Margitok

Az asztalon játékdoboz, angol gárdisták rajzával díszítve. Most érkezett Londonból, a Temze partjáról. A híres játékgyűjtemény, a Pollock’s Toy Museum tulajdonosának a felesége küldte benne Green Richmond-i kertjük margarétáit. Minden évben megszárítja a virágok szirmait, és karácsonykor postára adja őket a barátoknak. S mivel a margaréták jövendőmondó virágok, a háziak kiolvashatják a szirmaikból, hogy miben reménykedhetnek holnap. Már a lovagkori virágénekekben is az eldöntetlen sors virágaként jelentek meg Nyugaton.

A játékdoboz feladójának a keresztneve: Margaret.

*

A Faust híres virágjelenete a legkedvesebb biedermeier romantika, egyszersmind a lovagi kor virágkultuszának egyik legszebb emléke. Kétségtelen tudniillik, hogy a margaréta a lovagkor felfedezése. Költői és hölgyei találtak rá a réten erre a virágra, s ők kezdték először tépegetni fehér szirmait a nagy kérdés feleletére várva: szeret?, nem szeret?

„Margit [Margarete] (alig hallhatóan): Szeret – nem szeret –
Faust: Ó, édes, angyali gyerek!
Margit (folytatja): Nem szeret –szeret – nem szeret –
(Az utolsót tiszta örömmel tépi le)
Szeret!” (Goethe: Faust – Jékely Zoltán fordítása)

*

Éjféli szentmise. Nagy esemény a község és a fiú életében. Karácsonyi ministráns. A kinőtt, magas szárú, fehér cipő szorítja a lábát, mégis angyalként rázza a csengőt. Tizenéves. Virágok között lépdel, de az ő legszebb virága egy szőke lányka, akit Margitnak hívnak. A fiú haja el van választva, de jobb oldalt csat tartja a lelógó tincset. Izgul, hogy a lányka észreveszi. Pedig nincs miért nyugtalankodnia. A lányka látja, s egy mosollyal meg is jutalmazza. A fiú boldog. Sohasem lesz ilyen gondtalan. Évekkel később, erre a napra emlékezve a Petőfi-vers jut az eszébe: „A szerelem, a szerelem, / A szerelem sötét verem; / Beleestem, benne vagyok, / Nem láthatok, nem hallhatok.”

*

A francia lovagok nemcsak kedvencükké fogadták a szeret–nem szeret virágot, de ők voltak azok, akik nevet is adtak neki: Marguerite-virágnak keresztelték el, amely magyarul Margitot jelent. Csak később, Goethe Faustjának hatására jelent meg a magyarban is a margitvirág név, és terjedt el a margarétához fűződő jövendőmondó játék. Napjainkban ugyanis mindenütt margaréta a virág neve.

Karácsony Párizsban. Nem ismerni rá a Pigalle-ra. A stricik új szerepkörben illegetik-billegetik magukat: virágot árulnak. Egy kis változatosság nem árt az embernek – gondolják. A járókelők pedig hajlanak arra, hogy megfeledkezzenek a világ bajairól, gazságairól és hazugságairól, csak azért, mert virág van a kezükben. Igaz, nem Marguerite.

A magyar irodalom és művészet lelkes hívéhez, Marguerite asszonyhoz megyünk ünnepi partira. Margaréta híján Bulgakov A Mester és Margarita című regényét visszük ajándékba.

(A szerző újságíró)