László Tamás

Vélemény és vita

Gyurcsány vadkacsái

Gyurcsánynak csak azért kell az összes „pártvadkacsa”, hogy velük a hazai és az európai elvbarátait vendégelje meg. Arra számít, hogy az összeszíjazott „pártvadkacsák” fogják majd őt repíteni

A legendásan hazudozó Münchausen báró egy tó partján vadászgatott, amikor meglátott egy csapat vadkacsát. Már csak egy tölténye maradt, de neki nem egy kacsára fájt a foga, hanem az összesre, hogy a barátait egy vacsorán megvendégelhesse. Ekkor villant az agyába, hogy a táskájában maradt egy falat szalonna. Ezt egy hosszú, fonott szíj végére kötötte, és ezt a csalit bedobta a vízbe. Egy hatalmas gácsér falánkságában szíjastul lenyelte a szalonnát. A megemészthetetlen szíj másik vége egykettőre, szalonnástul kicsusszant a gácsér hátsó felén. De már ott volt egy másik kacsa, és nagy mohón bekapta a szalonnát. Ez sem járt másként, mint a gácsér. Őt követte a harmadik, majd a negyedik és így tovább. Hamarosan szép sorjában az egész csapat felfűződött a szíjra. A báró a zsákmányt óvatosan partra húzta. A szíjat a dereka köré tekerte, s talpalt hazafelé a vadkacsafüzérrel.

Igen ám, de a vadkacsacsapat mázsányi súlyt nyomott. Már bánni kezdte, hogy az egész kacsahadat megfogta.  E gondtól az szabadította meg, hogy a kacsák még egytől egyig éltek, megriadva rángatták egymást, s közben kétségbeesetten csapkodtak szárnyukkal, hogy fel- és elrepüljenek. Addig próbálkoztak, míg sikerült szárnyra kelniük. Münchausen rémülten látta, hogy velük együtt ő is magasba emelkedik. Ebben a helyzetben mindenki más berezelt volna, ő azonban nagy hidegvérrel légi fogatba fogta be a fogságába esett vadkacsákat. Kabátja szárnyai vitorlákká váltak, a karjával végzett evező mozdulatokkal a háza fölé kormányozta a kacsafogatát. A kémény fölé érve egymás után kitekerte a vadkacsák nyakát, így egyre lejjebb ereszkedett, végül a kéményen át, egyenest a konyhai tűzhelyre pottyant. Szegény szakácsa majd elájult ijedtében. Szerencsére még nem fogott hozzá a főzéshez, tüzet sem rakott. Nem lett volna a báró ínyére, hogy együtt süljön meg a vadkacsákkal.

Ez a történet jutott eszünkbe, amikor Gyurcsány 14 pontját olvastuk. A szalonnával csúszóssá tett hosszú szíj, amit a tóban úszkáló ellenzéki „pártvadkacsák” sorban bekapnak, az emésztőrendszerük mindkét végét használva, mint Münchausen történetében. A szalonnadarab az a rendkívül csúszós szöveg, ami valójában minden mondatával, szavával egy hazugságokból összeálló csali, amit – jellemző módon – egy hosszú, fonott szíj végére köt.

A magyar társadalom minden részét újra és újra figyelmeztetni kell, hogy ki is Gyurcsány. Ehhez az őszödi beszédet iskolában kéne tanítani, mint a hazugság és a cselszövés legpregnánsabb megnyilvánulását. De legalább azt kellene kiírni a házak falára, hogy Gyurcsány az, aki hazudik reggel, éjjel, meg este.

Már az első pontja egy orbitális hazugság, az általa emlegetett demokrácia, jogállam és az európai Magyarország a 2006-os őszödi beszéd, és a napvilágra kerülése utáni rendőr­terror, október 23-a majdnem megismétlődése fényében fizikai fájdalmat okoz a jóérzésű emberek számára. Az ellenzék világ­képe mind­össze az „O1G”-ben egységes. A második pontban említett orbáni önkény említése a jelvény nélküli rendőrök szemkilövése, az elkövetők kitüntetése ismeretében egyenesen vérlázító. Az élhető Magyarországról az az ember ne beszéljen, akinek a miniszterelnöksége alatt az eladósodás, az elszegényedés, a nemzeti értékek elkótyavetyélése történt, már-már eltorlaszolva a jövőbe vezető utat.

A negyedik pontban nyeleti el a szalonnától csúszós, fonott szíjat az összes ellenzéki párttal. A közös kormányzásról szóló gondolat esetén jusson eszünkbe az összes olyan önkormányzat, ahol ez a szalonnás szíjra fűzött kényszerkoalíció van. Ezek nem csupán bukdácsolnak, hanem mindennap igazolják a mohó­ságukat és a kormányzásra alkalmatlanságukat, sőt hitszegő módon egymást újra és újra hátba szúrják. Amikor Európát emlegeti, az – Gyurcsányné, Cseh Katalin, Donáth Anna törekvéseire gondolva – a szuverenitásunk feladását, az ország kiárusítását, a migránsáradat beengedését, a soha meg nem valósítható európai egyesült államokat jelenti.

Amikor Münchausen–Gyurcsány igazságszolgáltatásról beszél, jussanak eszünkbe azok a fenyegetések, amelyek minden nemzeti érzelmű ember földönfutóvá tételéről szólnak. A bosszúállás szándékát most egy szalonnadarabbal csak bezsírozta. Az új köztársaság Münchausen-Gyurcsány fóbiájává vált, de ismerjük már azt a „köztársaságot”, amit ő épített 2010 előtt, elődjét megpuccsolta, a hatalmát fogcsikorgatva adta át az utódjának. Úgy beszél a vállalkozásokról, mintha nem emlékeznénk a 2002-2010 közötti megszorításokra, adóemelésekre. Mintha nem tudnák a magyar vállalkozások, hogy most ezzel szemben számukra Európának az egyik legkedvezőbb adó- és hitelrendszere nyújt kiszámítható és kedvező hátteret. Úgy beszél az iskolákról és az egészségügyről, mintha nem emlékeznénk a hozzá fűződő iskola- és kórházbezárásokra.

Közlopásról beszél, amikor rettenetes korrupciós ügyek, máig nyögött PPP-beruházá­sok fűződnek Gyurcsány nevéhez. A közös hazáról olyan ember ne szóljon, aki 2004. december 5-én elárulta a határon túlra szorult nemzettársainkat. Láttuk, hogy vigyáztak Magyarországra, 2010-ben egy összeomlás szélén tántorgó országot vett át a polgári kormány. És amikor a különböző családi, egyéni és csoportos életfelfogásról beszél, jusson eszünkbe a Pride-okon az első sorban csápoló díszes társaság…

De a történet még több ponton egyezik. Münchausen-Gyurcsánynak csak azért kell az összes „pártvadkacsa”, hogy velük a hazai és az európai elvbarátait vendégelje meg. Arra számít, hogy az összeszíjazott „pártvadkacsák” fogják majd őt elrepíteni – a választásokig. De már tudja, hogy mi lesz a végük: együtt kívánja őket megsütni és felszolgálni egy posztkommunista összeurópai vacsorán. A terve kész, a koncra ácsingózó ellenzéki „pártvadkacsák” a hatalom megszerzése iránti vágyukban hagyják magukat szíjra fűzni kacsamohóságuk miatt. Pusztán egy darabka szalonnával…

Gyurcsányéknak a kormányzásból való tartós kiszorulása miatt – az oda való visszatérés érdekében – úgy tűnik, minden eszköz megengedett. A hazugságözön, egymás kihaszná­lása, becsapása, foglyul ejtése, megsütése, felfalása is! A nagy hazudozó Münchau­sen bárótól persze sokszorosan elnézést kérünk, mert ő közel sem olyan ördögi figura, mint Gyurcsány, de a vadkacsákról szóló történet sok tanulsággal szolgálhat az önfeladásra könnyen vállalkozó ellenzéki csoportosulások, de az ellenzéki szavazók számára is, hisz a nagy európai vacsorán őket is, sőt az egész magyarságot felszolgálná.

(A szerző építész, volt országgyűlési képviselő)


 

Kapcsolódó írásaink

Putsay Gábor

Putsay Gábor

Megőriztük a pénzügyi stabilitást

ĀMatolcsy György jegybankelnök a napokban felidézte azokat a programokat, amelyek szerepet játszottak a pénzügyi stabilitás fenntartásában, és levegőt adtak a gazdaságnak

Lóránt Károly

Lóránt Károly

Környezetvédelem és klímahisztéria

ĀA következő évszázadokban a történészek biztosan el fognak csodálkozni annak a hamis logikának a mélységén, amely lehetővé tette, hogy a világon majdnem mindenkivel elhitessék: az antropogén CO2 veszélyes, káros és bolygópusztító anyag