Domonkos László

Vélemény és vita

Balatoni bohóságok

Több Balaton, kevesebb Adria – az új program jegyében majdhogynem körbeutaztam a Balatont vonattal, kocsival. Fölöttébb tanulságos túra volt. Helyzetjelentésre méltó

Nem lehet elégszer átélni Eötvös Károly méltán klasszikussá lett sorát: a Balaton ábránd és költészet. Tényleg az: évtizedek alatt sem lehet megunni sem sajátságos báját, sem fenséges, semmihez sem hasonlítható, igéző szépségét, táj és lélek, a magyar Dunántúl utánozhatatlan varázsának csodás egységét. A jegenyék csak errefelé sorakoznak olyan hallgatag méltósággal az út mentén, hogy az embernek tisztelegni támad kedve előttük. A távolban kéklő hegyek még akkor is borzongató hangulatokat, mesék, legendák, mondák kavargó, eleven és izgalmas világát sejtetik, ha már tova is suhantak a reklámtáblák és az épületek között. Akár folyamatosan hosszabb, akár – mint most – villámlátogatás-szerű időt töltöttem a Balaton táján, mindig igazolódtak és igazolódnak múlt és jelen két, nekem különösen kedves (szak)értőjének, szerelmesének sorai. Bertha Bulcsu azt írta, életre kel a táj, „álmunkban utánunk jönnek a hegyek”, és a falvak gyönyörű nevei, Nemesgulács, Vonyarcvashegy, Gyenesdiás, Örvényes, Dörgicse, „Balaton-parti éjszakákon, a helységneveket ízlelgetve döbbentem rá, mennyire magyar vagyok.” Kovács Emőke szerint meg a balatoni lelket az emblematikus balatoni táj történeteivel lehet megragadni, „a magyar embereknek a Balaton egyfajta közös nyelve”.

A csinos szentgyörgyi vasútállomáson, átszállásra várva: tisztaság, rend és jótékony hűvös az álmos vasárnapi forróságban. Azután jön a vonat – kis, két-három kocsiból álló piros „vicináliska”. És – menetrend ide, utasok oda – nem lehet rá felszállni. Úgy van megfabrikálva, hogy összevissza kapcsolgatni kell a kocsikat, közben a többi érkező és induló vonatra is figyelni ajánlatos és várni, egyeztetgetni, mint a kedves ázó dunántúli nyelvjárásban ironikusan mondogatják a barátságos vasutasok, „jól mágcsináták, aztán old mág, hülyegyárék….”

Rég – vagy fél órával – túl vagyunk a menetrend szerinti indulási időn, megy a tilitoli. Senki sem tudja, mikor indul(hat)unk. Rejtő Jenő jut eszembe: „Ember, nem tudja, mikor indul a vonat? Csak azt tudom, mikor érkezik. Hát mikor érkezik? Mikor hogy….”

Balatongyörök elegáns és zsúfolt, hullámzik a tömeg, a csillagászati árak a legendás ellenzéki hazudozások birodalmába tartoznak: egy fröccs háromszáz forint – de az ásványvíz vagy a sült kolbász ára is pontosan annyi, mint Budapesten… A parton feltűnik a pesti agresszív, durva beszédstílhez képest sokkal szolidabb, barátságosabb hangvétel és a természetes magyar vidéki kedvesség valamiféle balatoni változata, amely jóval kevésbé trágár és rámenős, viszont észrevehetően jobban a másik emberre figyelő, (talán) önzetlenebb, emberségesebb… Ez lenne az a balatoni közös nyelv?

Az utca, hol szállásunk vagyon, a fénykorát élt valamikori Auszt­riát idézi: gyönyörűen karbantartott, gazdag, kifejezetten tetszetős küllemű házak, sok virág, nagy tisztaság, béke. Tehetősnek, módosnak tűnik minden: a vendéglő, a porták, a kerítések. Badacsony után egyre több az autó, a vízen nappal arany-, majd ezüsthíd, és minden civilizációs hóbelevanc ellenére szinte ötpercenként megelevenedni látszik Krúdy Márai által feltámasztott Szindbádjának látomása azokról, akik errefelé (is) magyarrá lettek, igazán, mélyen magyarrá, mert egy balatoni éjszakán átjárta szívüket a holdfény, a bor és a rózsák illata és olyan hegedűszó, amelynek hallatán aztán már soha többé nem találják meg egészen lelkük nyugalmát… A vonatközlekedés időtlennek tűnő bohóságaival olyan, amilyen, az árak, az emberek szintúgy – igen, Bertha Bulcsunak van igaza: „az értelem kijelöli a tettek helyét (…) azóta is esküszöm ezekre a varázsnevekre. Szépek. Meghatároznak.”

(A szerző író)

Kapcsolódó írásaink

Putsay Gábor

Putsay Gábor

Fő az egészség

ĀMeglehetősen borús volt a helyzet a koronavírus-járvány miatti veszélyhelyzet kezdetén, hiszen hirtelen visszaesett a gazdaság, a kereskedelem, a turizmus és a vendéglátás, és emiatt sorra szűntek meg a munkahelyek

Lóránt Károly

Lóránt Károly

Párhuzamos keleti forradalmak

ĀA fehérorosz nép bölcsességén fog múlni, hogy országuk elkerülheti-e Ukrajna sorsát. Érdekünk, hogy ebben sikeresek legyenek