A Gárdával, végre

Alighanem ez a mű legtökéletesebb virtuális megjelenítése. Vlagyimir Bortko alkotásában kiemelt szerep jut Jesua, azaz Jézus mondatának: a legnagyobb bűn a gyávaság. Ha elfogadjuk Jézus mondatát első számú alapigazságaink egyikének, különleges fénytörésbe kerül az a ragyogó kezdeményezés, amelyet egy három városban bemutatandó szabadtéri vándorkiállítás jelent.

Akik bátrak és hősök voltak – ez a címe a Patrióták monumentális installációjának, amely a legújabb kori magyar történelem honvédő és szabadságharcainak egyik legragyogóbb, eddig aljas módon elhallgatott, elhazudott alakulatának,
az 1919 tavaszán létrejött és egészen a második világháború éveiig működő Rongyos Gárdának állít végre méltó – bár csak a kezdeti első, nagy lépésnek számító –, szépséges emléket.

Olyan magyar férfiak hatalmas képei tekintenek le ránk, mint Kaszala Károly, Kémeri Nagy Imre, Héjjas Iván, Gaál Tibor, Endresz György, Taby Árpád. Akik védték az ezeréves haza területi épségét, és küzdöttek a román megszállók ellen éppúgy, mint a sunyi aljassággal Nyugat-Magyarországot támadó osztrákok vagy éppen a magyar területekre (újra)ácsingózó csehek ellen.

Ha ők nem küzdenek az ország nyugati végein az agresszorok, az érthetetlen ostobasággal „sógoroknak” becézett osztrákok túlerőben levő csapatai ellen – jövőre lesz száz esztendeje, nem árt felkészülni rá –, nemcsak hogy nincs ezáltal kikényszerített, eredményes 1921. decemberi népszavazás Sopronról és környékéről, de el sem juthattunk volna idáig, és ma egy Ödenburg nevű osztrák város állna gyönyörű Sopronunk helyén…

A nemzeti ellenállás egyik legfelemelőbb fejezetét írták ezek a később annyit mocskolt, igaz magyar férfiak – a legelső hősi halott, az 1921. augusztus 28-i első ágfalvi csatában orvul legyilkolt futár, a kecskeméti
Baracsi László (halálának helyszínén szülővárosa által állított emlékműve áll) olyan sort nyitott meg, amely egyenesen a magyar halhatatlanok panteonjába vezet.

Hogy van ma Magyarországon olyan fiatalokból álló szervezet, mint a Patrióták, amelynek vállalkozása ez a több eredeti, korszerű és vonzó technikai megoldással is ékes, e szeptemberi napokban látható vándorkiállítás: az egyik legnagyobb és legerősebb okunk az örömre és a bizakodásra. A megnyitó, a legelső helyszín az első hősi halott városa, egyben a gárda bölcsője előtti tisztelgésé, a második minden magyarok fővárosáé, amely minden lehetséges eszközzel segítette a Gárdát, a harmadik pedig az a település, amely nélkülük sohasem lehetett volna Civitas Fidelissima, a leghűségesebb város.
(Ha lehetősége lett volna népszavazásra, mondjuk, Kolozsvárnak, Szabadkának vagy Kassának, ma ők is mind-mind civitas fidelissimák lennének. Ennek fényében pedig csak tovább nőhet a Rongyos Gárda és az őket rendkívüli eszközökkel országszerte népszerűsítő Patrióták dicsősége.)

A kiállítás egyik központi eleme az úgynevezett greenbox – sajátságos filmtrükk-eszköz, amelynek segítségével két különböző felvételt montíroznak eggyé. A szerkezet elé álló választhat a sorra megjelenő képek között, hogy az ágfalvi csata részvevői, Héjjas Iván vagy más felkelők társaságában – kvázi harcostársukként, velük küzdő, hozzájuk tartozó magyarként – szeretné megörökíteni magát. S ha ezután bepötyögi e-mail-címét, nemsokára meg is kapja a felvételt. Hogy ennek eszmeterjesztő, nevelő, ha úgy tetszik, nemzetpolitikai hatásmechanizmusa, következésképpen haszna mekkora, mennyire szenzációszámba menő: el lehet rajta gondolkodni. Miként azon is, hogy azokkal együtt lenni, azok oldalán állni, velük látszani, azokkal, akik valóban bátrak és hősök voltak voltaképpen nem egyéb, mint a jézusi alapigazság érvényesítése. És ez természetes. Mert a legnagyobb bűn tényleg a gyávaság. És mivel Magyarország tudvalevően keresztény ország, Jézus követője. Ebben is. Nem is tehetünk másként.

(A szerző író)