Véleménymustra

A lengyelek és magyarok uniós megegyezése kapcsán ömlenek a bölcsebbnél bölcsebb megállapítások a sajtóból, pro és kontra, leginkább azért kontra nézőpontból.

Néhány gyöngyszemet hadd idézzek. „A magyarok Orbánnál jobban szeretik az Európai Uniót” – állítja a 24.hu hírportál. Nincs kizárva, hogy ez így van, de hogy erre nézvést semmilyen bizonyítékkal nem rendelkezünk ez idáig, az biztos. Ezt ugyanis az egyik közvélemény-kutató (a Medián) állapította meg, mondván, hogy a magyarok 85 százaléka támogatja uniós tagságunkat. Jómagam nem ismerek olyan embert, akit megkérdeztek volna, s azt sem tudom, ilyen kutatások alkalmával hol lehet megkeresni, mi több, megtalálni a bizonyítékokat a kutatás hitelességét illetően.

Mekkora volt a mintavétel? Mi volt a konkrét kérdés? Jó volna, ha megannyi „közvélemény-kutatás” alkalmával mindezt közölnék a tisztelt kutatók. Ez ugyanis nem pártpreferencia kérdése, azaz nem annak a kérdése, hogy bármelyikünk is kinek drukkolna, hanem egyszerűen tisztesség kérdése.

Tudjuk már, hogy legutóbb Amerikában a halottak is szavaztak. Vajon őket hogyan válogatták ki a reprezentatív mintavételt vizsgáló és abból következtetéseket levonó kutatók? Minderre lehet válasz, hogy az úgynevezett nemzeti konzultációk alkalmával sem lehet tudni, ki tölti ki a kérdőíveket (persze hogy nem, kivált, ha ellopják ezeket).

Ám hogy nálunk nem a halottak válaszolták például, hogy nem kérnek az illegális bevándorlásból, azt azért elég könnyű ellenőrizni. Állítólag vannak halálozási statisztikák.

Megkapja a magáét a sport is. Jöjjön a következő véleménygyöngyszem: „Ömlöttek a milliárdok a sportcsarnokokra, most meg nem lehet mit kezdeni velük. Odavágott a járvány a sportlétesítményeknek, amelyek most akkor is takarékoskodásra kényszerülnek, ha ezzel valójában pazarolnak.” Ezt a fantasztikus megállapítást több baloldali internetes portál is közölte, egyikük nyáron még azt is kifogásolta, hogy milliárdokat vontak el a magyar élsporttól a járvány miatt. Zseniális érv. Csak azt nem tudom, most a felépült stadionok miatt bánkódjunk vagy a nyári elvonások miatt. Ezen érvelések szerint a világ szinte minden sportlétesítménye feleslegessé vált, mert nemcsak a magyar stadionok, hanem a világ szinte összes stadionja kénytelen nélkülözni a szurkolókat. A Covidnak köszönhetően. Naná, hogy erről is a stadionépítő Orbán tehet.

A véleményalkotók persze lazán elfeledkeznek arról, hogy nem csupán a sportlétesítmények kerültek válságba, hanem a kulturális intézmények, művelődési házak, színházak is, amelyeknek annyi lehetőségük sincs, hogy a tévécsatornák rendszeres közvetítésein keresztül pótolhatnák a pótolhatatlant, a közönség előtti megméretést. Tehát a fentebb ismertetett logika alapján az is felesleges volt, hogy számos városban, faluban művelődési ház épült, köztük sok olyan, amely színházi produkciókat is be tud fogadni, nem beszélve más közösségi rendezvényekről. Mindez tehát a közpénzek szórása. Vajon mit kellett volna építeni helyettük? Erre nézve sosem hallunk észszerű ötletet.

Vajon a grundokon, a városi köztereken vagy a búzamezőkön kellene lejátszani a nemzetközi labdarúgómeccseket? Persze azért értjük a kifogásokat, hiszen a legnagyobb baj, hogy ezeket „baráti cégek” építhették fel. Valószínű így van ez.
S mert tényleg igazságtalan a világ, joggal kérdezzük, kérdezhetjük, vajon a napokban „elhíresült” fővárosi busztendert talán fideszes offshore hátterű cégnek akarták odaadni?

Nem ez derült ki, hanem éppen az ellenkezője.

Az tudniillik, hogy a majdnem megbízott balközeli, mondhatni baráti cég nem tud buszt szállítani, mert sem buszai, sem alkalmazottai nincsenek. Hogy mégis mit tud, és valójában hogyan akarta volna megoldani ezt a feladatot, arra nem derült fény. Ez ám a fővárosi profizmus! Persze halkan annyit azért jegyezzünk meg, egy tisztességes civil ember nemigen érti, miképpen lehetséges az, hogy ilyesmi egyáltalán előfordulhat egy jogállamban. No de mustráljuk tovább a véleményeket.

„NER-nedű lesz a tokaji borból”, adja hírül a Népszava. S hozzáteszi: „Beviheti a végső ütést a Tokaj térségében élő gazdáknak a készülő borászati és szőlészeti törvény egyik új fejezete, amely a NER-lovagoknak kedvez. A történelmi borvidéken ugyanis különválasztanák a sík fekvésű és a hegyi területeket, s csak az utóbbiakról kerülhetne ki Tokaji névvel ellátott palack, a többiek »Zempléni« megjelöléssel, s emiatt jóval alacsonyabb áron hozhatnák csak forgalomba a borokat.” Nem szeretnék borszakértőként fellépni, de tudnivaló, számos borász barátom elmagyarázta már, hogy a síkvidéki bor nagyon is különbözik a domb- és hegyvidékitől, kivált ha a síkvidék tömegtermelésre áll át. Kérdezzék csak meg a háborgók a szekszárdi, baranyai, tokaji dombvidéki gazdákat, akik szinte minden szőlőfürtöt külön gondoznak, hogy mennyire lehet biztos a minőségben a síkvidéki, tömegtermelésre átálló szőlészeteket uralmuk alá hajtó multik borait illetően az ember!

Velük vitatkozzanak, ne a szabályokat hozókkal.

Száz szónak is egy a vége, a hihetetlen „magyar diktatúrában”, ahol olyan rettenetes dolgok történnek, mint hogy szabályokat hoznak a minőségi termelés megsegítésére, valamint felesleges stadionokkal és művelődési házakkal építik tele az országot, s ahol a demokrácia naponta veszélyben forog, ott számolatlanul lehet érvek, bizonyítékok nélküli ostobaságokat közreadni.

Ez ám az igazi diktatúra!

Naponta elveszve a ránk zúduló véleménytengerben nem is érünk rá azon gondolkodni – megteszi ezt helyettünk a közvélemény-kutató, hogy most kit szeressünk jobban, de tényleg, a tények birtokában és őszintén: Orbánt vagy az Európai Uniót.

(A szerző újságíró)