Vélemény és vita
A kilencedik konzultációról
Egymillió-nyolcszázezer, kettőszázhatvanezer, tizenötezer. A nemzeti konzultáció számai más-más nézőpontból. Az első szám ugyan csak egymillió-hétszázötvenháromezer, de a nagyságrend alapján ez lett a második legsikeresebb konzultáció
Gábor György, Gyurcsány főtanácsadója, a konzervatív oldal esküdt ellensége ezzel szemben az egész ügyet hiteltelennek, értelmetlennek, hamisnak tartja. Arról feledkezik el, hogy ha a balliberális oldal mindent hiteltelenít, akkor az ő kijelentéseik sem hitelesek! Kétségbe lehet-e vonni azt, hogy a kérdéssor a járvány második hulláma elleni hatékony védekezés és a társadalmi támogatottság elősegítése volt? Ha végignézünk a kérdéseken, világos a válasz!
A kezdő kérdés az első hullámnál alkalmazott védekezési eszközökkel kapcsolatos. Ezekről mindenkinek – legyen idős vagy fiatal, a fővárosban vagy vidéki kistelepülésen élő – van konkrét tapasztalata. Aszerint, hogy mennyire okozott feszültséget, más-más támogatottsággal bírt, annak ellenére, hogy az ország fegyelmezettségből, normakövetésből jelesre vizsgázott. Az is kijelenthető, hogy ez a tapasztalat már reflexszerűvé is vált, a második hullámban ezekre is építhetünk.
A második kérdés az egészségügyet érintette, amelyről kiderült, hogy Európa egyik leghatékonyabbja. Az első hullám átállási és felkészülési időszak volt, amiben voltak sokak számára gondot okozó mozzanatok. A kormány valójában ennek mértékére is kíváncsi volt. Az előzetes értékelés alapján született meg az a döntés, hogy a védekezést és a gazdaság működését együtt, összehangoltan kell biztosítani. Az idősotthonokkal kapcsolatos kérdés társadalomfilozófiai:
az ország mennyire ért egyet az idősek fokozott védelmével, amit a kormány a járvány alatt számos intézkedésével bizonyított, szemben Gábor György vádjával: a kormány tudatosan megöli az időseket. (Ez inkább Karácsonyra volna igaz).
Az egészségügyi védőfelszerelésekkel és eszközökkel kapcsolatban valóságos „kereskedelmi világháború” alakult ki. Bebizonyosodott, hogy a sikeres védekezés nemzeti hatáskörben történt, a globális rendszer súlyos csődöt mondott. Ezért indokolt a hazai fejlesztés és gyártás. Ezekben az ország akcióképessége és rugalmassága jelesre vizsgázott (fertőtlenítőszer-gyártás, hazai fejlesztésű lélegeztetőgép-fejlesztés, rekordidő alatt felépülő kórház). Fontos felismerés a járvány kapcsán, hogy a Magyarországon forgalmazott egészségügyi termékeknek jelenleg 18 százalékát gyártják itthon, egyes európai országokban ez az arány eléri a 70–80 százalékot. Azaz érdekünk, hogy önellátók legyünk védőeszközökből, ezért a kormány ötvenmilliárd forinttal támogatja a magyar gyártók fejlesztéseit.
A digitális oktatásra való átállás szinte egyik napról a másikra megtörtént – ez az iskolák, a pedagógusok, a diákok, a szülők közös sikere. Olyan oktatásfejlesztés van megvalósulóban, ami „békeidőben” is sikeres, ugrásszerűen bővítve az oktatás eszköztárát. Az iskolás gyermekek családjainak és a tanároknak szóló ingyenes internet további állami költségvetési támogatási lehetőség (szélesítve a világ egyik legnagyvonalúbb családtámogatási rendszerét).
Az európai egyesült államok ábrándját kergető internacionalista kalandorok számára kijózanító pofon volt az, hogy mennyire alkalmatlanok Európa arra hivatott intézményei egy világjárvány esetében. A magyar kormány már
a járvány kitörése előtt felállította állandó járványügyi figyelőszolgálatát, amelyre építve az operatív törzsek munkáját, hatékony védekezést tudtunk megvalósítani.
A világjárványok nagy valószínűséggel velünk maradnak, ezért indokolt a figyelőszolgálat távlatos fenntartása.
A 2010-es talpra állásunk egyik jelentős eszköze volt a közteherviselés kiszélesítése a bankok és a multinacionális vállalatok bevonásával. Erről szólt a következő kérdés: a kormány lakossági támogatást vár a járványügyi védekezésben az előzőekhez hasonló intézkedésekre.
A járvány miatt a gazdasági élet, benne különösen néhány ágazat súlyos veszteségeket kénytelen elkönyvelni. Ebben a helyzetben is csak magunkra számíthatunk – a hazai termék vásárlására történő buzdítással, a belföldi turizmus előtérbe helyezésével. A kérdőívnek ez a kérdése egyben motiváció is a Vedd a hazait!, a Nyaralj itthon! programhoz, ezek első eredményei kézzelfoghatók.
A munkahelyek védelmére és bővítésére a kormány az elmúlt tíz
évben széles eszköztárat épített ki. Ezek közül számos régebbi és új eszközt is bevetett (adókedvezménytől a hitelmoratóriumon át konkrét segítségekig) – ennek fenntartásához is kért támogatást a kormány.
Társadalom- és gazdaságfilozófiai kérdés: a védekezéshez szükséges erőforrásokat az ország hogyan akarja előteremteni: saját erőből vagy hitelből. Persze, hogy Soros György, az EU bizottsági folyosóin bóklászva állt elő az unokáinkat és ükunokáinkat is terhelő örökhitel gondolatával. A kérdés az volt, hogy a lakosság egyetért-e a Soros-féle adósrabszolgasággal? Válságok idején, mint most is, valós veszély a stratégiai jelentőségű magyar cégek elleni nemzetközi pénzügyi spekulánsok általi felvásárlás. Az utolsó kérdésben erre hívta fel a figyelmet a kormány. A konkrét témákban a közös pontok megtalálásán túl a járvány okozta veszélyhelyzet miatti mentális bizonytalanságérzet enyhítését, a társadalmi összefogás erősítését és fenntartását is szolgálta a kilencedik nemzeti konzultáció.
Mit ért el ezzel szemben az ellenzék? Összegyűjtött kétszázhatvanezer üres kérdőívet, ez a töredéke annak, ahányan az egyesült ellenzékre korábban szavaztak, vagyis a saját szavazóik is inkább a kormány törekvéseiben hittek ebben a helyzetben. Szatyrokban hozták az üres kérdőíveket a várbeli Szent György térre, és építettek ebből egy igencsak rövid és alacsony Patyomkin-falat…
A Momentum, a „pillanat gyermekei” álságos és igazán manipulatív kérdéseikkel egyrészt gyengíteni akarták a védekezés
hatékonyságát, másrészt akaratuk ellenére igazolták a kormány és a nemzet közös erőfeszítéseit. Felsültek, hisz az általuk indított „Valódi Konzultáció” mindössze tizenötezer hívüket szólította meg. Ideje leszállni a magas lóról! Ebben a kérdésben is világossá vált, ahogyan ez a közelmúltban a Fidelitas-kongresszus zárszavában a „magyar történelem egyik legaljasabb, legkártékonyabb és legcinikusabb” ellenzékéről elhangzott: „Zöld törpék, lila ügynökök, levitézlett vörösök, kiszínezett kisnyilasok békélnek meg Gyurcsánnyal és egymással, hogy bosszút álljanak saját sikertelenségeikért.” Ez az ügy számukra több mint sikertelenség: totális bukás!
A kormány viszont végzi a munkáját, amely a Szküllák és Kharübdiszek közötti hajózáshoz szokott az ellentétes vagy annak látszó problémák közötti biztonságos áthaladással. Ezt is meg fogja oldani: a gazdaság a hétköznapi élet fenntartása és a járvány elleni védekezés előbbieket akadályozó tényezői között is!
(A szerző építész, volt országgyűlési képviselő)
