Vélemény és vita
Legyünk Jók!
Szobakatedra. Az ember legfontosabb küldetései között szerepel a jóság. Ugyanúgy kiviláglik az üzenet a keresztény erkölcsből, mint az arisztotelészi etikából
Sokat hallottam a „Legyünk jók!” parancsát Szabó Magdától is: a versmondó versenyeken, ahol együtt zsűriztünk, mindig azt emlegette, hogy az ember legyen szép, tehát egyszerre jó és igaz, hogy nagybetűvel nevezhesse Embernek magát.
Ám most egy másik debreceniről, avagy a városhoz sok szállal kötődő íróról, Móricz Zsigmondról s az éppen száz évvel ezelőtt megjelent regényéről szólnék. Azért is, mert a Légy jó mindhalálig egyszerre valóságos és fiktív helyszíne, a Debreceni Református Kollégium és az épületben működő hittudományi egyetem ezt a tanévet Nyilas Misi-emlékévnek nyilvánította.
Az ifjúsági irodalom megtörhetetlen klasszikusa a mű, azonban legalább olyan személyes vallomás, mint amilyen Az életem regénye. Személyes, egyúttal allegorikus, mert a jól nyomon követhető cselekmény mögött egy másik jelentés bontakozik ki: Móricz egzisztenciájának számbavétele az 1919-es tanácsköztársasági és az azt követő meghurcoltatása miatt. Az író már utalt erre 1930-ban (a debreceni Kardosné Magoss Olgának írott bizalmas levelében), s ezt Vargha Kálmán 1967-es Móricz-monográfiája idézte is – a tananyagból ellenben rendszerint kimarad ennek az értelmezése.
Meglehetősen leegyszerűsítve a cselekmény üzenetét: Nyilas Misi azt hiszi, hogy a felnőttek jók, tiszták és becsületesek. Nem is gondolhatta volna másként egy jó, tiszta és becsületes kisfiú. Aztán – a saját sorsán keresztül (Móricznak is) – meg kellett tapasztalnia, hogy a felnőttek rosszak, tisztátalanok és hazugok. Nem véletlenül hozták kapcsolatba a regényt az önéletrajzot reprezentáló attitűddel, mint a Pillangó, az Árvácska, a Forr a bor, a Míg új a szerelem és más művek esetén.
Móricz is volt a debreceni kollégium diákja, Nyilas Misi alakjában az ő származását, gyökereit, értékrendjét is megtaláljuk, ám az önéletrajzi vonatkozás nem az emlékezés, hanem az 1920. évi jelen idő volt. Így a regény nem pusztán ifjúsági irodalmi mű, hanem „bibliai” allegóriaként és általános emberi példázatként is megközelíthető. Baranyai Norbert Móricz-kutató irodalomtörténész szerint: „ma is párbeszédre képes, többértelmű jelentést implikáló szöveg” – mert nem „ifjúsági regény” (s nem klasszikus nevelődési regény), „csupán akként is olvasható”.
A nyolcadik osztályos házi olvasmányt 1920 márciusában kezdte folytatásokban közölni a Nyugat, a decemberi, összevont számban jelent meg a befejezés. A Móricz által színművé is átdolgozott regényt 1936-ban filmesítették meg, 1960-ban mutatták be a Ranódy László rendezte változatot, a Pinczés István által rendezett musical (1991., Debrecen, Csokonai Színház) több újrafogalmazásban aratott sikert az anyaországi és határon túli színpadok mellett például Finnországban (most pedig Japánba készül) – s üzenete is máig töretlen.
Misi minden negatív élménye ellenére (vagy épp azért) „az emberiség tanítója” szeretne lenni. Semmi másra nem akarja megtanítani azt, aki „szembejön az élet országútján”, csak arra, hogy „légy jó… légy jó… légy jó mindhalálig…”
Nyilas Misi tragédiájában Móricz nem a debreceni kollégiumi szenvedéseit írta meg – fogalmazott a szerző a fönt említett levélben –, hanem „a kommün alatt s után elszenvedett dolgokat”. Maga is egy rettenetes vihar áldozata volt, és „gyermekes” szenvedéseit ekkor „csak egy gyermeki szív rejtelmei közt” tudta megmutatni. Az egész világ egy gyermek sorsát látta benne, pedig nem a debreceni tanárokkal volt baja, hanem az 1919-es „névtelen kegyetlenekkel”. Akik megalázták a támogatásra vágyakozó lelket. Ezért lehetett ez a regény is líra, vagy ahogy Móricz írta: „a szenvedő szív gyötrelme idegen alakok burkában egyénítve”. Egy 1920 októberében megjelent cikkben is arról beszélt, hogy a „Purgatórium martjáról” pillant vissza, és „csírákkal teljesnek” látja a pokol napjait, amikor a jóság és megértés igéit idézték a szívek „villámos összekapcsolódásai”.
Legyünk jók! Egyszerűnek tűnik a parancs, hiszen a jóra való szándék szinte mindenkiben ott van – kivéve a szociopatákat és rokonaikat, meg a rossz haszonélvezőit –, de mostanában a jóság is megszenvedi a különböző értelmezéseket. Mondhatni: relativizálódik a cselekvésben megvalósuló (és mindig csak a maga ellentétével meghatározható) erkölcsi fogalom, s hovatovább odáig jut a világ, hogy rossznak lenni jó.
Hogy ne jussunk idáig, nos, ezért is lenne érdemes újraolvasni a Móricz-regényt – és kötelező európai olvasmánnyá tenni.
(A szerző történész)
