Kő András

Vélemény és vita

Az építésvezető

„A híd az én politikai hőmérőm” – írta naplójában Széchenyi István 1848. augusztus 8-án a leendő Lánchídról. (De írhatta volna napjaink főpolgármesteri hídbohózata közepette is)

A gróf mellett azonban ott volt az egész hídharcban Adam Clark is, akit erős partnerének, lelki támaszának tekinthetett. Tudta ugyanis, hogy Clark kezei között fog megszületni a híd. Röviddel halála előtt, 1860. január 3-án ezt jegyezte fel: „Adam Clark látogat meg.”

Vajon mi késztette a Lánchíd építésvezetőjét, hogy felkeresse a döblingi ideggyógyintézetben a legnagyobb magyart? És miről társaloghattak? A híd bizonyosan szóba került, amelyen csak éppen az nem ment át sosem, akinek a legtöbb joga lett volna hozzá: Széchenyi. A gróf 1848 őszén került dr. Görgen intézetébe, s a hidat 1849. november 21-én adták át a forgalomnak. Alighanem megkérdezte a döblingi remete, hogyan zajlik a híd élete. És Clarknak mesélnie kellett. Tetszik-e az embereknek, örülnek-e neki?

De vajon szóba hozta-e valamelyikük, hogy 1849 tavaszán Heinrich Heintzi, a Budát megszálló osztrák seregek parancsnoka fel akarta robbantani? És ebben a válságos helyzetben Clark vizet bocsátott a Lánchíd kamráiba. Beszélt-e Széchenyinek tizenegy év távlatából ezekről a napokról? A menhelypokol lakójának összeszorult-e
a szíve, amikor az egykori skót mérnök, a „resident engineer” a hétköznapokat ecsetelte? Vagy a hídról egyáltalán nem esett szó? Ez szinte valószínűtlen.

Clark Ádámról keveset tud a közvélemény. A róla elnevezett téren kívül nem emlegetjük a nevét. Pedig tíz évet töltött Magyarországon és Széchenyi árnyékaként ott volt minden új magyarországi létesítménynél. Egyebek mellett a Duna–Tisza-csatorna és az első budapesti gázhálózat megtervezésénél, az első köztéri szökőkút és a hírhedt katonai objektum, az Újépület előtti, szintén első pesti sétatér kigondolásánál, később pedig az ő nevéhez fűződik a budai Váralagút. Meg is házasodott. Felesége, a német nyelvű Áldásy család sarja Morvaországból érkezett. Eredeti nevük Swirak volt.
Kevesen tudják, hogy a hidat kétszer is átépítették. Ami ma is megvan, azok lényegében a hídfők, a két pillér és a kapuzatok. A híd alapötlete sem Széchenyitől származik. Régóta húzódó terv volt.

A gróf nagysága abban mutatkozott meg, hogy ő volt az a személy, aki képes volt Pest–Buda első állandó hídját megvalósítani, amely megépülésekor tekintélyes, 202 méteres középső nyílásával saját kategóriájában a legnagyobb nyílású lánchíd volt a világon. (Kábelhíd már volt nagyobb.)

Adam Clarknak négy gyereke született, de csak kettő érte meg a magasabb kort. Aránylag fiatalon, ötvenöt éves korában hunyt el, 1866-ban. Nagy embernek kijáró pompával temették el a budi vízivárosi temetőben. (Innen helyezték át a temető felszámolásakor a Kerepesti temetőbe, az Áldásy család sírboltjába.) A hídon fekete zászlók lengtek, a tömeg hálás szívvel emlékezett a resident engineerre. Koporsóját angol zászlóval takarták le.

Hogyan búcsúzhattak 1860. január 3-án Döblingben, ahol a gróf valószínűleg lekísérte a lépcsőn, majd átölelte. Isten segítse Magyarországot! – mondhatta Széchenyi. A híd… – mondhatta Adam Clark, de már nem tudta befejezni a mondatot, mert a gróf megfordult és felsietett a lépcsőn. Mi lenne, gondoltam, ha Széchenyi és Clark egyszer csak megjelenne a Főpolgármesteri Hivatalban? Alighanem rémület…

(A szerző újságíró)

Kapcsolódó írásaink

Dippold Pál

Dippold Pál

Itt van Amerika

ĀRendetlenség van a világban. Ez többek között annak köszönhető, hogy az egyre növekvő népességben egyre nagyobb hülyeség halmozódik fel

Szerencsés Károly

Szerencsés Károly

Porlepte lovas

ĀSzeretném tudni mi történik túl az Óperencián. Szeretnék tájékozódni. Ez képtelenségnek tűnik. Körülbelül akkora az esélyem, mint a dédapámnak száz éve