Király József

Vélemény és vita

Az éghajlatváltozás színe és fonákja II.

Az átlaghőmérséklet a szén-dioxid-tartalomtól függetlenül mozog

Hozzászólás Lóránt Károly A szén-dioxid-csata című írásához és Zlinszky János Már megint ez a Galilei? című, erre adott válaszához

Zlinszky János az írta, „Hogyan állíthatja (Lóránt), a glaciális-interglaciális kérdéskörben, hogy egy »kilencvenezer–tízezer–kilencvenezer–tízezer« éves időléptékű periodikus változásról valami érdemlegest lehetne mondani egy harmincéves szakasz tapasztalatai alapján? Valójában nem is bontakozott ki erről az eshetőségről olyan kiterjedt, interdiszciplináris tudományos vizsgálódás, ami elérhette volna a politika ingerküszöbét.”

Ha jól értem, itt Zlinszky úr kétségbe vonja Milankovics fölfedezését. Evvel a hozzáállással viszont mindent kétségbe lehet/kell vonni, ami a régmúlt időkben történt. Természetesen egészséges hozzáállás, ha minden tudományos állítást némi szkepticizmussal fogadunk. Tehát mindent újra és újra alá kell vetnünk a verifikációnak (azaz elméletek, modellek, képletek valóságos adatokkal történő igazolásának, megerősítésének, ellenőrzésének és felülvizsgálatának) és a falszifikációnak (azaz az elmélet megcáfolásának). De ha eddig nem tudták megcáfolni Milankovics–Bacsák elméletét, akkor azt hiszem, elfogadhatjuk.

Más helyen Zlinszky János azt írta: „Lóránt Károly a továbbiakban úgy fogalmaz, hogy mivel a 20. század második felében tudósok megmérték egyrészt a Föld légköri szén-dioxid-koncentrációjának folyamatos növekedését, másrészt némi késleltetéssel az átlaghőmérséklet-növekedést is, Arrhenius elméletének egyre több híve lett. Mintha Arrheniusnak nem méréseken alapuló, bizonyított felfedezése lett volna, hanem csupán valami akadémikus elgondolása.” Nos, Arrheniusnak ténylegesen volt egy teóriája, ám az később hamisnak bizonyult.

Az átlaghőmérséklet a szén-dioxid-tartalomtól függetlenül mozog. Ha a földtörténeti korokat vizsgáljuk, megállapítható, hogy a szén-dioxid-tartalom a 460 millió évvel ezelőtti 7000 ppm-ről, a jelenlegi érték tizenhétszereséről süllyedt a mai értékekre. Eközben több jégkorszak és meleg periódus váltotta egymást. És bár pontosabb adatokkal rendelkezünk az elmúlt kétezer évről – itt sem látható összefüggés a hőmérséklet-változás és szén-dioxid-koncentráció között.
A továbbiakban Zlinszky János egy furcsa megkülönböztetést tesz az egyik oldalon a politikusok és közgazdászok halmaza, a másik oldalon a természettudósok halmaza között. Szerinte Lórántnak, mint az első halmaz tagjának érvelése a priori téves, mert a halmaz „eredeti bűne meggátolta többségüket abban, hogy nyílt értelemmel és őszintén gondolkodjanak az ökoszociális fenntarthatóságról, magyarul: a természetbe ágyazott emberiség tartós és biztonságos méltóságáról és jólétéről.” Ha jól értem, evvel szemben a természettudósok rámutatnak a természet válaszára az embernek a természetbe való beavatkozására is.

Zlinszky azt is írta, hogy „A Római Klub természettudósai lenyűgöző, döbbenetes pontossággal számították ki és rajzolták fel a globális reálgazdaság lineáris anyagforgalma exponenciális növekedésének eredményeit, következményeit és szükségszerű végét (A növekedés határai), De a kutatást elvégző tudósok ezt nem »jósolták« (ahogy Lóránt Károly fogalmaz, mint valami görög tragédiában az elkerülhetetlent), hanem kiszámították, »ha így folytatod, erre számíthatsz« alapon, mint az emberiség előtt álló, választható opciót.” Nos, úgy tűnik, két „Növekedés határai” létezik. Az egyik, amelyet én ismerek, a másik, amelyet Zlinszky János. Amelyet én ismerek, annak prognózisai döbbenetes pontosság helyett döbbenetes melléfogásnak bizonyultak.

A szerzők felmérték a föld nyersanyagkészletét, és az akkori felhasználásból, illetve a felhasználás ütemének növekedéséből kiszámították, melyik nyersanyag mikor fogy el. Nem részletezem a szerzők összes prognózisát, de annyi már bebizonyosodott, hogy eddig egyetlen prognózisuk sem bizonyult helyesnek. De természetesen a hibás prognózis nem azt jelenti, hogy ne bánjunk takarékosan a Föld nyersanyagkészleteivel. Csupáncsak arra utal, a Római Klub totálisan melléfogott riogatásával. Mindezzel arra szerettem volna csak utalni, hogy az, ha valaki természettudós, nem feltétlenül jelenti, hogy igaza van a politikus-közgazdász csoport valamelyik tagjának állításával szemben.

Megint csak Zlinszky János írja: Nem tesznek másképp az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (az IPCC) kutatói sem. Szárazon, részletesen közlik, mindenkori legjobb tudásuk, a tudomány állása szerint inkább kicsit visszafogottan, óvatosan a Föld éghajlatával kapcsolatos diagnózist, prognózist és a terápia lehetőségeit (és korlátait!). Szerintünk, klímarealisták szerint viszont az IPCC csal, manipulál, félretájékoztat, befolyásol. Csak a pánikkeltést erősítő tudósoknak van esélyük megszólalni, kutatási pénzeket kapni. Oldalakon keresztül tudnám sorolni a bizonyítékokat, de ez meghaladná az írás kereteit. Természetesen ezt az IPCC csak azért tudja megtenni, mert a főáramú média partner ebben
a komédiában.

A Wikipedia és az IPCC dicstelen szerepéről az interneten is lehet tájékozódni. Így szembesülni azzal is, hogy 2748 nevet tartalmaz az a lista, amelyben természettudósok, vállalva az egyéni hátrányokat, nyíltan vitatják vagy cáfolják az ember okozta klímaváltozás narratíváját.

Ugyancsak olvashatunk bennfentesektől származó visszaemlékezéseket arról, hogy milyen manipulációk és milyen hátsó szándékok mellett született meg az IPCC. Természetesen az IPCC felső köreiben is tisztában vannak a klímamegmentés értelmetlenségével. Amiből csak egy következtetés vonható le: a cél és a szándékok egészen mások.

Zlinszky János vitatja Lóránt Károly azon megállapítását is, amely szerint az IPCC-jelentések elfogadottsága erős pártpreferenciát tükröz. Ezt avval támasztja alá, hogy példákat hoz, amelyek szerint a jobboldali kormányok is többé-kevésbé elfogadják az IPCC-narratívát. Nos, emlékeztetni szeretnék arra, hogy milyen eszement klímapolitikát folytatott az Obama-kormány, amelyet a Trump-adminisztráció megpróbált tompítani, például kilépett a párizsi klímaegyezményből.
Európában a jobboldali erők ugyancsak tompítanák az adópénzek feneketlen klímahordóba töltögetését, az energiaellátás biztosítására figyelembe vennék az atomenergiát, az úgynevezett baloldali erők pedig inkább támogatják a klímahisztériát.

Aztán van egy viszonylag nagy tömb Európában, amelynek tagjai valamikor csakugyan jobboldaliak voltak, mára azonban inkább csak címke maradt náluk a jobboldaliság. Ennek tipikus példája a német CDU, amelyet a volt ifjúkommunista agitprop. titkár, Angela Merkel vezet. Ők úgy viselkednek, mint a farokcsóválta kutya. Minden parlamenti többség ellenére igazodnak a szektás, a következményeket felmérni képtelen, szakmai kérdésekben tájékozatlan, de a média által erősen támogatott Zöldekhez. És így sorra követik el a nagyobbnál nagyobb baklövéseket az éghajlat megmentésének címén. Az atomenergia-termelés felszámolása miatt kénytelenek újabb és újabb szénerőműveket üzembe helyezni. Bravó, éghajlatmegmentés! Rá­adásul a szakadék szélére sodorták a német energiatermelést is.

Zlinszky János civileknek nevezi a tőkés csoportok által pénzelt szélsőbalos anarchista mozgalmakat (Extinction Rebellion), amelyek ugyancsak élvezik a média feltétlen támogatását. Ugyancsak Zlinszky János nevezi a klímahisztérián busásan meggazdagodó, profi lobbitevékenységet folytató befektetőket „innovatív megoldásokat és technológiákat kínáló gazdasági szereplőknek”. Amely csoportoknak elemi érdeke a klímahisztéria szítása. Megemlíti továbbá a keresztény egyházakat, amelyek fölerősítik a tudományos figyelmeztetéseket, és cselekvést, fordulatot sürgetnek. Nos, Nyugat-Európában a hivatalos egyházak gyakorlatilag elárulták küldetésüket. A német evangélikus egyház már régóta a balos ideológiák melegágya. A katolikus egyházban a korszellemhez való igazodás XVI. Benedek puccs­szerű eltávolításával és Bergoglio általi helyettesítésével erősödött fel. Amilyen mértékben igazodnak az egyházak a klímahisztériához és a zöldbalos ideológia egyéb elemeihez (gender, homoszexualitás, BLM stb.), olyan mértékben fordulnak el az emberek tőlük.

Zlinszky János szerint „Lóránt a mindmáig tartó Galilei-per ügyészeinek sorába, az uralkodó tabukat, szent teheneket, megszokott eszméket és begyakorolt működésmódot a természettudomány jelzéseitől féltő mindenkori főpapok és uralkodók mellé állt.” Na, ettől dobtam hátast. Lóránt Károly az egyetlen a magyar főáramú médiában – és ezért köszönet jár a Magyar Hírlapnak is, amely megszólalási lehetőséget ad neki –, aki szembeszáll az uralkodó tabukkal, szent tehenekkel, a megszokott eszmékkel, a begyakorolt működésmódokkal, a természettudomány jelzéseitől félő mindenkori főpapokkal és uralkodókkal. Ő az egyetlen, aki – még ha tompított módon is – figyelmeztet: ha ez így megy tovább a klímahisztériával, tönkremegy Európa gazdasága, ami nagyon könnyen maga után vonhatja a kontinens politikai berendezkedésének elpusztítását is. Értsd: idegen hatalmak általi fizikai gyarmatosítását. Ahol ugyanis nincs működő gazdaság, ott honvédelem sincs.

Mi ezt honlapunkon nyíltabban ki merjük mondani, és főleg műszaki és tudományos tényekkel alá tudjuk támasztani. Mi évek óta küldjük jelzéseinket a politika felé, és persze meghallgatnak bennünket, aztán semmi nem történik. A pánikot erősítő oldal több milliárd forinttal gazdálkodik. Mi saját fizetésünkből, nyugdíjunkból tartjuk fenn honlapunkat, és próbáljuk a közvéleményt elérni. De nem adjuk fel!

(A szerző okl. vegyészmérnök Klimarealista.hu)

Szerkesztőségünk a témában várja a további véleményeket, észrevételeket a publicisztika@magyarhirlap.hu e-mail-címen

Kapcsolódó írásaink

Kelemen András

Kelemen András

Valami Amerika (2.)

ĀDan P. McAdams amerikai pszichológus, egyetemi tanár azt állítja, hogy szakmája szempontjából egészen különleges eset Donald J. Trump személyisége. Nézzük, mire alapozza ezt

Tamáska Péter

Tamáska Péter

Gender, szakállad kender

ĀEzt a kis mondókát elalváshoz találtam ki. Bárgyú, de megnyugtat. Mint gyermekkoromban a hasonló kis versezetek, amikor a kommunista vezetők hivalkodó életéről fantasztikus hírek keringtek