Kő András

Vélemény és vita

Kézi vezérlés

A bolsevik felfogás nem ismerte el az államhatalmi ágak megosztását, így a független bírói hatalmat sem

Amikor szovjet világ köszöntött Magyarországra – idézzük emlékezetünkbe –, ezt is átvették és alkalmazták a hatalmon lévők, sok más mellett. Ez a felfogás lehetőséget adott ahhoz, hogy koncepciós perek sokaságát gyárthassák, és kézi vezérléssel úgy osztogathassák a halálbüntetéseket, ahogy a kikiáltó a röplapokat. 1985 szeptemberében Kádár Moszkvában, a Gorbacsovval folytatott megbeszélésén 1956-ról kijelentette: „Hoztunk szigorú rendelkezéseket is. Körülbelül 280 emberre szabtuk ki a halálos ítéletet a törvény értelmében. A bíróságok munkájába a párt nem avatkozott be, de amikor a halálos ítéletek száma elérte az ellenforradalmi eseményekben ártatlanul elhunytak számát, arra kértem az elvtársakat, hogy álljanak le.”

Kahler Frigyes a most megjelent, A snagovi tükör című könyvben – amelyet M. Kiss Sándorral és Riba Andrással jegyzett – felteszi a kérdést: „Tehát »hoztunk szigorú rendelkezéseket« és »arra kértem az elvtársakat, hogy álljanak le« – ehhez képest vajon mit jelent, hogy »a párt a bíróságok munkájába nem avatkozott be«? Valójában semmiképpen sem az igazságot.”

A jog a szóban forgó beteg korban tulajdonképpen nem az igazságról szólt, hanem a hatalomról. Deák már a 19. században megállapította, hogy a bosszúállás kegyetlen indulat, és ilyen indulatot az igazság kiszolgálójának ismernie nem szabad. Példák sora áll előttünk, amikor a „kézi vezérlés” nyomon követhető a perek során. Olti Vilmos maga is elismerte, hogy a Kommunista Párt legfőbb vezetésének utasítására „ítélkezett” a Mindszenty-perben, a Nitrokémia-ügyben, a Pócspetri-, a Rajk- vagy a MAORT-perben. A Mindszenty-per előtt magának Rákosinak az utasítását adták át neki. Vida Ferenc, aki a megtorlás során összesen húsz emberre kért első vagy másodfokon halálbüntetést, élete végéig tagadta, hogy a Nagy Imre-perben Kádár János instruálására hozta volna meg halálos ítéleteit. (Korábbról is jó kapcsolatot ápolt vele.) Ivan Szerov, a KGB elnöke szerint a magyar politikai vezetés – személyesen Kádár – lényegében azzal, hogy a per vezetésére Vida kapott megbízatást, Nagy Imréék halálos ítélete mellett döntött. A Vida által tárgyalt Déry-perben Marosán György avatkozott be a népbiztosokkal szemben. Nezvál Ferenc igazságügy-miniszter közvetlen instrukciókat adott Gyepes Istvánnak Földes Gábor és társai ügyének tárgyalása előtt, amely hat végrehajtott halálos ítélettel végződött. Nezvál különben az általa listázott személyekre halálbüntetést követelt, amelyet Sárközy Endre megtagadott. Mert ilyen is előfordult. Mintha ismerte volna a perzsa mondást: vért nem lehet vérrel lemosni.

Az ítélkezés kézi vezérlésének azonban nemcsak a legfelsőbb szinten van nyoma. Brusznyai Árpád veszprémi tanárt a Győri Katonai Bíróság életfogytiglani szabadságvesztéssel sújtotta. De a megye párttitkára, Pap János levelet írt az MSZMP KB adminisztratív osztályához és Domokos Józsefhez, a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez a halálbüntetést kérvényezve. A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma – dr. Szimler János hadbíró alezredes vezetésével – a kérést teljesítette. (Pap a rendszerváltozás után öngyilkos lett…)

Nyilvánvaló tehát, hogy a megtorlás időszakára a kézi vezérlés volt a jellemző, amit Camus így fogalmazott meg: „Nem a törvény számít, hanem az ítélet.”

(A szerző újságíró)

Kapcsolódó írásaink

Őry Mariann

Őry Mariann

Thatcher figyelmeztetése

ĀMit tanult az Európai Unió a Brexitből? – adja magát a kérdés az átmeneti időszak lejártának közeledtével, és a válasz sem túl bonyolult: semmit

Lóránt Károly

Lóránt Károly

A Covid éve

Ā2019 decemberében számos előrejelzés készült az új évben várható eseményekről, magam is egy előretekintő írással fejeztem be az évet, ám amiről az Úr 2020. esztendeje emlékezetes marad, azt senki sem látta előre