Farkas András

Vélemény és vita

A klímahisztéria háttere

A meteorológia és főképpen a klímaváltozás különféle jelei az utóbbi néhány évtizedben a tudomány eszközeit és megközelítését megtagadva politikai eszközökké váltak

Ezt a rendkívül fontos témát a múlt század nyolcvanas évei óta a valóban hozzáértő meteorológusok helyett főleg a politikusok és a politikai pártok kommentálják, veszik napirendre. Ezek között is leginkább azok, akiknek a gazdasági és társadalmi politikájuk fiaskóhoz vezet, és akik környezetvédelmi jelszavakkal próbálják elterelni a figyelmet a nekik kellemetlen valóságtól.

Tipikus példaként idézném François Hollande-ot, Franciaország volt köztársasági elnökét, aki 2015 decemberében 150 államfő részvételével egy világkonferenciát hívott össze Párizsban, hogy „megvédje a földgolyót”. Ha a környezetvédelemből az utóbbi harminc évben politikai jelszó lett, az mindenekelőtt a baloldali pártoknak tulajdonítható, mert az ő elavult, progresszista jelszavaik egyre kevésbé hatnak a közvéleményre. Innen ered az ismert formula is: a környezetvédő aktivisták olyanok, mint a görögdinnye: kívül zöldek, belül vörösek.

Földgolyónk klímája az egész emberiséget érintő, nemzetközi kérdés. Ezt a problémát két oldalról kell megközelítenünk. Először is, magától értetődően, a meteorológusok szempontjából. Összehasonlítva a múltból származó technikai adatokat (mint például a hőmérséklet, a légnyomás, a csapadékmennyiség és a szélerő) az aktuális időjárásnak megfelelő adatokkal. És mindebből előre látni, kikövetkeztetni – ha lehet, a meteorológusok, nem pedig a politikusok pápaszemén keresztül – az elemek jövőbeni viselkedését. Ez a környezetvédelem tisztán technikai, nem ideológiai aspektusa.

A technikai eszközökkel történő, logikus megközelítés mellett létezik – mégpedig egyre láthatóbban – a környezetvédelemnek egy új, ideológiai jellegű dimenziója.

Ez az ideológia helyettesíteni próbálja a marxizmus csődöt mondott társadalomtudományi filozófiáját, és egy valóságos új vallást kreált a környezetvédelem témájából.

Világunk klímáját illetően manapság kétféle megközelítés létezik. Az egyik, mint említettük, a klasszikus, technikai eszközökkel folytatott, tényeken alapuló tudományos kutatás. Ez a módszer a múlt és a jelen időjárásának összehasonlításából próbál következtetni arra, milyen lesz az idő tíz, húsz vagy ötven év múlva. A másik pedig a metafizikai stílusú, a valóságtól elvont véleményformálás, ahol nem a tények számítanak, hanem a politikai szükségszerűség, a hétköznapi politizálás érdekei. Módszerük: összehasonlítani a múltban feljegyzett meteorológiai adatokat a ma gyűjtött adatokkal és ezekből levonni egy sor katasztrofális következtetést.

E sorok írója nem meteorológus, de megpróbál pragmatikus lenni. Első kérdésem: mióta jegyzik fel rendszeresen a nemzetközi meteorológiai adatokat? Válasz: 1880 óta, vagyis kereken száznegyven éve. Második kérdés: milyen idős
a földgolyó? Válasz: 4,5 milliárd éves, és ezalatt rengeteg klímaváltozáson ment keresztül anélkül, hogy pontos adataink lennének róla. Harmadik kérdés: mióta létezik a mi emberfajtánk, a homo sapiens ezen a planétán? A tudományos kutatások szerint cirka kétszázezer éve. Ennek a kétszázezer évnek csupán egy ezredrészéről vannak pontos összehasonlításra alkalmas adataink, ennek ellenére egyesek nem haboznak megjósolni, milyen idő járja majd nyolcvan év múlva, a jelenlegi évszázad végén.

A második, ugyancsak fontos kérdés arra keres választ, hogy a mi planétánkat érintő időjárás-változás emberi eredetű, vagy a természet műve. Mert ha az ókorig visszamenőleg nincs is nyoma a pontos hőmérsékletnek, bőséges írott történelmi adatokkal rendelkezünk arról, ami a régmúlt századok természetes lehűlésére és felmelegedésére vonatkozik. Tudjuk például, hogy 950 és 1250 között Európa lakói meglehetősen meleg időjárást élveztek, pedig akkor még nem volt se kohászat, se repülőgép. Míg a 16. századtól egészen a 19. század közepéig, tehát nem is olyan régen földrészünkön az úgynevezett „kis jégkorszak” tombolt, rendkívül hideg időjárással. Az emberiség története arra is oktat bennünket, hogy a lehűlések gyakran éhínséget, háborút vagy járványokat okoztak, míg a természetes felmelegedés következtében bizonyos népekhez beköszöntött a jólét. A katasztrófa jósai szerint a mi modern, gépesített életformánk bűnös a földgolyó aktuális felmelegedésében. Az ilyen „politikailag korrekt” érvelés rendszerint az Egyesült Nemzetek Szervezete Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének pesszimista következtetéseire támaszkodik.

A testület célja: „Megkeresni földgolyónk felmelegedésének az okait, és megakadályozni az abból adódó negatív következményeket.”

Ez a meghatározás már önmagában következtetés is. Mégpedig többfajta következtetés. Soroljuk fel ezeket: 1.) a felmelegedés emberi eredetű, 2.) a felmelegedésnek negatív következményei vannak, 3.) a felmelegedést emberi eszközökkel meg lehet akadályozni. Tényleg lehet? Hogyan? Hát egyszerűen úgy, hogy csökkenteni kell a természetbe kibocsátott szén-dioxid mennyiségét.

Mert az ENSZ éghajlatváltozási testületének legfőbb ellensége a szén-dioxid. Kérdés: honnan ered a szén-dioxid? Válasz: az iparból, a modern közlekedési eszközökből, az áramtermelésből stb., egyszóval abból, amit mi, modern emberek produkálunk. Az ENSZ klímatestülete szerint Földünk az ipari forradalom óta szenved a nagy mennyiségű szén-dioxid-kibocsátástól. És a testület azt is hozzáteszi, hogy az 1850–1900 közötti periódus óta, tehát körülbelül 150 éve ennek következtében emelkedett egy Celsius-fokkal planétánk átlaghőmérséklete.

Vizsgáljuk csak meg közelebbről ezt a meghatározást: átlaghőmérséklet. Az egész földgolyó átlaghőmérséklete? Már említettük, hogy a helyi hőmérsékletek feljegyzése 1880 körül kezdődött, de precíz adatok akkoriban csak Nyugat-Európából és Észak-Amerikából származtak. Afrikából és Ázsiából úgyszólván semmilyen adatunk sincs. És ne felejtsük el azt sem, hogy planétánk hetven százalékát tengerek borítják. Márpedig tudnivaló, hogy pontos mértéket az óceánok teljes felületének a hőmérsékletéről csak műholdak alkalmazásával sikerült gyűjteni. Mióta? Az 1990-es évek óta. Alig harminc éve. Mindezt egybevéve ha az ENSZ szakértői azt állítják, hogy a Föld átlaghőmérséklete 150 év óta pontosan egy fokkal emelkedett, s hogy a jelen évszázad végéig még másfél vagy két fokkal fog emelkedni, álláspontjuk valóban annyira merész, hogy illogikussá válik. Jóslatuknak ugyanis nincs se gyakorlati, se tudományos alapja.

Az is meglepő, hogy a testület számos tudósának nincs sok köze a meteorológiához. Vessünk egy pillantást a csoport vezetőire. Az Indiából származó, nemrég elhunyt Razsendra Kumár Pachuri volt 2015-ig a testület elnöke. Klímaszakértő lett volna Pachuri? Egyáltalán nem! Ő csak egy egyszerű gépészmérnöki diplomával rendelkezett. Pachuri még a nagyon balra húzó Le Monde párizsi napilap szerint is túl borúlátó szemmel látta a világklíma alakulását. Az ENSZ vezetői valószínűleg éppen ezért állították őt a bizottság élére, és 2007-ben még a béke-Nobel-díjat is megkapta. Mulatságos, de ezt a hetvennégy éves férfit 2015-ben nem a szakképzettségének hiánya kényszerítette lemondásra, hanem az, hogy Delhiben megpróbált megerőszakolni egy huszonkilenc éves kolléganőt, amelyből óriási botrány kerekedett. Ki is rúgták. Helyére a dél-koreai Huszung Li került. Meteorológus volna ő vagy klimatológus? Dehogy. Huszung Li irodalmi és közgazdasági tanulmányokat végzett. Lássuk az alelnököket: a kenyai Richard Odingo földrajzi tanulmányokat végzett. A Srí Lankáról származó Mohan Munaszing fizikus és közgazdász. Az orosz Juri Antonovics Izrael nukleáris szakértő. Nem kétséges: az Egyesült Nemzetek Szervezete klimatológiatestületének vezetői között nem hemzsegnek a klimatológusok.

Felmerül a kérdés: léteznek-e a világban más meteorológusok is, mint az ENSZ éghajlatváltozási testülete? Olyan igazi szakértők, akiknek a véleményét nem politikai, hanem tudományos szempontok határozzák meg? Léteznek bizony. Százszámra, ezerszámra léteznek. De jegyezzük meg zárójelben, hogy az ENSZ testületének a szemlélete nem volt mindig ilyen zöldpártiasan pesszimista. Igazából csak 2007-től, tehát majdnem húsz évvel a megalakítása után lett ilyen. Pontosabban a fiatal hölgyek után erősen érdeklődő Razsendra Pachuri elnöksége alatt vált katasztrofálissá. Akkor vette át az ideológia a tudomány helyét.

Huszonöt évvel ezelőtt, 1995-ben a testület még elismerte: semmi bizonyíték nincs arra, hogy a felmelegedés a szén-dioxidnak, az üvegházhatású gázoknak a következménye volna. 2001-ben, tehát tizenkilenc éve nemcsak megerősítette az előbbieket, de még hozzá is tette, hogy a Föld klímájának alakulása nem lineáris. És 2007-ben, Pachuri hatalomra kerülésével, rövid tizenhárom évvel ezelőtt… Bumm! Száznyolcvan fokos, megmagyarázhatatlan fordulat. Kinek a műve volt ez? Az ENSZ megújított főtitkárságának? Gazdasági érdekeknek? Bizonyos politikai pártoknak? Zöldpárti lobbiknak? Vagy mind a négynek?

Választ keresve az előbbiekre, elevenítsünk fel egy kevéssé ismert és gyorsan feledésre ítélt epizódot. Ez 2009-ben történt, a fentebb említett koppenhágai klímakongresszus előtt, de már a klímatestület új vezetőinek hatalomra kerülése után. Egy csapat hekkernek sikerült a nyilvánosság elé tárnia 5000 szigorúan bizalmas e-mailt, amelyeket a testület tagjai váltottak egymással. Ezekből az üzenetekből sok minden derült ki. Először is az, hogy a testület tagjai nem szégyellték manipulálni a tudományos adatokat azzal a nyilvánvaló céllal, hogy a nyilvánosság elé tárt adatok mind a Föld felmelegedésének a teóriáját bizonyítsák. Ebből a célból számos tudományos közleményt még megjelenése előtt cenzúráztak úgy, hogy megfeleljenek a testület politikai vonalának. És nem haboztak zsarolással fenyegetni azokat a tagokat, akik nem értettek egyet a kötelező felmelegedési ideológiával.

Felmerül hát a kérdés: léteznek-e semleges, igazán független klimatológusok? És ha igen, hogyan látják ők a Föld meteorológiai jövőjét? A válasz: léteznek, és nem úgy látják Földünk jövőjét, mint az ENSZ klímaegysége. Alapjában véve ezek a szakértők a következőket róják fel az ENSZ botcsinálta szakértőinek:

1.)    Hosszú távú időjóslataik nem pontosak és nem is hihetőek.
2.)    A Föld felmelegedésének természetes és nem emberi eredetű okai vannak.
3.)    A Föld felmelegedésének oka mindmáig ismeretlen.
4.)    A Föld felmelegedése kevés negatív következményt hozhat magával.

Nem egy vagy két klimatológus támasztja alá az előbb idézett meggyőződéseket. Az időjárás legtiszteltebb tudományos specialistái százszámra vagy akár ezerszámra adnak hangot hitetlenségüknek. 2019 szeptemberében például, az ENSZ New Yorkban tartott klimatikai konferenciáját megelőzően, 13 ország 500 tudósa, köztük 40 francia intézett Guus Berkhout, a híres holland klimatológus vezetésével egy ünnepélyes levelet Antonio Guterreshez, az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkárához. Idézzünk az üzenet drámai soraiból: „Nem létezik klimatikus vészhelyzet. Egy 500 tudósból és szakemberből formált és ebben a tekintetben specializált világháló szól önökhöz. A különféle klimatikus modellek, amelyekre jelenleg a nemzetközi politika támaszkodik, nem felelnek meg a valóságnak. Így hát nemcsak irgalmatlan, de felelőtlen is ezer meg ezermilliárd dollárt pazarolni az ilyen alaptalan feltevésekre.”

De ez távolról sem az első csoportos felháborodás a kompetens tudósok körében. Már 2008-ban nagy port vert fel az Egyesült Államokban az úgynevezett Petition Project, amelyben 31 487 (!), köztük 9029 doktorátussal rendelkező tudományos szakember háborodott fel az Egyesült Nemzetek Szervezetének amatőr álláspontja miatt. Idézem a felhívás egy részét:

„Mialatt az Egyesült Nemzetek Szervezete csakúgy, mint az Obama-kormány, azt állítja, hogy a klímaváltozás tudományosan igazolt és ezáltal szigorú megfigyelésre szorul, 31 487 amerikai tudós kétségbe vonja ezt a feltevést. Semmiféle tudományos bizonyíték nem létezik arra, hogy az emberi tevékenység által produkált szén-dioxid, metán vagy egyéb üvegházhatású gázok hozzájárulnának atmoszféránk katasztrofális felmelegedéséhez és megbolygatnák Földünk klímáját.”

Így érkezünk el ahhoz a filozofikus következtetéshez, hogy amikor a politikai program ellentmond a valóságnak, a logikának, vallásos dogmát kell csinálni belőle ahhoz, hogy vitathatatlanná váljék. Ahhoz, hogy a program kötelezővé váljon, megtámadhatatlan legyen. Az sem számít, ha a vakhit ellentmond a valóságnak, a tudományos logikának. Ezt fedezte fel annak idején Lenin és Sztálin. Utánuk pedig Mao Ce-tung vagy Pol Pot. A mai zöldek nem találtak fel semmi újat, ők egyszerűen a hajdani vörösöket követik. Így alakult át fokozatosan vallássá a zöldek politikai ideológiája.

(A szerző Párizsban élő külpolitikai újságíró)

Szerkesztőségünk a témában várja a további véleményeket, észrevételeket a publicisztika@magyarhirlap.hu e-mail címen.

Kapcsolódó írásaink

Deme Dániel

Deme Dániel

Ami Szlovákiát nem érdekli

ĀSzlovákiát alapjaiban sokkolta a februári választások óta zajló letartóztatási hullám, amely magas szintű állami hivatalnokokat, rendőröket és bírókat érintett

Vitéz Ferenc

Vitéz Ferenc

Novemberi ködös tornyok

ĀMár vagy jó évtizede minden hónapban újraolvasom Márai Sándor Négy évszak című prózai epigrammáinak üzeneteit