Az utolsó játszma

Pre­mier plánban az ezüstbábuk, s amint éppen a ló ugrat az egyik kockára. A beszüremkedő kevéske fény megtörik a sötét királyon. Lassan az egyik játékos arcát is látjuk. Fekete, oldalra fésült haj, erős, fekete bajusz és szemöldök, hosszúkás orr és dióbarna szemek. Örmény család leszármazottja.

A sakkista (egykoron ez a szó járta) öltözékéből kiviláglik, hogy a 19. században járunk. Hihetnők, végtére is, hogy egy békés parti szemtanúi vagyunk, de a kamera megáll a vasra vert lábon. Így aztán napnál világosabb: a játékos fogoly.

Így kezdődhetne a film Kiss Ernőről, a tizenhárom aradi vértanú egyikéről. Félelemnek, aggódásnak azonban semmi nyoma. Az altábornagy nyugodt arca. Ezüst sakkfigurák a cellában? Nem ellentmondás ez? A milliomos földesúr – negyvenezer hold kitűnő temesközi föld birtokosa – bekérette sakk-készletét az aradi várbörtön cellájába. De ami ennél is meglepőbb: be is szállították neki. Ő az egyetlen a tizenhárom aradi vértanú közül, aki ilyen kiváltságot élvez. Alighanem egyedüli is a magyar történelem neves foglyai közül, aki halála előtt még ezüst sakkgarnitúrával játszott! Kiss Ernő volt országos főhadparancsnok, a magyar honvédség elsőként kinevezett tábornoka vezéráldozatban gondolkodik. Nem tudjuk, hogy kivel sakkozik. Valószínűleg a főporkolábbal. A képzeletbeli filmen a főporkoláb arca közelről, néhány szót váltanak is egymással, de a sakkpartner neve rejtve marad. Kiss Ernő inkább vidám, mint szomorú, mert a kiszabadulásában reménykedik. Nem tudja elképzelni, hogy halálra ítélik.

A film következő képsoraiban az altábornagy az átmeneti miniszteri székben foglal helyet. (Főparancsnoksága alatt két ízben volt hadügyminiszter: előbb Mészáros távozása után, később pedig Görgeit helyettesítette.) Ismét a várbörtön cellája, a sakktábla tizenhárom figurája. Az altábornagy beesett, szomorú arca. A bizalmát vesztett ember ábrázata. Haja csapzott, öltözéke rendetlen, rosszul áll a partiban. A játéknak vége. Kiss Ernőt mattolta ellenfele. A főporkoláb hideg gőgje. Arcán kaján vigyor: legyőzte az altábornagyot. Matt, kézfogás nélkül. Halotti csend. Ülnek és néznek egymás szemébe. Aztán Kiss Ernő maga elé réved. A kamera világos királyán.

Újabb snitt: az üres cella. A kis asztalon csak az ezüst sakk-készlet, a bábuk szanaszét. Legtöbbjük felborítva. Október hatodika. Hegedűs János írja: „Az utolsó percz volt hátra… A lelkészek visszavonultak, a vezénylő tiszt parancsára fél térdre ereszkedtek, s ekkor egy kardvillanás, és… a négy elítélt közül három halott. A negyedik, Kiss Ernő még él… vonaglik, a golyó mellébe és altestébe fúródott. A tiszt parancsára előugrik egy gránátos, fegyverét Kiss Ernőnek a fülébe sütötte el, fejét szétroncsolta…” A három rosszul célzó katona büntetése: elzárás.

Az üres cella látványa a sakkfigurákkal. Visszhangoznak Kiss Ernő utolsó szavai: „Szegény hazám! Vége mindennek! Isten büntesse meg hóhérainkat!” Az altábornagyot Kovács Mihály nevű huszárja és egy inas hantolja ki. Hamis sírfelirattal évekig az aradi temetőben pihen, később a család eleméri sírboltjába kerül, amelyet a szerbek többször kirabolnak. Hogy mi lett a sorsa Kiss Ernő sakk-készletének? Nem tudjuk. Az egyik porkoláb az aradi várbörtönből valószínűleg hazavitte. (Hiszen loptak a kosztra kapott pénzből is, miért hagyták volna ott az ezüstöt?) A film azzal fejeződhet be, hogy a főporkoláb megpróbál egyedül játszani, de a bábuk nem engedelmeskednek neki.

(A szerző újságíró )