Az útmester

Most egy Fehérvári János nevezetű útmester 1956-os „Előjegyző zsebnaptáráról” szól a jegyzetem. Az ilyen dokumentumok segítenek eligazodni a történészeknek sokágú útvesztőikben. Mindjárt az első oldalak egyikén a kézírás arról tanúskodik, hogy a kisalakú, agyonhasznált, darabokban megmaradt „napló” tulajdonosa nevének feltüntetése mellett kézírással azt is rögzíti, hogy a főváros XX. (ma XXIII.) kerületében, Soroksáron, a Marx Károly (ma Grassalkovich) út 203.-ban lakik. Ugyanitt nyomtatott betűkkel ez áll: „Előre a boldog, szocialista Magyarországért!” A kábítószerrel felérő jelszó felett, szintén kézírással, a következőt olvashatjuk: „Jézus nevében.” Milyen disszonánsan hangzik a két mondat egymás alatt! Az is világosan mutatja a korszakot, hogy néhány lappal odébb szovjet író (Furmanov), forradalmár (Kalinyin) és marxista filozófus (Plehanov) évfordulós halálhírére hívják fel a figyelmet. Magyarhonban vagyunk? De rátérve a bejegyzésekre, az útmester hétköznapjairól, munkájáról, az időjárásról és a napok történéseiről értesülünk. Tisztán olvasható szavak és mondatok követik egymást, a helyesírás kifogástalan. Egy augusztus 28-i bejegyzés árulkodó: „Derült, szép, napos, meleg idő. Fiz. szab. Hévízen. De. Tófürdés. Du. Keszthelyen könyvtár és múzeum megtekintés.” A zsebnaptár írója tehát pallérozott ember lehet, és mint látni fogjuk, jó megfigyelő. Október 24-i sorok: „+6, ködös, felhős. Orosz tankok vonulnak Bp.-re. Éjjel is tankok felv. kb. 100 tank. Soroksáron 4 halott, 10–15 sebesülés. De. irodai munka.” Október 29.: „+5, borult, esős. Szakaszminősítés elmarad a Forradalom miatt. Általában csendes a helyzet. Oroszok rossz tankokat vontatnak ki du. és éjjel.” Íme, egy ember, aki ezekben a napokban az életet nem szívdobbanásokkal, hanem tankok számával méri. Október 31.: „+5, borult. Irodai munka, részfizetések. Du. 15 óra, szabadságharcosok temetésén.” Az útmester arra gondolhat: a Biblia azt tanítja, hogy szeresse az ember felebarátait és ellenségeit is; de talán azért vélekedik így, mert ezek ugyanazok. De azt is mondhatná: szerencsétlen az az ország, amelynek hősökre van szüksége.

November 4.: „Hajnalban fél 2 és 5 órakor tankok vonultak Bp. elleni támadásra. Soroksáron kb. 50+80 db. Bp. ostroma egész nap folyt. Papírgyárnál magyar tüzérek de. 10–11 között kilőttek egy 789. sz. tankot, egy Sztálinorgonát és két lőszeres kocsit. Tank.” November 5-én az útmester is megerősíti, hogy „de. 10–22 óráig Bpesten nagy ágyúzás volt. Éjszaka 22–23 h-tól reggelig általában csendes volt. ½11 órakor ajtó-ablak átlövése, géppisztolyos.” November 6.: „+2, felhős, szeles. Kevés, 8–10 tank Bp. ki- és visszamenése. De. 11 órakor magyar tüzérség a házam keresztüllőtte, a tankról lecsúsztak a lövedékek. Egy db-ot a háromból kilőttek.” November 7.: [Nyomtatott betűkkel Okt. Sz. F.] „8–16.00: Tankok mentek Bp.-re, 20 db. Házam három belövéssel tönkrement, a bútorokkal együtt. Oroszok a lakásban. Este Szabóékhoz mentünk aludni.” Az útmester mondhatná: nem a munka öli meg az embert, hanem az aggódás, ami szétrágja a lelket. November 13.: „Reggel fagy. Soroksáron és Pe[sterzsébeten] házkutatások fegyver után. Háznál takarítás.” Két nappal később Fehérvári János bejelenti a kárát a tanácsnál. „Az országos sztrájk tovább tart.” Egy útmester zsebnaptára a jelennek?, a jövőnek? Lámpás az örökkévalóságban.

(A szerző újságíró)