Újratervezők

Már a MOK élére tavaly megválasztott elnök személye is abszurd. Kincses Gyula 2007-ben az SZDSZ felkérésére lett Gyurcsány Ferenc egészségügyi államtitkára, részt vett a liberális reform kidolgozásában, amely azonban a 2008. március 9-én tartott „szociális népszavazáson” elbukott: a szavazás magas részvétellel, a vizitdíj, a képzési hozzájárulás és a kórházi napidíj eltörlését támogató igen szavazatok 82 százalékos győzelmével zárult. A „vizitdíj atyja” annak idején nem csak az egészségügy fizetőssé tételén munkálkodott, a kamarát is igyekezett gyengíteni, ekkor történt meg a MOK visszaminősítése egyesületté, a kötelező tagság megszüntetése, egyetértési és konzultációs jogainak megvonása.

Kamarai elnökké választását az Újratervezés nevű csapatnak köszönheti, amely az 1001 orvos hálapénz nélkül Facebook-csoportból alakult, deklarált céljuk olyan mértékű béremelés kiharcolása volt, amely lehetővé teszi a hálapénz kivezetését a rendszerből, és véget vet az „önkizsákmányolásnak”, azaz, hogy mellékállásokkal kelljen megteremteniük egzisztenciájukat. Kincses és csapata tavaly novemberben átvette az irányítást, és rögvest nekiláttak az „újratervezésnek”: belengették a sztrájkot, amelyet szeretnek úgy nevezni, hogy „az önként vállalt többletmunka-szerződések felmondása”, de végső soron betegek ellátatlanságához vezetne.

Lénárd Rita, aki most a kamara alelnöke, tavaly áprilisban a Klubrádióban – ahová egyébként a MOK új vezetői talán többet járnak mint a saját székházukba – kijelentette, „ha csak a felét, harmadát felmondják az önkéntes túlmunkának, akkor is lebénulnak intézmények – olyan ereje van, mint semmi másnak”. A hippokratészi esküvel szemben azzal érvelt, hogy a túlhajszolt orvosok a kimerültség miatt akár árthatnak is a betegnek. Csakhogy a kórházak „lebénulása” nem feltételezhetően, hanem biztosan vezetne áldozatokhoz.

Mindenesetre Kincsesék a kamarai hatalomátvétel után elkezdték gyűjteni a nyilatkozatokat a sztrájkra jelentkezőktől, és áprilisban, az egyszeri, ötszázezer forintos juttatás kapcsán is a bérrendezést sürgették, mint fogalmaztak, „az egyszeri juttatások, ösztöndíjak, három-négy párhuzamos állás kényszere ugyanis élhetetlen, kiszámíthatatlan jövőképet jelent”.

Ebbe a helyzetbe robbant be október 3-án a drasztikus béremelés híre. Kincses közölte: „végre sikerül megteremteni azokat a körülményeket, amelyekért küzdöttünk, hogy hálapénzmentesen, tisztességes, megfelelő bérért dolgozhassanak az orvosok”. Lénárd Rita történelmi pillanatról beszélt, és azt is elmondta, a miniszterelnök „ígéretet adott arra, hogy további strukturális átalakítás következik, nyitott volt az orvosi kamara minden felvetésére”. Boldogan sütkéreztek a győzelem fényében.

Azonban az új bértáblát is tartalmazó törvényben előírt vezényelhetőség – bár „aránytalan sérelmet nem okozhat” – riadalmat keltett az orvosok körében, és a mellékállás vállalásának tiltása sem mindenkinek tetszett. A kamara gyorsan közzé is tette javaslatait, amelyek lényege, hogy a vezényelhetőség két év helyett legfeljebb negyvennégy nap legyen, pluszdíjazással (!), és a mellékállásokhoz is adnának pár kiskaput…

Megkaptak mindent, amit kértek, feltételéül a hálapénz és az „önkizsákmányolás” megszüntetésének. Most azt állítják, becsapták őket. Pedig ők csapták be a tagságot, ha elhitették velük, hogy a követelt, átfogó reform nem jár érdeksérelmekkel. Ideje újratervezni.

(A szerző főmunkatárs)