Vélemény és vita
A balkezes ördög
Idegesítő kettősség uralja a magyar közgondolkodást. Mintha mindig mindennek lenne egy kizárólagos A és egy B változata
De úgy, hogy a mindig mindkettő szentírásszerű, és ilyeténképpen homlokegyenest ellenkezője a másiknak. Vagy-vagy. Fekete-fehér, ördög–angyal ellentétpárokként.
A vírus vagy nem létezik, legföljebb csak különböző, a totális emberiség-ellenőrzés kozmikus megvalósítására szolgáló mindenféle mikrokütyük injekciós bejuttatásának eszköze. Vagy: oly szörnyűséges pandémia dühöng, amelynek mértéke és hatása minimum a régi nagy tömegpusztító iszonyatokhoz, a pestishez vagy akár a spanyolnáthához mérhető, emiatt háborús állapotok járják. (Akik ilyen marhaságokat mondanak-írnak, életükben nem voltak igazi háborúnak még a közelében sem. Pedig volt belőle délszláv meg közel-keleti is, jócskán.) Azután: az egész migránshelyzet veszélyessége föl van fújva, ezek a szerencsétlenek az otthoni nyomor elől menekülnek csupán, meg kell oldani a helyzetüket valahogy, emberiesség, keresztényi irgalom, különben is nagyobb a füstje, mint a lángja. Vagy: az összes rohadt jövevény takarodjon vissza oda, ahonnét jött, nem kerítés kell ezeknek, hanem teli tárak meg aknavetők, másból úgysem értenek. Továbbá: az ellenzék végre összefogott, Orbánék napjai meg vannak számlálva, szörnyű világ van Magyarországon, ezt a rémdiktatúrát el kell takarítani, már meg is indult a dolog. Vagy: a primitív barmoknak ezen csordája, aki ellenzéknek próbálja kiadni magát, nemcsak tökéletesen alkalmatlan és impotens banda úgy, ahogy van, mindenestül, de körülbelül annyi az esélyük ’22-ben, mint egérnek az oroszlán ellen, porrá lesznek verve, még a kétharmadnál is jobban.
Lehetne folytatni, de nem érdemes. Aki csak kicsit is odafigyel az úgynevezett közbeszéd jelen idejű hazai állapotára, imponáló bőséggel válogathat a fenti változatok közül. Így, ilyen felosztásban. És legfőképpen: nagyjából ilyen formában.
A jelenség, valljuk be végre, eléggé kétségbeejtő. Ha egy, egyébként normálisan, sőt tulajdonképpen már egy évtizede reménykeltően fejlődő társadalom ekkora kollektív vargabetű-vélekedéseket, ennyire szélsőséges közösségi ítélkezésformákat tud csak – legnagyobb részben – megfogalmazni és felmutatni: ott feltehetően az úgynevezett tudatipar körül kell keresgélni az egyszerre lehangoló és felháborító helyzet okát. A manipuláció erejében és hatásfokában, hatékonyságában. A médiumok moráljában. (Már amennyire létezik ilyen. Nem nagyon.) A médiumokat felhasználó globális erők végzetbábjátékában. Újabb vagy-vagy: nem létező „háttérhatalom”, „világerő” – vagy nagyon is a bőrünkre játszó internacionális szuperszörnyeteg, amelynek létét lépten-nyomon tapasztalni.
Mintha magának az ördögnek a jobb meg bal keze zsonglőrködne itt velünk. Itt a piros, hol a piros, csak a kezemet figyeljék, csalok… Az ördög bal keze mindig tudja, mit csinál a jobb és fordítva. Abszolúte kétkezes. Tényleg nagyon – ördögien – ügyes. Úgy tűnik, sohasem hibázik.
Pedig dehogynem. A vagy-vagy-ok mögül nemcsak az ördög csúfondáros vigyora kandikál elő – így közli, hogy a középút el van zárva a forgalomtól –, de a réges-régi, örök vigaszt és reménységet adó felismerés is: hogy valamikor mindig hiba csúszik a gépezetbe. Az ördög olykor igenis csak a bal kezét tudja használni. És ilyenkor két véglet közül felragyog és napvilágra kerül az igazság, szélsőséges, korlátolt vélemények közül utat tör a kellőképpen differenciált okos és helytálló igazi. És megtörténik az, amire már alig számítottak, és ami oly végzetesen kellemetlen az ördögnek és minden ivadékának. 2016-ban Trump lesz az Egyesült Államok elnöke, Putyin igenis tartja magát, és végre Oroszországot csinál a Szovjetunióból, 2018-ban harmadjára nyer kétharmaddal a Fidesz, és a 38 milliós Lengyelország igenis mindörökre kitart Magyarország mellett, nem akármekkora erőt és súlyt adva így száz éve megcsonkított és azóta is kétségbeesetten küzdő szegény hazánknak. Valami mindig készül errefelé. A szálakat szövik a párkák. És egyáltalán nem biztos, hogy nekik.
A közbeszéd és a közgondolkodás alaposabb ismeretében így, egy új esztendő hajnalán úgy tűnhet, jogosak a növekvő aggodalmak a jövőt illetően. Az ördög dolgozik. Ama középutat – a magyart – fel kell ismerni és követni. Régi bölcsesség, ne feledjük: ha jobbról ütnek, balról rúgnak, biztos lehetsz benne, hogy jó úton jársz. A középutat meg az ókorban aurea mediocritasnak – aranynak nevezték.
(A szerző író)
