Szerencsés Károly

Vélemény és vita

A Harris-doktrína

Valahol azt olvastam, hogy Kamala Harris, az amerikai „demokraták” alelnökjelöltje arra szólította fel Joe Biden elnökjelöltet, hogy semmiképpen se ismerje el a vereségét a választások éjszakáján

Egyáltalán semmit se ismerjen el. Mondta-e vagy sem, ellenőrizni nem tudom, de kinézem belőle, hiszen a radikális „demokraták” a mai napig sem fogadják el Trump 2016-os győzelmét. Mindent megpróbáltak, hogy ellehetetlenítsék az elnököt: lényegében hideg obstrukció zajlik az alsóházban Nancy Pelosi vezetésével, bevetették bíróikat, ügyészeiket, polgármestereiket, kormányzóikat, a sajtójukat, vádolták Trumpot a választás orosz (!) befolyásolásával, impeachment eljárást kezdeményeztek, szinte minden lépését megakadályozták, végül mesterségesen – faji elemekkel tűzdelt – polgárháborús helyzetet teremtettek, és azon sem lennék meglepve, ha a rettenetes járvány kérdésében is a „minél rosszabb, annál jobb” logika mentén cselekednének. Néhány kivénhedt vagy mohó hollywoodi sztár meg Lewis Hamilton térden állva kampányol majd nekik, s észre sem veszik, hogy az az Amerika, amelyet csodált és irigyelt a világ, szépen, lassan kimúlt.

Úgy érzem, ez a mentalitás el fog terjedni a világban. A legnagyobb veszélyét ennek a Harris-bejelentésnek és az amerikai „demokraták” négyéves ámokfutásának abban látom, hogy teljes mértékben aláássa a népképviseleti demokráciába vetett hitet, s ezzel magát a demokráciát. De emelem a tétet: egyben felmentést és menekülő útvonalat ad azoknak, akik valóban csalnak a választásokon, valóban paródiáit rendezik a választásoknak, és uralmuknak semmi közük a népakarathoz. Ők – ha kellően elszántak – büszkén mutatnak majd az Egyesült Államokra és az Európai Unióra: ott is mindent megkérdőjeleznek, ha van alapja, ha nincs. Elképesztő volt számomra, hogy a lengyel elnökválasztást – a választás utáni napokban – nemcsak a lengyel ellenzék, de az Európai Unió egyes vezetői is megkérdőjelezték. Nem ismerték el. Majd néhány hét múlva ugyanez a Lengyelország állt a belarusz választások eredményét megkérdőjelező nemzetközi koalíció élére. Ne legyen kétségünk, hogy Lukasenka a traktorgyárban vagy a laktanyában „elmagyarázta”, hogy is van ez, és sokan hittek neki.

Nagy a felelőssége a politikusoknak és Kamala Harrisnek, aki szerintem is az Egyesült Államok elnöke lehet egyszer. Biden jó lesz, ha vigyáz az egészségére. Ilyen felelősséget elvárni ettől a jelölttől botorság lenne. Kár lenne tagadni azt is, hogy ez a szellemiség beköltözött Európába is. Ennek lényege egy kommunista alapvetés: ha velem vagy, csak akkor cselekszel helyesen, s megjutalmazunk. Ha ellenem vagy: helytelenül cselekszel, s ezért megbüntetünk. Ez a „büntetés” különböző mértékű lehet: az akasztófától a börtönön, internáláson, kitelepítésen, kényszermunkatáboron át az egzisztenciális ellehetetlenítésig, a kiközösítésig, elhallgatásig. (Esetleg szóba jöhet ételmérgezés, baleset, repülőgép-szerencsétlenség, vízbefulladás Siófoknál, megbotlás a kohóüst peremén, magányos őrült merénylete, kiesés a (külügy)minisztérium ablakából, ilyesmi.)

Sajnos azonban ez a mentalitás már régen nem csak a kommunistáké. Terjed, mint a ragály, a vírus. Erkölcsi vetülete is van: ha velem vagy: értelmes, okos, becsületes és tisztességes vagy. Ha ellenem vagy: buta, bunkó, becstelen és tisztességtelen vagy. (A jelzők, bélyegek tárháza szinte kimeríthetetlen: panelproli, nemzeti, européer, vidéki, komcsi, tolvaj, náci, hazaáruló stb.) Elutasítom ezt a magatartást, roppant károsnak tartom. Elzárja az utakat egymáshoz. Akkor is, ha a környezetünkben valóban vannak bunkók, hazaárulók, tisztességes és tisztességtelen emberek és sokan mások is. Azért van a jog és az igazság, és vannak az ezek érvényesítésére létrehozott intézmények, hogy a gyanút, vádat kivizsgálják, és a társadalom igazságérzetét – hitét a népakaratban, jogban, igazságban – magas szinten tartsák. Így van ez a választásokkal is. Ebben az is belefoglaltatik, hogy ha gyanú merül fel: azt ki kell vizsgálni. Ha lehet. Ha nem, marad a Harris-doktrína.

Nálunk a rendszerváltoztatás után nagy erővel – pro és kontra – 2002-ben és 2006-ban merült fel ez a kérdés, máskor túlságosan egyértelmű volt a helyzet. Volt belőle tüntetés, tiltakozás is, azonban a szavazatok újraszámlálására országosan nem került sor. Idő lett volna, mert a szavazólapokat bizonyos ideig meg kell őrizni, s csak utána lehet megsemmisíteni. A levéltárakba csak a jegyzőkönyvek kerültek. Így ma már csak ezek alapján vizsgálódhatnánk. Hasonló volt a helyzet 1947-ben is. A szavazólapokat minden választás után megsemmisítik. Ezért nem tudhatjuk például pontosan, hány hamis szavazatot adtak le 1947-ben a hírhedt „kékcédulás hadműveletben”. De tudjuk, mennyi volt a kommunisták terve: kétszáznyolcezer. Ezt körülbelül tizenkétezer embernek kellett leadnia. Meg is tették, túl is teljesítették, s csaltak még másként is, ami még nagyobb mértékben módosított az eredményen. De erkölcsileg mégis csak a hamis szavazat volt az, amely negyven évre – vagy ki tudja még mennyire – aláásta Magyarországon a választásokba vetett hitet. (A múlt héten jó szándékú írásban megint 60–120 ezerre tették a hamis szavazatok számát. Az első Péter Gábor „adata”, a második Szviridov szovjet tábornoké. A pontos tervet, akciót teljes dokumentációval közöltük 2001-ben, Halványkék választás című kötetünkben. Pár darab még van belőle a garázsomban, akit érdekel, elküldhetem, bár „aranyárban” van.)

Akkor – 1947 szeptemberében – még volt hit az igazságban. Több volt és nem kevesebb, mint 2002-ben. Voltak, akik nem nyugodtak bele a csalásba. Szándékosan baloldali kritikával hozakodok elő, szociáldemokratákéval. Amúgy is meggyőződésem, hogy az 1990-es rendszerváltoztatásunk egyik legnagyobb hibája az volt, hogy az MSZ(M)P – szolgálatai segítségével – képes volt megakadályozni, hogy Magyarországon a „baloldal” parlamenti képviselője egy, a nemzetben, demokráciában, szociális igazságosságban érdekelt szociáldemokrata párt legyen. Ehelyett kapjuk a mostani zöldülő darált húst. Egy szociáldemokrata röplap 1947-ből: követeljük „a demokráciát bemocskoló és vörös fasizmust jelentő Magyar Kommunista Párttal való azonnali, teljes szakítást. A csaló Rajk és gengszter cinkosainak bíróság elé állítását.” Világos beszéd. Vajon létezik-e ma vörös fasizmust jelentő párt? S ki megy velük? Meddig megy? Ki a cinkos? És miért?

Igaz, a szociáldemokraták egy része akkor is megfutamodott. A harcot a nemzeti demokraták vívták az utolsó lehetséges percig. E harc élén akkor Pfeiffer Zoltán és a Magyar Függetlenségi Párt állt. Rajkot, Farkas Mihályt és a fiát 1947 őszén kellett volna bíróság elé állítani, Marosánt, Szakasitsot, Nagy Imrét, Péter Gábort, Kádárt és még sokakat. A demokrácia nevében, a népakarat megcsúfolásáért. Hogy később mind bitófán vagy börtönben végezték? Az már csak egy gengszterbanda játéka volt. De nekünk nagy tanulság, komoly történelmi tapasztalat. Előnyünk ez ma. Ismerjük őket. Rákosi Mátyás 1945-ben, amikor 17 százalékot sem kaptak, azonnal kijelentette, hogy a választás eredményét nem fogadhatják el, „korrigálni kell”. Ezt próbálták 1947-ben. A másfél milliós csalás eredményeképpen kaptak 22 százalékot. Elégnek érezték, hogy negyven éven át a teljes (politikai, gazdasági, oktatási, művészeti) hatalmat bitorolják.

Miért jutott ez most eszembe? Mert ez a Kamala Harris ugyanazt mondja, mint a mi „egybenyakúnk” 1945-ben. Semmit nem fogadunk el, csak a mi teljhatalmunkat. Vigyáznunk kell. Figyelnünk. Nyugat-Európa amerikanizálódik. S mi nyugat-európaiak vagyunk. Ne kény-szerítsenek minket újra a kompra. Nem vagyunk mi kompország. Sosem voltunk. Csak a tengerek áradtak hegyeinkig, városainkig, földjeinkig. S ha most rémülten látjuk, mi történik nyugaton–keleten: ne egymás ellen forduljunk – én ide, te oda –, hanem egymás felé, egyszer, végre, a kellő időben, a kellő mértékben. A ködöt űzzük el, s mindjárt ki is süt a ragyogó nap. Akin pedig nem lehet segíteni, úgyis elhallgat, ha kiderül, hogy nincs már, aki fizessen.

(A szerző történész)

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Felmérés

ĀFricska. Nagyjából úgy szeretem a „nemzetközi felméréseket”, mint varjú a rohadt tököt

Faggyas Sándor

Faggyas Sándor

Sikeres hullámlovaglás

ĀHa nem söpri el az ötkarikás játékokat a koronavírus-cunami, ezen a nyáron Tokióban debütált volna a hullámlovaglás mint olimpiai sportág

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom