Gewoon naar Hongarije

Mostanában mégis ilyesmi történt, illetve történik. S a dologban az is fölöttébb érdekes, hogy a főszereplők hollandok, de az is - hogy lányok.

Régen jártam Hollandiában, a holland lányok nem tetszettek különösebben (az angolokhoz hasonló típusok, jómagam, elenyészően csekély számú kivétellel, a mediterránabbakért rajongok) – de arra jól emlékszem, hogy Amszterdamban a nők nem voltak éppen a prüdéria és a hűvös tartózkodás megtestesítőinek nevezhetők (és korántsem csak a nevezetes piroslámpás-kirakatos negyedben). Igaz, akkoriban még csak egy-két városnegyedben – főleg és inkább Rotterdamban és Hágában – tűnt föl az idegenekkel zsúfolt utca, a más kultúra, más földrész, másféle világ másféle attitűdjének tolakodó valósága.

Napjainkban a holland hatóságok különféle eljárásokat – „terápiákat” – dolgoznak ki és ajánlanak hazájuk leányainak a mindinkább hétköznapivá váló migráns-erőszakolás ellen. Hogy ezen felkészítő jellegű intézkedések különféle rafinált karatefogásokat tartalmaznak-e, avagy a muszlim (bocsánat: „más”), meglehetősen sajátságos szerelmi közeledés és szexuális technika fogadásának toleráns fortélyaira okítanák a nőnemű polgártársakat: nem tudni. Azt viszont igen, hogy a holland lányok enyhén szólva nem lelkesednek a hivatalos elképzelések iránt, ki tudja, milyen okból, vélhetően személyes tapasztalatok okán, alig hinném, hogy holmi női szeszélyből kifolyólag. Az ifjú hölgyek – válaszként akár, egyféle reprezentatív vizuális reakció gyanánt – egyen-pólókat kezdenek hordani, ezzel a felirattal: „Ik heb geen THERAPIE nodig – ik moet gewoon naar HONGARIJE”. „Nem kell semmiféle terápia – Magyarországra költözöm.” A szöveg két része között, szép babérkoszorús, csillagos körben Magyarország térképének kontúrja. (Igaz, a csonka országé, de – most – kicsire nem adunk.)

Így állunk, feleim. Mondhatnám, egyik szemem sír, a másik úgyszintén.

Közben persze furcsa, borzongató büszkeség is elborít, a csodák csillagporával behintve – hitte, gondolta volna ezt bárki, mondjuk, 1986-ban, de akár még 1996-ban vagy 2003-ban is? Halljuk, halljuk már egy ideje (két-három éve) a mind több idetelepült nyugatival mindinkább megtelt dunántúli – bakonyi, Balaton-felvidéki, zalai, somogyi – falvak hírét, olvasunk riportokat francia, német, svéd vagy éppen holland magyarországi új telepesekről, házaikról, közérzetükről, elragadtatott, megnyugodott vagy éppen lelkes véleményeikről, nézeteikről, következtetéseikről – talán már kicsit kezdjük is megszokni. Ezek a holland lányok, úgy lehet, csak a soron következő hullámot fogják jelenteni.

Csakhogy a jelenség ennél kissé összetettebb. Sokrétűbb, eredetibb és elgondolkodtatóbb tanulságokat kínáló.

Hová fog mindez vezetni? A nyugatiak baja legyen a nyugatiaké – nem túl humánus alapállás, de sajna minimum félig-meddig elfogadható az „egyék meg amit főztek” népi alapigazsága – de nagyon nem volna jó, ha az odakozmásodott étekből nekünk is jutna. (Pláne, ha túl sok.) Igaz, a fajtánknak, az európai fehér ember közös históriát és kultúrát hordozó egyedeinek menedéket adni enyhén szólva más káposzta, mint… Mint amaz. Ami miatt a holland lányok is jönnek. Jönnének, jönni akarnak. És HOZZÁNK akarnak jönni. Ebbe a szörnyű Orbán-diktatúrába, ebbe az elviselhetetlen országba. Hollandiából, Franciaországból, Németországból, Svédországból.

Alighanem pontosan úgy kell viselkednünk (és cselekednünk), ahogyan „amaz” a Hollandia (Svédország, Franciaország stb.) anno, annak idején tett a vasfüggöny mögül odamenekülő szerencsétlenekkel. (Szemléltető oktatás: így fordul a kocka, hölgyeim és uraim.) Méltósággal, egy szabad és büszke ország higgadt, kicsit leereszkedő, de alapjában véve mélyen humánus jóindulatával és segítőkészségével, de közben mindvégig a legkisebb gyengeség és megingás nélkül ügyelve a saját érdekekre. És csakis és kizárólag azokra. Egyszerű ez…

Persze, a holland lányok (is) csak jöjjenek. Hogy mennyire más lesz itt nekik minden – hangsúlyozom: MINDEN – téren: tapasztalni fogják. És ez a terápia hasznos lesz, állítom. Sőt: ez lesz majd a hasznos. Sok magyarul gagyogó hollandus bébi fogja bizonyítani. A technikáról nem is beszélve.

(A szerző író)