Kő András

Vélemény és vita

Röplapok

A röplap rövidebb életű, mint egy újságcikk. Pedig az újságcikk sem él sokáig. A röplap felröppen, lejt néhány csavaros szaltót a levegőben, aztán a szemétben végzi

Nem kerül könyvespolcra, értéket rejtő fiók aljára, kidobják, mint a kenyér­héjat. Kivétel persze akad. Ezek szép számban, történelmi időben egy gépészmérnökhöz, Zsámár Józsefhez vándoroltak, és elrejtőztek hosszú időre. Minek nevezzük a mérnököt, aki azzal töltötte drága idejét, hogy röplapokat gyűjtött a jövőnek? Kivételes érzékenység volt ötvenhat októberében, novemberében. Később pedig cseppet sem veszélytelen.

„Békét, rendet, nyugalmat! Csak a rendet, nyugalmat biztosítani tudó karhatalom teszi lehetővé a szovjet csapatok fokozatos kivonását” – olvassuk az egyik röplapon, amely ma már, társaival együtt albumba zárva ékeskedik. S aki megtekinti őket, emlékezik. Mert annyi év után is emlékeztetnek a fiúra, aki barikádokat épített, a kucsmás gyerekre, aki szembeszállt az orosz tankszörnyekkel, a svájcisapka gazdájára, a zászló lobogtatójára, a virágcsokrot dobó leányra. Önmagunkra. Reménykedhetünk abban, hogy az emlékezés hatékonysága örök? A röplapalbum kézről kézre jár, jó szóra kézjegyek és gondolatok fűződnek hozzá. A szavak, a mondatok így suhannak át téren és időn, mint a napok hordalékai. De milyen különösen csengenek a szavak, a mondatok az idővágtában, hatvannégy évvel a forradalom után! Álljon itt belőlük néhány.

„Szűz Mária és a magyar szentek adjanak hitet és bátorságot a magyar népnek, hogy méltók lehessünk apáinkhoz. 1994. október 23. Tabódy István.” „A gyűjtemény méltó a nemzet egyik legnagyobb eseményéhez. Szívből gratulálok, 1991. jún. 4. Für Lajos.” „Minden szabad lélek hitvallása: emberi erőkkel nem lehet istenivé válni, csak isteni erőkkel lehet emberivé válni. A diktatúrák önistenítése elpusztít, a Lélek krisztusi szabadságának embersége győzelemre visz. Hegedűs Lóránt.” „»Büszke magyar vagyok én keleten nőtt törzsöke fámnak« (Kölcsey) 1994. XII. 14. László Gyula.” „Még mindig homályos számunkra 1956. Pedig már felnőhetett volna bennünk, történelmi hatalmával. 1991. dec. 13. Csoóri Sándor.” „Szív és erő kell! Ez minden! 1995. jan. 17. Benedek István.”  „Mit mondjak ötvenhatról, hogy közhelyeket ne ismételjek? Sajnálom, hogy nem lehettem akkor Budapesten. 1992. jún. 5. Borbándi Gyula.”  „A nemzet határtalan közösségének jegyében: 1993. aug. 24. Tőkés László.” „»Magyar nem vész el, csak magyar által« (Széchenyi) – Sütő András ’95. VI. 3.” „Mit ér az ember, ha magyar? (Sokat.) 1995. IX. 21. Melocco Miklós.” „Köszönettel egy olyan fiatal nevében, aki 1956-ban még meg sem született. Az ilyen emlékek nélkül nehéz lenne majd elmagyarázni az 1990-es rendszerváltás után született gyermekeinknek, miről is szólt valójában 1956! 1996 februárjában, Orbán Viktor.”

Hát így vagyunk ezekkel a röplapokkal: segítenek felnőni az új nemzedékeknek 1956-hoz. Azt üzenik: fogjatok össze, csatasorba, békeidőben is! És lám, zászlót bont az egyik, verset szaval a másik, a harmadik énekre hív, kacérkodik velünk a negyedik, az ötödik életet lehel belénk, a hatodik fiatalít. De a hetedik?… De a hetedik?… Egyesek emlékezete megváltozhat, mert a jelen érdekeivel összhangban átértékelik a múltat.

Állunk az őszi esőben, és ezek a röplapok sohasem hullnak le a levelekkel.

(A szerző újságíró)

Kapcsolódó írásaink

Bán Károly

Bán Károly

Baloldali forradalmas

ĀÁlljon meg a menet, mert itt már nem a menyasszonyt, hanem a forradalmat lopják. Meg a köztársaságot próbálják kisajátítani

Szerencsés Károly

Szerencsés Károly

Önkéntes nagyidő

ĀVan úgy, hogy rebellióra van szükség, és van úgy, hogy békés építkezésre

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom