Szerencsés Károly

Vélemény és vita

A tollasgyík csapdája

A sárospataki vár egyik bástyáján fent tanyázik egy gólyamadár. Észrevettem, örültem neki nagyon. Magas az a vár, még magasabb a toronynak is beillő bástyája

Fent nem jártam, nem is vágytam oda, olyan fenségesen állt ott az a madár. Csak néztem fel, s már pávának láttam a gólyát, vártam, hogy „Nap-szédítő” tollait hatalmas legyezővé nyissa, így hirdesse az Élet törvényét. Sokáig álltam ott, lesve, mi történik, pedig fáradt voltam nagyon, egy szemhunyásnyit sem aludtam az előző éjszakán. Nem jött a megváltó álom, nem jött alkonyattól pirkadatig. Nem tudtam parancsolni az elmémnek, s valahogyan minden gondolat felzaklathatott, semmiben sem leltem megnyugvást, örömöt. Hiába biztattam magam, hiába kérdeztem: „Mi lelt? Hiszen nincs is nagy baj” – a nyomás nem enyhült, a tollasgyík nem tágított a mellemről.

Március óta először mozdultam ki, igaz. Talán a ki nem mondott, a be nem vallott halálfélelem vette el a békességet. A mindenhonnan, bárhonnan leselkedő veszély. A fehér kesztyű a kezemen, a maszkba öltözött emberek. S ha nincs rajtuk, a rosszallás, a belső monológok. Meggyőzni úgyse lehet, ha nem érti, nem is érdekli. Hiszen csak én vagyok veszélyben, ő nincsen. Mi történhet? Legfeljebb kicsit rosszul lesz. De én látom magam előtt a lélegeztetőgépet. Érzem a fulladást, levegő után kapkodok. Ott fekszem az intenzív osztályon, tűk és csövek az ereimben, számban, nemi szervemben. Nem tudok mozdulni, de érzek mindent. Távolról hangokat is hallok, alakokat látok, nem tudom pontosan, hogyan kerültem ide, de tudom, hogy azt akarom, legyen vége! Hiszen voltam én már ilyen helyzetben, tudom, milyen. S akkor még ott lebeg a fejem felett a dialízis. Több ezer kezelés után? Vissza? Nem, nem akarom, nem bírom. Lehet, hogy ez az ágynemű okozza, az a kilincs az ebédlőben, az étel? Nem fulladok? És miért gondolok erre? Miért mondtam délután az előadásomban, hogy levegőt a következő lélegzetvétel reményében vesz az ember? Egyáltalán igaz ez? Érzem, hogy les rám a fa mögül a tollasgyík.

Nézem a gólyát a vár bástyáján, felette a kék eget. Nem tudom, miért örülök neki ennyire. Csend. Az Élet. Mi is a legfontosabb? Az élet. De az túlzás, hogy minden döntés: élet vagy halál közötti választás. Nem lehet így. „Talán megúszom” – gondolom magamban. Végül is nem kuksolhatok a hátra lévő életemben a házamban bezárva. „Vigyázok.” Mennyi az esélye? Mostanában napi tíz-húsz új fertőzöttről jön hír. De hát tudom, hogy ők csak a jéghegy csúcsa. És az állandó hírek: mindenhol romlik a helyzet, milliók betegednek meg, százezrek halnak meg, jön a második hullám, szigorítások. És tudom, hogy még egyszer nem állhat le az élet, tudom, tudom. S döntenem kell, hogy kimaradok-e belőle, vagy óvatosan bár, de részt veszek benne. Az életben. Találkozom emberekkel, kollégáimmal, diákjaimmal? Századszor ülök fel az ágyon. Miért nem jön az álom? Vagy ez már az? Egy rossz álom?

Csak egy rossz álom volt a huszonhat év is? A transzplantációk, a műtétek, a dialízis? Egy rossz álom volt a halálod? A rák? A fényérzékenység? Hiába volt a sok elfüggönyözött ablak? A szenvedés? Ha menni kell, ha az rendeltetett, nem zárkózhatok be ebbe a házba. Az Élet utat talál hozzám is, ahogy utat talált Hozzád is, s az életünk része a halál. Megtalál. Jó lenne fatalistának lenni. Élettel, halállal mit sem törődni. De jó lenne! De nem megy. Talán valami dolgom lenne még? Talán. De hát, amit eddig csináltam, mit ér? Kirívóan értékes? Nagyon sikeres biztosan nem volt, de azért voltak szép pillanatok, voltak a gyönyörű termekben lágy szellőként átszálló angyalok, voltak őszinte, rebbenő mosolyok, nevetések, voltak meggyőző, hiteles vélemények, azért volt szerelem is és volt gyermek is. Volt harc is, sőt van is, s volt tűrés. „Lám csak, azért voltak nekünk élményeink.” És lám csak, lehet, hogy vannak nekünk még céljaink. Van még dolgunk. Mi legyen az első? Ülök az ágy szélén, az arcom a tenyerembe temetem, és érzem a függöny mögött a kígyó tekintetét.

Felszállott a páva Rákóczi várára. Senki észre sem vette. Okostelefont bámulva nehéz is. Meg az udvarból nem is látszik. De az megnyugtató, hogy a postás, akitől a helyes utat kérdezem, „villanyrendőrnek” nevezi a közlekedési lámpát. Ezzel nagy örömöt szerzett, s enyhült a nyomás, enyhült az a keserűség, amit az az ember érez, aki teljesen egyedül marad. Felhívhatnék most valakit? Hogy segítsen. Segítsen megnyugodni, elaludni. Egyáltalán, elengedett volna, aki szeretne? Velem jönne? Szólhatnék hozzá? A hangulatváltozásaim szerint járkálok a szűk szállodai szobában, percenként ágyra szállok. Nem lefekszem, hiszen már érzem, hogy csak hánykolódni fogok, mindjárt fel is ugrok, mert dühös és sértett vagyok, mert egyedül vagyok, s mert ma éjjel, ma nem kegyelmez, sehogyan sem kegyelmez. A tollasgyík csapdát állított. „Talán kiülhetnék a padra, ahol estefelé bámultam a tájat, megnézni a napfelkeltét.” S már tanakodom, ha erre van Királyhelmec, arra Munkács, hogyan is áll az a pad? Keletnek néz vagy nyugatnak? Pedig csak bízni kellene a napban és az emberekben, akik azt a padot valamikor oda helyezték. Lám csak, valami bizalom is hiányzik belőlem.

Serény munka folyik Sárospatakon. Az utcákon asszonyok csoportja virágokat ültet – szépen piros-fehér-zöld elrendezésben. Máshol gazolnak, kaszálnak. A várhoz vezető utcában nyolc-kilenc fős brigád kátyút aszfaltoz. A kis úthenger tömöríti már az anyagot, hatan lapátra támaszkodva nézik, közben a virágültető asszonyok is letelepedtek egy padra nézőközönségnek. Pista bá, a sofőr arisztokratikus mélabúval ül a teherautó volánjánál, ki nem szállna. Nem vegyül, nem ereszkedik le. Vagány a platón a közvetítő, néha szól Pista bának, menne kicsit előrébb, hátrébb. Az utcában lévő ajándékboltok standjait most rakják ki, a szokásos mütyürök, borok, emlékek. Egy hároméves forma kis srác megbűvölten nézi a forgatagot, a teherautót, úthengert, a gőzölgő aszfaltot. Az anyja hívja, hívogatja, aztán legyint. Ezt el nem mozdíthatjuk innen. Távolabb „Makovecz-stílusú” művelődési ház tetőszerkezetét ácsolják vagy javítják. Nehéz azt jól felszögelni, annyi a görbület. Egyik-másik újonnan felszegelt zsindely el is eresztett már. Mellette szürke palatetős ház tetejét javítják – ugyanazt az anyagot teszik vissza –, eszembe jut, hogy ezt a palát csak horribilis összegért vinnék el Dorkáék udvarából, mert veszélyes hulladék. Virágok, aszfalt, zsindely, pala, gyermekek, beázik-e a tető, a padláson nyestek? Hallgatózom. Valaki motoz a szomszéd szobában. Miért nem alszik hajnali négykor? Mit motoz itt? Éppen elaludnék…

Világváláság. Nekem illik tudnom, hogy az emberek nem ismerik fel a katasztrófához vezető út legnyilvánvalóbb elemeit sem, akkor sem, ha éppen azon járnak. Talán van, aki lát jeleket, de összeállni a kép csak abban a pillanatban fog, amikor egy ember, egy család, egy nemzet, egy fajta vagy az egész emberiség végzetes bajba kerül. Valahogyan kilábalunk belőle, talán mindegyik csoport, csak az az egy ember nem, éppen az, aki egyedül van, aki nem volt elég fontos vagy elővigyázatos. Rohanok haza. Szemben Miskolc fehér házai. „Mint Assisi.” Tűz a nap, tikkasztó kánikula. Sorban állok egy benzinkútnál. Előítéleteim. Akin maszk van, nyilván intelligens, akin nincs, nem az. Rajtam egy KN95 Nuokang Medical – alighanem kínai gyártású – maszk és fehér kesztyű. A maszk mögött mosolygok. Beljebb a csontjaimon megfeszülnek az arcizmaim. A Megyeri híd előtt tisztító zivatar. Mindjárt otthon vagyok. A tollaslabda, amit a kertemben találtam, még mindig ott virít a kapumon, ahová tettem. Azóta nem játszottak a gyerekek az utcán? Vagy félnek visszavenni, hátha csapda, s a tollasgyík elkapja őket?

(A szerző történész)

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Gyufa

ĀFricska. Szakmai kötelezettségként tegnap Gyurcsányné Dobrev Klára igen színvonalas internetes sajtótájékoztatóját hallgattam

Faggyas Sándor

Faggyas Sándor

Lampedusa hosszú árnya

Ā„Büszke vagyok arra, hogy megvédtem Olaszországot, ismét ezt tenném, a lelkiismeretem tiszta” – írta Matteo Salvini, miután csütörtök este a római szenátus szűk baloldali többsége megvonta a mentelmi jogát

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom