Járószékek

Ebből eredően egyszerre halad felfelé és lefelé. Ahogy utazásunk során a mindennapi életünk. Ezért aztán az élet – túl későn értjük meg – nem más, mint az, hogy éljük minden egyes napon, minden egyes órában. Így áll össze a szövete.

Hogy is volt tegnap? – ötlik fel a képzeletemben. A páternoszter hosszú ideig napi társam volt a Blaha Lujza téri sajtóházban, életem egy darabja időben-térben. Kapaszkodó felfelé és lefelé, sors­szerű intézmény. A maga egyszerű módján jelzett valamit, hogy semmi sem örök. Minden átalakulóban van és változik, fordul, a mélybe tart, a magasság felé igyekszik, és olykor megáll. Minden állandó mozgásban van, beleértve a status quót is. A sajtóház és páternosztere sincs többé. Bevásárlóközpont épült a helyén.

Változni nehéz, nem változni végzetes lehet. De félre a filozófiával! A kétszemélyes utazás élethelyzet volt, ám véleményformálásra éppen elég. Megfigyelé­seim rövid summája jellemzi az embert, aki mindenféle. És még annál is mindenfélébb!

1. Akire ismeretlenül ráköszönt az ember (mint a liftben), rendszerint megijedt. Fogai között visszaköszönt, de el nem köszönt. 2. Közhelyekkel tele volt a padlás: „Maga is a harmadikra?” „Meg lehet fulladni ebben a melegben!” „Most már elég az esőből.” „Megint öregebbek lettünk egy nappal.” És a többi. 3. Akadt, aki úgy lépett be a járószékbe, illetve úgy helyezkedett el, hogy más már nem fért be a másodikon. Az egész tér járt neki. Meg lehetett érezni a mozdulatából, hogy nem is akar helyet adni. 4. Volt, aki tüntetőleg tartotta a távolságot, és véletlenül sem nézett útitársa szemébe. Kiszúrt egy pontot magának, és attól nem tágított. Vagy bámult a cipőjére. 5. Dialógus férfi és nő között: A férfi: „Milyen illat?” A nő válasza: „Amaris.” És többet nem szóltak egymáshoz. 6. Egyesek az istennek sem szálltak volna be a 13-as számot viselő járószékbe. Mások minden esetben az 1-es vagy az 5-ös fülkét választották. 7. Voltak, akik féltek a járószéktől és azt mondták: „Én ezzel nem! Megyek a teherlifttel.” 8. „Hányasra?” „A harmadikra.” „Én is.” És kiszállt a másodikon. 9. Nyugtalan, ideges típus volt. Rossz tempóban lépett ki, és orra bukott. Később bevallotta, hogy légtornász volt. 10. Némelyek a nagy társalgásban túlmentek a negyediken is, és jöttek lefelé. „Ingyen menet” – mondta egyikük, s hihették, hogy a ligetben járnak.

*

Diogenésznek, a történelem első csőlakójának tetszene a páternoszter. Eckermann-nak nem, mert a lakonikus mondatokból nem születnének beszélgetések. Heidegger szorongana. Osvát Ernő a járószékben is kéziratot olvasna. Karinthy Frigyes gyalog menne felfelé, és járószékkel jönne lefelé. Nurmi börtönnek vélné a helyzetet. Boccaccio egy nő mellett illetlenül viselkedne. Lucifer tagadná, hogy a páternoszter felfelé visz. Dante magával vinné az egyik fülkébe Vergiliust is. Lót felesége csukott szemmel közlekedne, aztán úgy vélné: nézni csak szabad. Marlowe eltűnne az első emeleten, és Shakespeare fejével jelenne meg legfölül. Lev Tolsztoj emberként lépne be a járószékbe, és szoborként távozna. Fouché barna köpenyben jelenne meg, és a végén fekete köpenyt viselne. Voltaire Istenhez fohászkodna a páternoszterben, és megtagadná Istent odakint.

(A szerző újságíró)