Vitéz Ferenc

Vélemény és vita

Egy liberális keresztyén megmenekülése

Hol volt, hol nem volt, az unión innen és túl, ott, ahol a kurta farkú kismalac túr, de még a szivárványba öltöztetett üveghegyen innen, volt egyszer egy liberális keresztyén

Nem tudta, hogy ő liberális keresztyén, mert csak egy templomjáró „szabójánosnak” gondolta magát, aki hitt az Istenben, a krisztusi megváltásban; és békével tekintett mindenkire, aki békében volt vele is; gyakran adományozott jótékony célra; fölemelte szavát az igaz­ságtalanság ellen. Teljes jogú uniós állampolgár volt, felelőssége tudatában nevelt családokat, szerette három gyermekét és a feleségét.

A barátját, „kovácsjóskát” is szerette (eljártak horgászni, néha focizni is az öregfiúk közé), de nem úgy szerette, ahogy az ő tudatát és identitását megkérdőjelező, törvényhozóknak nevező törvénytiprók elvárták volna tőle. Erős kézfogásuk mögött soha nem volt érezhető a másik férfiassága iránti vágyakozás. Néha beszélgettek róla, horgászás közben, hogy ők végül is „homofóbok”, mert a hányinger jön rájuk, ha két férfit csókolózni látnak – mert miért nyilvánosan teszik, és nem a négy fal között, ahogy ők is szokták a feleségükkel… Ugyan soha nem bántottak senkit, aki más, mint ők, de nem örülnek, ha gyalázzák a vallásukat, a családjukat és a nemzetüket. Ha az „Isten, Haza, Család” háromszentségéből istentelen és hazátlan, nemzettelen és nemzőképtelen kánont akarnak alkotni mások. Illetve a másak.

Hát… nem elég nyitott ez a keresztyén, bár liberális! Hiába mondja, hogy magánügyről van szó, és „kérem, ezzel ne terheljenek; mert ugyanúgy nem érdekel, ha valaki fekete vagy fehér, homo- vagy biszexuális; és csak az a fontos, hogy színtől vagy nemi identitástól függetlenül milyen Ember az illető, s mit cselekszik” – a liberális keresztyén meg lesz bélyegezve, el lesz átkozva, ott szerepel a megkövezendők sorában. Mert „szabójános” és kovácsjóska” – de még „szabónékiséva” és „kovácsbalogmarika” – sem tudja elképzelni az oktatás, a közbeszéd, illetve a populáris kultúra minden szintjére kiterjeszteni kívánt „gender-terrort”. S ha Jézust is fekete nőként kell majd mérceként tekinteni: a liberális keresztyén alighanem elgondolkodik.

Ha hiszik, ha nem, ez a liberális keresztyén korábban soha nem félt attól, hogy egyszer ő is bele fog kényszerülni az identitásképzés nyelvi csapdájába, egyszer neki is meg kell határoznia önmagát, és ezzel el kell határolnia magát másoktól. Ő soha nem akart elhatárolódni senkitől. Most viszont tisztázódott előtte, hogy a „keresztyén” némileg (és nemileg) a „liberális” jelzőnek is korlátokat szab. A keresztyén oldalról az értékelvű „intolerancia” még érthető is volna, ha az elvakultságról beszélnénk, de a liberális jelzővel sehogy se fér össze a „kirekesztés”. Mert ha ő keresztyén, akkor miért nem jó ember? Ha fehér, akkor miért nem jó ember? Ha felvállalja férfi-voltát, és nem tekinti férfinak azt, aki nőből operáltatta vagy nevezte át magát hímneműnek (vagy fordítva), akkor ő miért nem jó ember? És miért jó ember az, aki másképpen gondolkodik, mint ő?

Egyáltalán: hogyan meri magát liberálisnak nevezni valaki, aki éppen a totalitárius fasizmus álhumanizmusba öltöztetett megtestesítője? Hogyan merik őt, a konzervatív liberalizmusában keresztyént kirekeszteni? Hogyan tud harcolni a liberális elvakultság ellen? S miért oly naiv, mikor azt gondolja: egy magát liberálisnak valló ember és (érdek)csoport elfogadja majd a keresztyén liberalizmus elveit és értékeit is? Hogy mivel Isten értelmet (és szabad akaratot) adott az embernek, aki az erkölcsi elvek ismeretében és felelősséggel, a következményeket is vállalva dönthet az élet jelentéktelennek tűnő vagy nagy kérdéseiben, mindenki a lelkiismerete szerint felelős a cselekedeteiért?

Az a (materialista) liberalizmus, amely előtt nem létezik „ember feletti erkölcsi tekintély”, mert magát az emberi gyarlóságot teszi normává, a természet törvényei szerint végül önmaga anyaglétébe rozsdásodik bele! S az, aki a „semlegességről” (jogállamiságról, véleményszabadságról, demokráciaelvekről) hangoskodik, nemcsak az autonómiát és a benne fakadó „szeretet-törvényt” akarja eltiporni, de nincs tisztában azzal sem, hogy nem létezik értéksemlegesség, hiszen ő is valamilyen másokra oktrojálandó „értéket” képvisel.

A liberalizmus ma már nem a szabadságot, hanem a szabadosságot tekinti mércének. Találó a példa – nem is tudom, hol olvastam –, hogy ha a természetes víz folyását nem irányítjuk, hanem hagyjuk szétfolyni, abból soha nem lesz tiszta ivóvíz, csak pocsolya. Ebben a liberális posványban kellene valahogy eligazodni a keresztyén embernek.

Hogyan menekülhet meg a szabadsághívő liberális keresztény? Fölszabadítja magát a szenvedélyek uralma alól, és átadja magát az üdvösségnek, ami egyúttal azt is jelenti, hogy az önös érdeket összeegyezteti a közösségi érdekkel. Úgy lesz szabad, hogy szabadságát nem valamilyen uniós diktatúra, és nem is az állam fölötti hatalom, hanem a krisztusi szeretet által korlátozott, ekképp végtelenné tett szabadság irányítja.

(A szerző irodalomtörténész)

Kapcsolódó írásaink

Putsay Gábor

Putsay Gábor

Megint bővül a családtámogatás

ĀÚjabb szintet lép a hazai lakás-, illetve családtámogatási program, hiszen a lakáspiacon eddig marginális szerepet játszó területen kaphatnak támogatást a gyermeket nevelők

Nagy Ervin

Nagy Ervin

A fák jogairól, a karácsonyfa ellen

ĀA francia haladó politikusok – fél évszázaddal utóbb, mint a kommunisták – elérték a fejlettség azon állapotát, hogy a karácsonyt „fenyőünnepnek” nevezzék, majd két évtizednyi viaskodás után be is tiltsák

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom