Domonkos László

Vélemény és vita

A csend hangjai

Van egy réges-régi zeneszám, még a hatvanas évekből. Egyféle nagy-nagy, a világot átfogó óriási csendről szól, szokatlanul mélyen és líraian, éppen ezért igen-igen emlékezetesen

Ez a szám a minap Sátoraljaújhely fölött jutott eszembe, a Szár-hegyen, a múlt század harmincas éveinek közepén készült és pompásan, eredeti nagyságában-szépségében helyreállított Magyar kálvárián járva, ott, ahol Orbán Viktor ama máris nevezetes, csak az 1989. június 16-i beszédéhez hasonlítható megemlékezését mondta el Trianon százéves évfordulóján. Sokan járták a meredélyt a szép meleg napsütésben, nézegették a tizennégy stáció-bástyatornyot, Kassa, Eperjes, Kolozsvár meg a többiek címerével és az alattuk olvasható verseket, neves mondásokat-idézeteket, s az adakozók-adományozók neveit. Kommentálták a látottakat, hangosan olvasták a feliratokat, mindenféle – többnyire együttérző, megrendült – megjegyzéseket tettek, idősek és fiatalabbak, férfiak és nők egyaránt. Csak egy, egyetlenegy, sportosan öltözött, idősebb, magányosnak látszó úr nem szólt semmikor, sehol, egyetlen stációnál egy árva szót sem. Baktatott csak makacs elszántsággal fölfelé, egyre följebb, Matl Péter turulmadaras emlékművétől a stációkon túl fel a monumentális országzászlóig és a sort záró, a hegytetőt uraló Szent István-kápolnáig. Végig némán, szó nélkül, hang, megjegyzés, pisszenés nélkül. Emberek haladtak el mellette, talán szóltak is hozzá, meg is szólították – ő néma maradt. Olvasta a feliratot az alig nyolc-tíz kilométerre innen már egy határon túl fekvő Borsiról, a nagyságos fejedelem, II. Rákóczi Ferenc szülőhelyéről („Föl, nemzetem, föl! Jussanak eszedbe/világhódító híres őseid./Egy ezredév néz ránk ítélő szemmel/Attilától egész Rákócziig!”) – és nézte, hogy lobog az úgy tűnik, örökkön fúvó szélben a nemzeti zászló. Láthatóan ő maga volt a csend. Az a bizonyos különleges, a világot átfogó nagy-nagy csend, az a hatvanas években megénekelt.

Elhaladt a turulos emlékmű előtti, az idei évet jelző, friss felirat előtt, és – figyeltem – csak a kápolna előtti mezőn állt meg egy pillanatra, elnézett a távoli zempléni hegyek felé, kifürkészhetetlen, kicsit azért fiatalosnak látszó pillantással. És hallgatott tovább.

Jó darabig nem egészen értettem az öregúr viselkedését, pontosabban azt hittem, csak a tapasztalat és a megrendülés teszi némává. Aztán lassan világosodni kezdett minden. Amikor már lefelé ballagtunk a hegyről, eszembe jutott, valamikor az 1940-es második bécsi döntés után mit írt Cs. Szabó László az erdélyi temetőkről, meg úgy általában az elszakított területek temetőiről: „húsz évig a halottak voltak a legbeszédesebb magyarok Erdélyben.(…) Visszafordultak a múltból, meghallották az élők sikolyát. (…) Az élők sokszor elfelejtik a holtakat, de a halottak hűséggel fizetnek a hűtlenségért. A halott lány megigazítja szeretője párnáját, az elesett tiszt a megingó csapat elé áll, a halott gazda visszajár megsimogatni a kutyáját. (…) Így segítenek a megbékélt holtak a töprengő, civakodó, boldogtalan élőkön. Segítenek, ahogy tudnak. Ők az igazi felnőttek. (…) Ők voltak a legfélelmetesebb fegyvertársak. A puszta név: a magyar név volt egyetlen fegyverük. A szorongatott élők a halottakhoz fordultak s megdöbbenve látták, hogy a holtak folyton figyeltek, kitartottak, vissza-visszanéztek a múltból. Érezték, hogy egyszer még szükség lesz rájuk.”

Ez az idős, magányos férfi alighanem mindezt tudja, És itt, a régi ország, a keresztre feszített haza nagy emlékművét járva és egy, egyetlen egy magyar embert figyelve a magányos férfiú magával hurcolt nagy csendjében belém villant hirtelen ama réges-régi dalok közül az egyik legszebbik, Simon és Garfunkel énekelte. Ez a címe: A csend hangjai.

(A szerző író)

Kapcsolódó írásaink

Rab Irén

Rab Irén

Leszbosz-szindróma

ĀSzerdára virradóra tűz ütött ki a leszboszi Moria menekülttáborban. Nem véletlen baleset volt, hiszen a tábor különböző pontjain egyszerre csaptak fel a lángok

Kondor Katalin

Kondor Katalin

Fáradásos törés

ĀA sportolók jól ismerik ennek a jelenségnek fizikai okait, ez eredhet túledzésből, okozhatja az edzés módszereinek helytelen megválasztása, de előidézhetik lelki okok is. A lelki fáradtság

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom