Tanév, rettegés nélkül

A modern kori mobilitással szélsebesen pandémiává alakuló járványnál csak a hírek – és álhírek, jó szándékkal megosztott tévhitek, az összeesküvés-elméletek vagy éppen politikai okból kiagyalt hazugságok – terjednek gyorsabban, a korlátozások miatt pedig mindenfelé nő az elégedetlenség, frusztráltság, sőt harag. Ez a bizonytalansággal és félelemmel együtt olyan robbanékony elegy, amit nem könnyű kezelni, ráadásul a láthatatlan ellenséggel kapcsolatban még a kutatók sem tudnak minden kérdésre választ adni. Noha Magyarországon viszonylag kedvező állapotok vannak – közhelyszámba megy, de igaz: a helyesnek bizonyuló járványügyi intézkedések és a lakosság együttműködése miatt –, a nehézségeken nem vagyunk túl.

Így kell nekifutni az új tanévnek, ami ezért nagyon más lesz, mint az eddigiek. Rengeteg odafigyelést, erőt, türelmet, önfegyelmet követel majd a pedagógusok, diákok és szülők részéről egyaránt.

Tavasszal a távoktatás a várakozásokhoz képest jól működött, ám nyilvánvaló, hogy a hatékonysága nem érte el a hagyományos foglalkozásokét, továbbá az iskola fontos közösségi és szocializációs szerepéről sem szabad megfeledkezni. Ezért érthető az igyekezet, hogy ahol csak lehet, és ameddig csak lehet, járjanak be a gyerekek az intézményekbe. A fertőzések, gócpontok kialakulásának veszélyét nem lehet kizárni, de csökkenteni igen az előírások betartásával. Egy közkézen forgó hasonlat szerint olyan ez, mint amikor autóba ülünk: tudjuk, hogy érhet baleset, de nem rettegünk nap mint nap, mert bízunk benne, hogy – hozzánk hasonlóan – mások is a KRESZ szerint közlekednek.
Emellett állandó rettegésben sem tanítani, sem tanulni nem lehet.

Mindez csöppet sem érdekli a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetét, amely egyébként régóta nem valódi szakszervezetként funkcionál, tagsága már évekkel ezelőtt gyakorlatilag elfogyott, a balliberális kvázi pártocska a sorosista álcivil konglomerátumba beépülve kizárólag szakmainak beállított vádaskodással és zavarkeltéssel foglalkozik. „Oktatási szakértői” minden esetben bizonyítják, hogy pedagógus végzettséggel is fényévekre el lehet távolodni a tanári elvektől és úgy általában a valóságtól. A digitális oktatásra való áttéréskor például a PDSZ annak teljes képtelenségét magyarázta, az érettségi előtt pedig sztrájkra szólította fel a tanárokat, megakadályozandó a szerintük százezres (milliós?) fertőzésszámot előidéző eseményt.

Most éppen a biztonságos munkavégzés feltételeinek megteremtését követelik, ennek hiányában természetesen a munka megtagadásával fenyegetnek, és mára afféle tanévnyitó-tüntetést hirdettek. Szerintük a biztonságos munkavégzést garantálná többek közt a pedagógusok és tanulók rendszeres, tömeges tesztelése, az érintésmentes lázmérők használata az iskolákba való belépésnél, valamint ha nem az operatív törzs, hanem az adott intézmény dönthetne a digitális munkarendre való átállásról. Listájuk nonszensz: az összes tanár és diák folyamatos tesztelgetése megvalósíthatatlan, a hőmérő mit sem ér, ha egy felelőtlen szülő iskolába indulás előtt lázcsillapítót ad be a gyermekének, az pedig totális káoszt okozna, ha az intézmények saját hatáskörben zárhatnák be a kapuikat.

A PDSZ és az egész balliberális oldal abszolút biztonságot követel a pedagógusoknak a pandémia kellős közepén. Tehetik, nincsenek döntéshelyzetben. Szerencsére.

Nem csupán a tanulók érdekeit hagyják figyelmen kívül, de a pedagógusok elhivatottságában sem bíznak.
Mi, szülők azonban igen. Hisszük, hogy összefogással ez a tanév is teljesíthető lesz.

(A szerző főmunkatárs)