Rumpf János

Vélemény és vita

A csapos közbeszól

Az IPPC jól fizetett kutatói gyakran az éghajlati és fizikai törvényszerűségeket elhanyagolva, napjaink rövid távon érvényesülő jelenségei alapján készítenek számítógépes programokat

Elolvasva Lóránt Károly A szén-dioxid-csata és Zlinszky János Már megint ez a Galilei? című írását (Magyar Hírlap, augusztus 4. és szep-tember 4.), nem tudtam megállni, hogy pár megjegyzéssel ne egészítsem ki tudóstársaim megállapításait – hol cáfolva, hol megerősítve azokat. Azonban be kell vallanom, hogy nem vagyok a vitatott kérdésben illetékes szakember, de évtizedek óta figyelemmel kísérem a következő generációk sorsát, a természet és a gazdasági élet alakulását is meghatározó klímaváltozás kutatási eredményeit és azok ellentmondásait. Bár a hazai kutatások megkezdésekor – érintettség okán: az erdőgazdálkodás területén dolgozom – a Láng István vezette kutatócsoport tagja voltam (VAHAVA-jelentés).

A globális felmelegedésben az antropogén szén-dioxid szerepét döntőnek tekintő IPPC (International Plant Protection Convention – Éghajlatváltozási Kormányközi Testület), és – állítólag a tudósok 97 százaléka is – az emberi tevékenységet tekinti a klímaváltozás okozójának, Zlinszky János mégis őket nevezi korunk Galileieinek, és nem azt a néhány kutatót, akik – előmenetelüket, állásukat is kockáztatva – a nagy többségnek ellentmondva, ezt a leegyszerűsített magyarázatot cáfolják (például Miskolczi Ferenc).

Összetett jelenségek vizsgálatánál tévútra vezethet a kétváltozós „függvények” alkalmazása. Esetükben a függő változó a felmelegedés, míg az ezt okozó független változó az a bizonyos szén-dioxid. (Erre a veszélyre Sopronban egy gödöllői kutató hívta fel a figyelmet egy körülbelül negyven évvel ezelőtt megrendezett konferencián. Igen szoros függvénykapcsolatot lehetett igazolni ugyanis – próbaként – az antibébi-pirulák növekvő fogyasztása és a kukorica egyre nagyobb terméshozama között.) Ráadásul a szén-dioxid-centrikus kutatók nem veszik azt sem figyelembe, hogy a valóságban a változók is felcserélődnek, hiszen „a globális hőmérséklet változása következtében változik – időben késlekedve – a levegő szén-dioxid-tartalma, döntően az óceánokban bekövetkező gázoldódási folyamatok következtében” – ahogyan ezt Petz Ernő évekkel ezelőtt ugyanott megfogalmazta.

Az IPPC jól fizetett kutatói gyakran az éghajlati és fizikai törvényszerűségeket elhanyagolva, napjaink rövid távon érvényesülő jelenségei alapján készítenek számítógépes programokat, és az általuk becsült bemeneti adatokkal modelleznek száz év múlva várható körülményeket, lehetőleg a „megrendelők” igényeit kielégítve. Esetenként tudatosan igazították az elméletükhöz a mérési adatokat.

Például amíg korábban körülbelül hatezer hőmérő értékei szolgáltatták a globális átlaghőmérséklet adatait, amelyek eredményei nem utaltak a vizsgált időszak radikális felmelegedésére, ezért ezek számát mintegy ezerötszázra csökkentették (a hidegebb, magashegységi mérőhelyeket kihagyva az elemzésekből, és főleg a meleg területeken lévők adataira támaszkodtak). Természetesen az eredmény napjaink gyorsuló felmelegedése lett, amelynek oka szerintük az emberiség növekvő szén-dioxid-kibocsátása. A más véleményen lévő tudósokat pedig kitiltották a konferenciájukról (Balla József).

Az igazi Galileik pedig az általánosan elfogadott törvényeket és a legmegbízhatóbb mérési adatokat alkalmazva bizonyították be, hogy a levegő szén-dioxid-tartalmának sokszorosára növekedése sem eredményezne globális felmelegedést, inkább a természet élvezné áldásos hatását. (Ezt mi, erdészek is igazoltuk: az utóbbi évtizedekben a körülbelül húsz százalékkal nagyobb fatermés kimutatásával.) Ezen a területen kiemelkedő jelentőségű Miskolczi Ferenc elmélete, amelyet a NASA mérési adatai és az általánosan elfogadott klíma- és fizikai törvények alapján dolgozott ki. „Miskolczi adatait és egyenleteit bárki ellenőrizheti, ha összeveti őket a globális sugárzási energiamérlegekkel.” (Zágoni Miklós)

Talán ennek köszönhető, hogy újabban a metánt vádolják az üvegházhatás és a felmelegedés okozásával (a szarvasmarhák számának és a húsevés visszafogásának ötleteit gyártva, pedig a földrész nagyságú, fagyott tundra szerves anyagának bomlása sok nagyságrenddel felelősebb a többletmetán légkörbe kerüléséért.)

Hátra lenne még a vízpára, amely a legnagyobb mértékben felelős az üvegházhatásért, de mivel ezt nem az ember befolyásolja, inkább kihagyják a vizsgálatokból.

Egyébként a Föld összes élő és élettelen része szorosan összefüggő, homeosztatikus rendszert alkot, azaz tág határok közt képes fenntartani létezésének feltételeit, még ha lenne is Föld-méretű, negatív emberi hatásunk arra. Tehát ezt önszabályozó rendszernek tekinthetjük.

Magát az üvegházhatás növekedését sem sikerült igazolniuk, hiszen az a troposzférában érvényesül, és
a magaslégköri ballonok, fellőtt rakéták legprecízebb műszerei sem mutattak ki érzékelhető változásokat az ott jellemző értékekben az elmúlt évtizedekben.

Marad tehát az egyetlen elfogadható magyarázat a felmelegedésre: a természet maga. Például a napfolttevékenység változása, a kozmikus sugárzás, a Föld hidrológiai ciklusa: jég–víz–pára arányának változásai, az óceáni és a tengeráramlatok irányváltása stb. A szén-dioxid-kutatásokra feleslegesen kidobott pénzt ezeknek a hatásoknak a vizsgálatára és a negatív hatásuk lehetséges csökkentésére kellene fordítani.

(A szerző professor emeritus, az MTA Köztestületének tagja)

Szerkesztőségünk a témában várja a további véleményeket, észrevételeket a publicisztika@magyarhirlap.hu e-mail-címen.

 

Kapcsolódó írásaink

Szarka László Csaba

Szarka László Csaba

Mélyebben megismerni a természetet

ĀNéhány korábbi média- és klímaguru ökológiailag máris megtért: Michael Moore (a Fahrenheit 9/11 producere) például közzétette a biomassza- és a napenergia csalóit leleplező dokumentumfilmjét