Kondor Katalin

Vélemény és vita

Örök aggódók

Értünk mindig aggódik valaki. Lassan már tényleg belefáradunk az örökös aggódásba

Ötvenhatban az oroszok aggódtak miattunk, nehogy megbontsuk a létező szocializmus béketáborát, a legyőzhetetlent. Meg is látogattak bennünket tankjaikkal, annyira aggódtak. Nagy volt a félelem a nem túl jól sikerült rendszerváltozás idején is. Egyesek (szocialistának hívták magukat) annyira aggódtak, hogy félelmükben villámgyorsan kiárusították az országot, maguknak is juttatva néhány szeletet belőle. Majd folytatták az aggódást 2006-ban, amikor is a forradalom ötvenedik évfordulójára emlékező tömegbe lőttek Gyurcsány pribékjei, nehogy már tovább éljen ’56 emléke.

Aztán eljött az az idő is, amikor az unió tagjai lettünk. Sok minden változott, nem éppen a kedvünkre, ám az aggódás maradt. Az Európai Unió íziben aggódni kezdett értünk, és azóta folyamatosan ezt teszi. Nem azért tölti el megannyiszor őket a bánat, mert nem sikerült cukrászdát nyitnunk Bécsben, nem azért, mert hozzánk települt gyáraik magyar munkásainak messze nem fizetnek annyit, mint amennyit, mondjuk, egy német vagy francia munkás keres. Nem! A demokráciáért aggódnak. Amely náluk már csak azért sem létezhet, mert képtelenek meghatározni, pontosan mit is jelent ez a fogalom az ő olvasatukban.

Idézzünk fel néhány, minket támadó eseményt. Ha pontosak a jegyzeteim, alig több mint kilenc esztendeje, 2011 júniusában az Európai Parlament plenáris ülésén a magyar alaptörvényt támadták példátlan gyűlölettel a brüsszeli szocialisták és liberálisok, olyanok fröcsögtek leginkább, akik el sem olvasták. (Arrafelé azóta is ez a szokás.) Tették ezt annak ellenére, hogy a saját törvényeik szerint is az alkotmány minden ország belügye, azaz nemzeti ügy. Tehát már minimum egy évtizede rájöhettünk arra, hogy nincs belügy. Csak szavakban. A hazug szavakban! A tettekben meg van főnök és alattvaló. Más szóval rabszolga és rabszolgatartó.

Ugyanezen a plenáris ülésen egy Viviane Reding nevű, alapjogokért felelős európai biztos – állítólag őt is anya szülte – felszólította Magyarországot, hogy állítsa le abortuszellenes kampányát, vonja be a posztereket, mert az sérti az anyák önrendelkezési jogát. Ha valaki nem emlékezne, a poszteren egy magzat „vallomása” szerepelt: „Azt is megértem, ha nem vagy kész rám, de inkább adj örökbe, hadd éljek.”

Nos, kíváncsi vagyok, egy arab közösségben mert volna-e ilyen „kampányleállítós” kijelentéseket tenni Reding asszony? Mi ez, ha nem a magyarság kiirtását célzó javaslat? Súlyos szavak, tudom, de ezerszer ki kellene mondani naponta, hogy elég! Elég a hazugságaikból, a Sargentinikből, az örökös kettős mércéből, Európa szétveréséből.

Idézzünk fel egy – a kulturális életben történt – eseményt is. Az évszám 2013. Külföldi támadás Vidnyánszky ellen címmel írt egyik napilapunk tudósítást arról, hogy a Nemzeti Színház frissen kinevezett igazgatójának meghívását a Strasbourgi Nemzeti Színházba az intézmény vezetője visszavonja. A rendkívül tehetséges Vidnyánszky két darabja kapott korábban meghívást a francia városba, ám mert a meghívó teátrum vezetője szerint Vidnyánszkyt vállalhatatlan politikai döntéssel nevezték ki a magyar Nemzeti Színház élére, hát nem kérnek belőle.

Nos, talán mondanom sem kell, a strasbourgi igazgatót a hazai álbaloldal és álliberális társaság tájékoztatta. Azt állítva, hogy Alföldit, a korábbi igazgatót leváltották, s a politika erőnek erejével nevezte ki Vidnyánszkyt a posztra. Azt elfelejtették közölni, hogy Alföldit nem leváltották, hanem lejárt a mandátuma. Érdekes volt a francia színház igazgatójának a mentegetőzése is a lemondott meghívás miatt. Így szólt: „Előfordulhatott volna, hogy a meghívott darabokban szereplő magyar művészeket is provokálta volna a közönség. Ettől pedig mindenképpen meg akartuk óvni a magyar művészeket.” Köszönjük az aggódást. A baj csak az, hogy inkább az örökös félretájékoztatások miatt kellene végre aggódni a művelt Nyugaton.

Mondhatunk mi persze bármit, az aggódás folytatódik, mondhatni, örök, nyilván honi hazaárulóink hathatós támogatásával. Minap is aggódott egy jót a válságban fuldokló unió. Maga Vera Jourová, az Európai Bizottság alelnöke nézte ostobának a magyarokat, mondván, mivel alig jelenik meg a magyar sajtóban a kormánnyal kapcsolatos kritika, ezért a magyarok nincsenek abban a helyzetben, hogy önálló véleményt alkossanak. Na, ezt jól megkaptuk! Jourová kijelentéseit valószínű ízekre szedi a magyar sajtó (is), ki-ki világnézete szerint. Én nem teszem, megelégszem azzal, hogy mind a miniszterelnök, mind az igazságügyi miniszter lemondásra szólította fel az arcátlan és tájékozatlan biztost. Gondolom, esze ágában sem lesz lemondani, az unió főnökeinek meg lemondatni őt. Mert így működik Európában a demokrácia! Amiről nem tudjuk, mi fán terem.

Nem kell nagy jóstehetség hozzá, hogy kijelentsük, a gyűlölködés folytatódni fog. Az aggódásról nem is beszélve. Európa a normális életért vívja csatáját, s az ezt támogatók kisebbségben vannak, vagy csak gyávák. A harcot persze ez idő tájt még pénzzel vívják a hatalmasok, mi, magyarok is kapunk e módszerből szinte naponta némi kiképzést. Afelől viszont semmi kétség, hogy a cél a gazdasági és a szellemi rabszolgaság megvalósítása. A rabszolgatartók és cinkosaik persze többnyire maszkban járnak. S nem a koronavírus miatt!

(A szerző újságíró)

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Világháló

ĀFricska. Mindenféle előzetes magyarázat nélkül letiltotta Magyarország hivatalos oldalát a Twitter

Putsay Gábor

Putsay Gábor

Hazugságjelentés Brüsszelből

ĀIsmét demokráciából akarnak kioktatni minket az Európai Unió (EU) vezetői, most a jogállamiság vizsgálatához kötnék, a politikai zsarolás formáját alkalmazva, az európai helyreállítási alap ránk eső részének kifizetését

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom