László Tamás

Vélemény és vita

Félelem nélkül

Sokat – talán túl sokat – foglalkozunk az ellenfeleinkkel. Érdemes egy kicsit szétnéznünk a saját házunk táján, számba véve az elmúlt hetek, hónapok, évek történéseit, tanulságait

Kik vagyunk, hová tartunk, mit kell még tennünk annak érdekében, hogy 2022 után is polgári-konzervatív, keresztény ihletettségű maradjon az ország vezetése, persze az ország is?

Az első, az identitásunkat meghatározó jegy úgy foglalható össze: „Ne féljetek!” Ezt mondta demokráciadefiníciójában Bibó István, ezt mondta Szent II. János Pál pápa, aki közülünk jött, és pontosan tudta, hogy a szocializmusból megszabadulni akaró közép- és kelet-európai népek legfontosabb lépése a megrögzött félelmek, elhallgatások alóli félelem leküzdése. A Szentírásban minden napra van egy „Ne félj!” felszólítás. Jézus is így köszöntötte a tanítványait – minket is –, hogy „Ne féljetek!” Miért emelem ki elsőként ezt? Éppen azért, mert ez a béklyó még itt van a zsigereinkben, a visszahúzódásainkban, a hallgatásunkban, az elfordulásainkban, a meghunyászkodásainkban!

Beszélünk a „hallgatag többségről” egy hihetetlenül hangos, sőt agresszív kisebbség egyre erősebb szorításában. Sőt, könnyen át is vesszük az ő szóhasználatukat, elismerjük a véleményeik egy részét, először csak néhány gondolatukkal azonosulva, de később már totálisan elbizonytalanodva a balliberális imamalmok és dobok hangzavarától. A hallgatag, a csendes többségnek hallatnia kell a hangját, fel kell bátorodnunk az értékeink vállalására, határozottan szembe kell szállnunk a másik fél dehumanizáló, az istenképűségre teremtett embert tagadó törekvéseivel. A családi, a baráti, az ismerősi körben, de az utcán, a közösségi közlekedési eszközökön, a bolti pénztárnál egyaránt hallatni kell a hangunkat, mert a másik oldal láthatóan kiképzett agitátorai már mindenütt ott vannak. Ne féljünk hangosan vállalni polgári-keresztény önmagunkat!

A koronavírus-járvány négy fal közé szorít bennünket. Ez felmentést is adhat a társas, közösségi kapcsolataink elsorvasztására, a visszahúzódásunkra. Kicsit mintha elengedtük volna egymás kezét. Látunk depresszióba süllyedt körzeteket, ahol a polgári oldal 2019-ben súlyos vagy kevésbé súlyos vereséget szenvedett. Alig látunk polgári életjelenségeket egyes városrészekben, holott az itteni – megfogyatkozott számú – felelősöknek most kettőzött, háromszorozott erővel kellene jelen lenniük, programokat szervezniük, hallatniuk a hangjukat a láthatóan botladozó (és ez még finom jelzővel illetett) balliberális vezetéssel szemben. A helyi társadalom érdekében minden visszásságot felszínre kell hozni, be kell mutatni, zéró toleranciával. Tudom, ez fárasztó, a siker reménye nélkül pedig különösen. Ezekben a körzetekben képesnek kell lenni átkelni a sivatagon éltető víz nélkül is.

Hol vannak azok a daliás idők, amikor a polgári körök alakultak a 2002-es választási vereség után ezerszámra országszerte? Hihetetlen pezsgés volt, amelyben egymásra találtak azonos értékrendet valló emberek, akik addig keveset vagy egyáltalán nem tudtunk egymásról. Ezt az időszakot vissza kell hozni, újjá kell építeni. A járvány megengedte keretek között igenis programokat kell szervezni. A megtartó hálóra nagyobb szükségünk van, mint valaha. Ez a tudatos és elszánt szervezkedés a hétköznapokban és az ünnepeinkben a 2022-es választási esélyeink záloga. Nyakunkba kell hogy vegyük a szűkebb és tágabb környezetünket, közösségi sétákat kell szerveznünk, amelyek során nemcsak a belső kohéziót tudjuk erősíteni, hanem erőteljesen találkozhatunk a valósággal is, annak szép és visszás vetületeivel egyaránt. Ezekből cselekvési terveket tudunk megfogalmazni, amelyre szintén szövetkeznünk kell egymással: lakókörnyezetünk megtisztításától kezdve a csinosításán át, a nagyobb ügyek felkarolásáig. Identitásunk alaprétege a kereszténységünk. Nemcsak hitvédelemre van szükség, hanem a hétköznapokban megélt keresztény magatartásra, az ebből fakadó életörömre. Erre épül a bizalom a társainkban, a reménység nehéz helyzetek közepette, mint amilyen a jelenlegi, járvány sújtotta.

Az utóbbi időben a legtöbb támadás a balliberális oldal részéről a családjainkat, a gyermekeinket éri. Láthatóan relativizálni kívánják a férfi- és női identitást, a szövetségükre alapuló házasságot, a gyermekeink nevelésébe is be kívánnak erőszakosan avatkozni. Ezekkel a törekvésekkel a leghatározottabban szembe kell szállni. Nemcsak aláírásgyűjtéssel, hanem nálunk is Élet Menetét kellene szervezni, amely az Egyesült Államokban óriási tömeget megmozgató felvonulásokban ölt testet, Trump elnök is határozottan kiállt mellette. Világosan érzékelhető, hogy a halál és az élet civilizációja közötti küzdelemben hazánk is frontvonal.

Ne engedjük kisajátítani a baloldal részéről a klíma- és környezetvédelmet, amelyet a kívül zöld, belül vörös zöldek Európa-szerte a zászlajukra tűznek, és jelentős politikai befolyásra tesznek szert. Mi ezzel szemben hisszük, hogy Isten társai vagyunk a teremtésben. Csatlakozzunk ezért minél többen a már meglévő keresztény teremtésvédelmi mozgalmakhoz, amelyek Magyarországon is működnek. Az elmúlt hónapok küzdelmei és a homályos, vészterhesnek látszó jövő sokakat új utak keresésére késztet. A friss gondolatok, elemzések új reménységet adhatnak. Egy már most biztos: a változás felértékeli a lokalitást, a helyi, kevésbé mobil erőforrásokba való befektetést, legyen az természeti erőforrás vagy humán, társadalmi tőke.

A közéletben, a politikában, de a közbeszédben, sőt a kultúra számos szegmensében is eluralkodik az alpáriság, a szenny, a bunkóság, összefoglalva: a kulturális környezetszennyezés. Tudatosan álljunk ellen ennek, a lokális környezetünkben teremtsünk valódi kultúrát magatartásban, beszédben, interakciókban. Sőt legyenek kulturális vállalkozásaink, nemcsak igényes kultúrafogyasztóként, hanem kultúrateremtőként is. Olvassunk minél több igényes művet.

Előttünk van másfél év a 2022-es választásokig. Meg kell újulnunk a megméretésre: az eddigi nemzetépítő, családokat óvó, támogató, gazdaságot, városainkat, falvainkat felvirágoztató törekvéseink mind veszendőbe mehetnek, ha nem építkezünk tudatosan. Keresztény szellemben a saját életünket kell építenünk, polgári magatartásunk legyen példamutató, a lokális környezetünkben a közösségeink építése a legfontosabb! Mindezt félelem nélkül, keresztény-polgári identitásunk biztos tudatában magunk, barátaink, gyermekeink, unokáink érdekében tegyük!

(A szerző építész, volt országgyűlési képviselő)

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

BME II.

ĀFricska. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) több száz hallgatója önkéntesként segíti a koronavírus-járvány elleni védekezést – adta hírül az MTI

Bán Károly

Bán Károly

Kamubaloldal

ĀA baloldali szörnykoalíció a parlamentben nagy löttyös indulatában a kormány járványügyi intézkedéseit támadva annyira belelendült, hogy a választójogi indítványra is csípőből tüzelt

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom