Domonkos László

Vélemény és vita

Fico, avagy a tisztességtudó szomszéd

Van Jean-Paul Sartre-nak egy – ma már jószerével elfelejtett – egyfelvonásosa, A tisztességtudó utcalány a címe.

Még 1946-ban írta, és azt érdemes róla tudni, hogy az egzisztencialista filozófia egyik alaptétele, az úgynevezett döntéskényszer morális kérdéskörét igyekszik körüljárni, egy Lizzie nevű utcalány és egy ártatlanul megvádolt néger (pardon: fekete? afro­amerikai? hogy mondjam, istenem? Tudja a rosseb…) viszonylatában.

Tisztességtudó utcalányok mellett kell lenniük – tisztességtudó szomszédoknak is. És vannak is, bizony. Mondjuk Szlovákiában az a Robert Fico, akit korábbi politikai működése során enyhén szólva nem éppen felhőtlen magyarbarátságáról és a magyar nemzetpolitika jelentékeny segítőtársaként ismertünk. A brüsszeli nagy magyar–lengyel győzelem után Fico úgy nyilatkozott, hogy a két ország hatalmas sikert ért el, saját nemzeti érdekei mellett egyben a szlovákok érdekeit is védte, Milos Zeman cseh elnök révén még Csehország is támogatta őket, Szlovákia azonban, amely „uniós szinten mindennel egyetért, csak nehogy megharagudjanak rá Brüsszelben”, elárulta a V4-es együttműködést, holott gratulálnia és köszönetet mondania kéne Magyarországnak és Lengyelországnak. Ehelyett „előnyben részesíti a hízelgést”, a szomszédok ilyen hátbatámadása példátlan, és súlyos következményekkel fog járni az országra nézve.

Így Fico.

Az ember lassan hozzászokik, hogy mindent elhiggyen a szemének meg a fülének: az elképzelhetetlen – különösen erre felénk Közép-Európában (a Kárpát-medencében pláne) – mindennapjaink részévé vált.

Azért ezen a Ficón érdemes elgondolkodni. Ez a tisztesség, okosság, ez a korrekt és tisztán látó politikai alapállás utat mutat, kiváló iránytű lehet abban a több mint ígéretes folyamatban, amit a magyar külpolitika érdemben a jelenlegi külügyminiszter működése óta képvisel és mutat, hála a magyarok jó Istenének. Eszünkbe juthat most nagy költőnk, Sinka István olykor már-már szinte naivnak-illuzórikusnak tarthatott verse, a szlovákok felé páratlan szeretet- és összetartozás-gesztust tevő Kicsi nép nagy bánattal („Jobb hát jönnötök – / nekünk is arra menni / inkább, mint vér hullana és ágyú dörögne. / Jó lenne nekünk is – s nektek is oda át, / ha nem fonnánk egymásnak töviskoronát. (…) úgy legyen, ahogy mondom: / más népekért egymás baját / ne kacagjuk ki bolondon. / Mert, ha nekünk kacagni jobb,/két táj bánata lesz nagyobb”)  – de akár a ma már feledésbe merült kiváló szlovák ember, Viktor Dvorcsák, nekünk Dvorcsák Győző is (1878–1943), aki 1919-ben még önálló keleti tót államocskát is megpróbált létrehozni, csak hogy ne kelljen elszakadni az ezeréves Magyarországtól – amihez (ő mondta) olyan jó ragaszkodni… (És még meg is éri nekik, ezt is mondta.)

Hogy bajban ismerszik meg az igazi barát: közhely, de ugyan melyik közhely nem egy-egy kitaposott igazság valójában? Mindegyik. Az is, hogy ki időt nyer, életet nyer... No meg Illyés Gyula igaza az igazi nép­firől: „…hogy a nép fia vagy, igazolnod, sejh, ma nem azzal / Kellene: honnan jössz – azzal, ecsém: hova mész!” És ez a Fico, mondjon bárki bármit, nagyon úgy tűnik, tisztességtudón elindult egy irányba….

Persze, a lelkesültséget vagy akár a bizakodást lehet hűteni. Úgy lehet, néha talán kell is. A politika az politika, a taktika taktika, a stratégia… és a többi, a többi. Mégis: olykor még kellemes meglepetések is érhetik az embert. Örüljünk hát, ha lehet.

(A szerző író)

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Az ellenzék és a tények

ĀFricska. A kutya ugat, a karaván halad, a tények pedig nehezen viselik a vágyvezérelt önámítást!

Dippold Pál

Dippold Pál

Soros-bukta

ĀSoros Györgynek nem tetszik az Európai Tanács pénzpolitikája. Maga az EU sem tetszik neki