László Tamás

Vélemény és vita

A kilencedik konzultációról

Egymillió-nyolcszázezer, kettő­százhatvanezer, tizenötezer. A nemzeti konzultáció számai más-más nézőpontból. Az első szám ugyan csak egymillió-hétszázötvenhárom­ezer, de a nagyságrend alapján ez lett a második legsikeresebb konzultáció

Gábor György, Gyurcsány főtanácsadója, a konzervatív oldal esküdt ellensége ezzel szemben az egész ügyet hiteltelennek, értelmetlennek, hamisnak tartja. Arról feledkezik el, hogy ha a balliberális oldal mindent hiteltelenít, akkor az ő kijelentéseik sem hitelesek! Kétségbe lehet-e vonni azt, hogy a kérdéssor a járvány második hulláma elleni hatékony védekezés és a társadalmi támogatottság elősegítése volt? Ha végignézünk a kérdéseken, világos a válasz!

A kezdő kérdés az első hullámnál alkalmazott védekezési eszközökkel kapcsolatos. Ezekről mindenkinek – legyen idős vagy fiatal, a fővárosban vagy vidéki kistelepülésen élő – van konkrét tapasztalata. Aszerint, hogy mennyire okozott feszültséget, más-más támogatottsággal bírt, annak ellenére, hogy az ország fegyelmezettségből, normakövetésből jelesre vizsgázott. Az is kijelenthető, hogy ez a tapasztalat már reflexszerűvé is vált, a második hullámban ezekre is építhetünk.
A második kérdés az egészségügyet érintette, amelyről kiderült, hogy Európa egyik leghatékonyabbja. Az első hullám átállási és felkészülési időszak volt, amiben voltak sokak számára gondot okozó mozzanatok. A kormány valójában ennek mértékére is kíváncsi volt. Az előzetes értékelés alapján született meg az a döntés, hogy a védekezést és a gazdaság működését együtt, összehangoltan kell biztosítani. Az idősotthonokkal kapcsolatos kérdés társadalomfilozófiai:
az ország mennyire ért egyet az idősek fokozott védelmével, amit a kormány a járvány alatt számos intézkedésével bizonyított, szemben Gábor György vádjával: a kormány tudatosan megöli az időseket. (Ez inkább Karácsonyra volna igaz).

Az egészségügyi védőfelszerelésekkel és eszközökkel kapcsolatban valóságos „kereskedelmi világháború” alakult ki. Bebizonyosodott, hogy a sikeres védekezés nemzeti hatáskörben történt, a globális rendszer súlyos csődöt mondott. Ezért indokolt a hazai fejlesztés és gyártás. Ezekben az ország akcióképessége és rugalmassága jelesre vizsgázott (fertőtlenítőszer-gyártás, hazai fejlesztésű lélegeztetőgép-fejlesztés, rekordidő alatt felépülő kórház). Fontos felismerés a járvány kapcsán, hogy a Magyarországon forgalmazott egészségügyi termékeknek jelenleg 18 százalékát gyártják itthon, egyes európai országokban ez az arány eléri a 70–80 százalékot. Azaz érdekünk, hogy önellátók legyünk védőeszközökből, ezért a kormány ötvenmilliárd forinttal támogatja a magyar gyártók fejlesztéseit.

A digitális oktatásra való átállás szinte egyik napról a másikra megtörtént – ez az iskolák, a pedagógusok, a diákok, a szülők közös sikere. Olyan oktatásfejlesztés  van megvalósulóban, ami „békeidőben” is sikeres, ugrásszerűen bővítve az oktatás eszköztárát. Az iskolás gyermekek családjainak és a tanároknak szóló ingyenes internet további állami költségvetési támogatási lehetőség (szélesítve a világ egyik legnagyvonalúbb családtámogatási rendszerét).
Az európai egyesült államok ábrándját kergető internacionalista kalandorok számára kijózanító pofon volt az, hogy mennyire alkalmatlanok Európa arra hivatott intézményei egy világjárvány esetében. A magyar kormány már
a járvány kitörése előtt felállította állandó járványügyi figyelőszolgálatát, amelyre építve az operatív törzsek munkáját, hatékony védekezést tudtunk megvalósítani.

A világjárványok nagy valószínűséggel velünk maradnak, ezért indokolt a figyelőszolgálat távlatos fenntartása.
A 2010-es talpra állásunk egyik jelentős eszköze volt a közteherviselés kiszélesítése a bankok és a multinacionális vállalatok bevonásával. Erről szólt a következő kérdés: a kormány lakossági támogatást vár a járványügyi védekezésben az előzőekhez hasonló intézkedésekre.

A járvány miatt a gazdasági élet, benne különösen néhány ágazat súlyos veszteségeket kénytelen elkönyvelni. Ebben a helyzetben is csak magunkra számíthatunk – a hazai termék vásárlására történő buzdítással, a belföldi turizmus előtérbe helyezésével. A kérdőívnek ez a kérdése egyben motiváció is a Vedd a hazait!, a Nyaralj itthon! programhoz, ezek első eredményei kézzelfoghatók.

A munkahelyek védelmére és bővítésére a kormány az elmúlt tíz
évben széles eszköztárat épített ki. Ezek közül számos régebbi és új eszközt is bevetett (adókedvezménytől a hitelmoratóriumon át konkrét segítségekig) – ennek fenntartásához is kért támogatást a kormány.

Társadalom- és gazdaságfilozófiai kérdés: a védekezéshez szükséges erőforrásokat az ország hogyan akarja előteremteni: saját erőből vagy hitelből. Persze, hogy Soros György, az EU bizottsági folyosóin bóklászva állt elő az unokáinkat és ükunokáinkat is terhelő örökhitel gondolatával. A kérdés az volt, hogy a lakosság egyetért-e a Soros-féle adósrabszolgasággal? Válságok idején, mint most is, valós veszély a stratégiai jelentőségű magyar cégek elleni nemzetközi pénzügyi spekulánsok általi felvásárlás. Az utolsó kérdésben erre hívta fel a figyelmet a kormány. A konkrét témákban a közös pontok megtalálásán túl a járvány okozta veszélyhelyzet miatti mentális bizonytalanságérzet enyhíté­sét, a társadalmi összefogás erősí­tését és fenntartását is szolgálta a kilencedik nemzeti konzultáció.

Mit ért el ezzel szemben az ellenzék? Összegyűjtött kétszázhatvanezer üres kérdőívet, ez a töredéke annak, ahányan az egyesült ellenzékre korábban szavaztak, vagyis a saját szavazóik is inkább a kormány törekvéseiben hittek ebben a helyzetben. Szatyrokban hozták az üres kérdőíveket a várbeli Szent György térre, és építettek ebből egy igencsak rövid és alacsony Patyomkin-falat…

A Momentum, a „pillanat gyermekei” álságos és igazán manipulatív kérdéseikkel egyrészt gyengíteni akarták a védekezés
hatékonyságát, másrészt akaratuk ellenére igazolták a kormány és a nemzet közös erőfeszítéseit. Felsültek, hisz az általuk indított „Valódi Konzultáció” mindössze tizenötezer hívüket szólította meg. Ideje leszállni a magas lóról! Ebben a kérdésben is világossá vált, ahogyan ez a közelmúltban a Fidelitas-kongresszus zárszavában a „magyar történelem egyik legaljasabb, legkártékonyabb és legcinikusabb” ellenzékéről elhangzott: „Zöld törpék, lila ügynökök, levitézlett vörösök, kiszínezett kisnyilasok békélnek meg Gyurcsánnyal és egymással, hogy bosszút álljanak saját sikertelenségeikért.” Ez az ügy számukra több mint sikertelenség: totális bukás!

A kormány viszont végzi a munkáját, amely a Szküllák és Kharübdiszek közötti hajózáshoz szokott az ellentétes vagy annak látszó problémák közötti biztonságos áthaladással. Ezt is meg fogja oldani: a gazdaság a hétköznapi élet fenntartása és a járvány elleni védekezés előbbieket akadályozó tényezői között is!

(A szerző építész, volt országgyűlési képviselő)

Kapcsolódó írásaink

Bogár László

Bogár László

JogÁllamVédelem

ĀA világ ugyanis soha nem épült (nem épülhetett) másra, mint a szellemi hierarchiára

Bencze Izabella

Bencze Izabella

Melegpropaganda

ĀVégül is, mi is a melegek gondja? A magyar társadalom jelentős része toleráns velük szemben. Szabadon választhatják meg partnereiket, élettársi kapcsolatot létesíthetnek, pride-olhatnak, szivárványszínekbe öltözhetnek, comingoutolhatnak...