László Tamás

Vélemény és vita

Liberális önkény

Az SZFE nem csupán szerves része a magyar kultúrának, de talán az egyik vezérhajója is – bár jelenleg a kikötőben vesztegelve generáljavításra szorul

Lekordonozott bejárat és egyetemfoglalás a színművészetis hallgatók egy része által. A legbrutálisabb Rákosi-korszakot idéző fenyegetés Gyurcsány részéről, amely ellen egy szót sem szóltak az egyetemfoglalók (holott a diákság szóban nem kért a politikából, de nem határolódott el a kijelentésektől). Az egyetemisták – minden bizonnyal kisebbségben lévő része – a hatalom által fenyegetve érzi magát, miközben a kormányt fenyegetik, és megfélemlítik azokat a diáktársaikat, akik tanulni szeretnének.

Erőszaknélküliséget követelnek, miközben a lehető legerőszakosabb formában követelik maguknak a korlátlan szabadságot. Korábbi tanítványok beszámolói (miért csak most?) a bűntény határát súroló, „intézményesített”, tananyagba épített szexuális megaláztatásokról, miközben azok, akiknek legalább egy bocsánatkérés erejéig meg kéne szólalniuk, mélyen hallgatnak. Párbeszédet követelnek, de annak a lehetőségét is elutasítják, nem mennek el ezekre az alkalmakra.

Liberális színházi megmondóemberek korábban azt vallották, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem alapvető reformokra szorul, most, amikor erre lehetőség nyílik, tagadják korábbi gondolataikat. Megannyi antagonisztikus önellentmondás az SZFE ügyében. A „freeeszefe” önmagába harapó kígyóvá vált, létrejött a liberális önkényuralom, a liberalizmus megmutatta a tökéletes csődjét, totális kudarcát. A „freeeszefe” nem vált brandé, hanem csak a nevetségesség mémje lett.

Mindezt a szabadság jegyében, holott a legalapvetőbb torzulás a liberalizmus örve alatt a szabadság területén ment végbe. Az antik szabadság nemcsak a külső befolyástól való mentességet jelentette, hanem a szenvedélyeink és előítéleteink feletti uralmat is, ráadásul volt egy erős közösségi dimenziója is. Ezzel szemben a liberalizmus a szabadságot szűkebben értelmezte, és az egyénről lehántotta az olyan, esetlegesnek tartott tényezőket, mint a térbeli, időbeli, sőt a nembeli meghatározottságok, a vallási-kulturális kötelékek, nemzethez tartozás. A liberalizmusban „az egyéni döntések meghozatalakor nem kell a közösség vagy az adott rend irányába elköteleződni, illetve Isten parancsaihoz idomulni”. Egy láthatóan szűk csoportra szorítkozó tanár-diák kapcsolatrendszer sok évvel ezelőtt – a liberalizmus jegyében – kisajátította, azaz felhatalmazás nélkül „államosította” az intézményt, és azt liberális önképére formálta. Amiben a friss megnyilatkozások alapján az önmérsékletre épülő erkölcs is kiment a divatból.

Az egyetemfoglaló kisebbség mintegy értékvédő közösségként határozza meg magát, holott a közösség sokkal több, mint egyetemfoglaló akció, mint olyan egyének csoportja, akik saját érdekeiket hajszolva, személyes előnyök szerzése végett rendeződnek egységbe. Az igazi közösség olyan szerveződés, amelynek élete és cselekedetei a bizalom, a jóakarat, a béketűrés, az önuralom, a részvét és a megbocsátás közösen elfogadott erényeire épül. Jelen helyzetben ennek az alapjai sincsenek meg: totális bizalmatlansággal utasítják el a bizalomkérést, a jóakarat kinyilvánítását.

Az egyetemfoglaló kisebbség a kormány törekvéseit – az egyetem alapítványi újjászervezését, a jelenlegi mellett új eszmék behozatalát a falak közé –, a kormány által meghatározott kuratóriumot illegitimnek tartja. Szinte illegálisnak, így az illegitim furkósbottá válik (egészen elmenve a kormánybuktatás illúziójáig). Mi ezzel a céljuk? A legitimáció biztonságot, öntudatot ad annak, aki benne részesül, és annak is, aki ezt nyújtja. Tehát a legitimáció elleni lépések az öntudatot, az identitást, a határozott és célszerű közjó érdekében történő cselekvést igyekeznek ellehetetleníteni. Ezt határozottan, de kellő türelemmel meg kell akadályozni, mert azok, akik illegitimnek tartják a kormány lépéseit, a saját identitáshiányukat és legitimációnélküliségüket igyekeznek képtelen vádjaikkal leplezni.

Az SZFE nem csupán szerves része a magyar kultúrának, de talán az egyik vezérhajója is – bár jelenleg a kikötőben vesztegelve generáljavításra szorul. A kultúrát a keresztény-konzervatív nézeteket vallók egyfajta kollektív bizalomként értelmezik. Patrick Deneen szerint „a kultúra a teljes, átfogó időtapasztalat gyakorlata, a múltat, a jelent és a jövőt összekapcsoló intézmény. (…) A kultúra tanítja meg nemzedékünknek, hogy milyen adósságaink és kötelezettségeink vannak. A kultúrán keresztül tapinthatóvá válik a múlt öröksége, amelyért mindannyian felelősséggel tartozunk. (…) A kultúra szinte mindig a kultusszal áll összefüggésben, így a lokális az egyetemeshez, az istenihez és a fenségeshez kapcsolódik. E gyakorlatok révén bontakozik ki a sokféleség, azaz a kultúrák olyan választéka jön létre, amely miközben sokrétű, mégis a transzkulturális emberi igazságokban gyökerezik, ezáltal pedig alkalmas arra, hogy sok-sok ember együtt ünnepelhesse.”

Jelenleg azt tapasztaljuk, hogy az előbbiek talaján álló nemzeti-keresztény eszmevilág csekély teret kap az intézményben. A Vidnyánszky Attila vezette kuratórium éppen ezt a sokszínűséget kívánja biztosítani, mindennemű kizárólagosság nélkül. Az alkotói nézetek, az oktatási módszerek, a művészi hitvallások versenyét szeretné megvalósítani, amelynek révén még kiemelkedőbb filmes és színházi alkotók nőhetnek fel az intézményben, majd születhetnek alkotások a magyar –nemzeti liberális és konzervatív – kultúrában. A feladat az, hogy lokális helyszíneken kibontakozó (és feltétlenül a SZFE-n is) új, életképes kultúrákat teremtsünk. Ma az a legnagyobb próbatétel, hogy el tudunk-e képzelni, és meg tudunk-e valósítani egy újfajta szabadságot.

Mi kell ehhez? Fel kell bukkanniuk a jelenlegi hallgatók között és a tanári, vezetői karban olyan személyiségeknek, akik felismerik a jelen helyzet összes antagonisztikus önellentmondását. El kell hogy ismerjék a kormány döntéseinek jó szándékát, bizalmat kell hogy szavazzanak a Vidnyánszky Attila vezette kuratóriumnak, párbeszéd- és kompromisszumképesnek kell lenniük. De mindenekelőtt legyenek képesek az intézmény önmagába záródását, a liberális önkényuralmat felszámolni és a jelenlegi, megvezetett tiltakozókat nagy türelemmel leszerelni.

Már csak azért is, mert – Balázs Zoltánnak, a Corvinus Egyetem tanárának (amely egyetem szintén alapítványi formában működik) a szavai szerint – a konzervativizmusnak és a liberalizmusnak van közös, egymást akár támogatni is képes szellemi magva, gyökere.

Amennyiben ezek a lépések megtörténnek, a SZFE-ről magától le fog esni a „freeeszefe”-bélyeg és Nemzeti Színház- és Filmművészeti Egyetemmé formálódhat.

(A szerző építész, volt országgyűlési képviselő)
 

Kapcsolódó írásaink

Kacsoh Dániel

Kacsoh Dániel

Balos káderpolitika

ĀTávol álljon tőlünk azon keseregni, hogy az úgynevezett baloldal rossz döntéseket hoz, olyanokat, amelyekkel veszélyezteti jövőbeli választási győzelmét. Utóbbi ugyanis, elnézve a tarka galerit, maga lenne a katasztrófa Magyarország számára

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom