Kő András

Vélemény és vita

A látogató

Vidéki házban élünk, s az ilyen házban mindig történik valami. Leginkább darazsakkal háborúzunk, méhek építenek birodalmat a padláson, macskák szántják a kertet, éjszaka pedig az autó tetején ágyaznak meg maguknak

Ami azonban legutóbb történt, az a hihetetlen kategóriájába tartozik. Két napig időnként megmagyarázhatatlan neszre figyeltünk fel a nappali csendjében. Tudjuk, hogy a csendnek is vannak hangjai, de ez a nesz zavarba ejtő volt. Nem tudni, milyen indíttatásból, talán mert megszólalt a lelkiismerete a feleségemnek, hogy a tél végén nem pucolta ki jól működő vaskályhánkat – kitárta az ajtaját, de meglepetésében mindjárt vissza is hőkölt. A kályha ajtajának peremén ugyanis egy koromfekete veréb állt! S már hívott is engem, hogy most már ketten nézzünk farkasszemet a betolakodó vendéggel.

Első gondolatunk mindjárt az volt, hogyan került a veréb a kályhába? De meg is adtuk azonnal a feleletet: a kéményen keresztül. Isten tudja persze, hogy milyen körülmények között tévesztette el repülését, esetleg a nagy szélvihar sodorta börtönbe, avagy szerelmi játék következtében került rabságba. A faltól még egy L alakú csövön kellett átvergődnie, amíg a kályhaajtóig elért, amelynek ablakát már teljesen belepte a korom. A börtön tehát sötét is volt, de a veréb még élt.

Komikusnak tetszett, ahogy a föl-dön guggoltunk, és egy fekete verébbel társalogtunk. A társalgás persze abból állt, hogy mi beszéltünk, és a veréb nem mozdult, csak hallgatott. Sokkos állapotából még nem tért magához. A nappali összes ablakát és ajtaját kinyitottuk, és kiadtuk a látogatónak az ukázt: Szállj! Visszaadjuk a szabadságodat. A veréb azonban nem fogta fel rögvest, hogy szabad. Hogy újra az égi dimenzióból, felülről szemlélheti a világot, ahonnan a dolgok eltörpülnek, s csak a fontosak maradnak láthatóak.

A madár általában a felemelkedés, a szárnyalás, az elérhetetlen világ jelképe. Ég és föld között szárnyal, s így válik közvetítővé ember és Isten között. Mint általában a kis termetű madarak, a veréb is lélekszimbólum. A keresztény szimbolikában a gyermek Jézus kezében a megváltott emberi lélekre utal. A madarak az emberi szabadság ismertetőjegyei is.

Radnóti Miklós írja: „A madár tudja tán, / hogy mi a szabadság / mikor fölszáll a szél alá / és ring az ég hullámain” (Előhang egy „monodrámához”). A kalitkában született madarak hihetik, hogy a repülés valamilyen betegség. Egy olyan veréb számára, amely soha nem volt fogoly, nehéz elképzelni, mit jelentett a fogság, a börtön. Két napig a bezártság, a reménytelenség állapotában lenni. Vélhette, hogy soha nem engedik ki többé és a kályhában fog elpusztulni. Várt és várt a jó szerencsére.

Elmúlt öt-hat perc, és a mi verebünk egyszer csak megmozdult. Szárnypróbát tartott, aztán hirtelen az ablakpárkányra repült. Szállj! – kiáltottuk utána, és mintha szót fogadott volna, kirepült a szabad világba. Fél órával később észrevettük, hogy visszarepült a „kifutópályára”, az ablakpárkányra, és megköszönte a szabadságot. Paulo Coelho brazil író állítja: „Az olyan állat, amely szabadon repülhet az égen, boldoggá teszi azt is, aki nézi.”

De jó lett volna ezt a történetet elmesélni a verebek nagy barátjának, Tandori Dezsőnek. Talán olvassa odafent…

(A szerző újságíró)

Kapcsolódó írásaink

Faggyas Sándor

Faggyas Sándor

Akár dagály, akár apály

ĀNem kellett ahhoz közgazdászprofesszornak lenni, hogy már hónapokkal ezelőtt lássuk és előre jelezzük, a gazdasági növekedés – pontosabban visszaesés – a második negyedévben éri el a mélypontját

Szerencsés Károly

Szerencsés Károly

Kihajítani!

ĀIgaza van Horatiusnak, amikor arról ír, hogy az indulat valójában rövid őrület, s aki nem képes megfékezni, rabja lesz annak

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom