Kommunizmus 2.0

Marx és Engels Kommunista kiált­ványa 1848-ban jelent meg, a híres-hírhedt kezdőmondatával: „Kísértet járja be Európát – a kommunizmus kísértete.” Előzménye a jakobinus diktatúra, ami tömeges gyilkosságokba torkollott; folytatódott Leninnel, Sztálinnal, a cári család pincebeli meggyilkolásával; nálunk a Szamuely-féle vidékre gyilkolni járó páncélvonattal; a Rákosi-féle nyílt és a Kádár-féle „puhának” mondott diktatúrával (ami a magyar lélekben nagyobb kárt tett, mert a gerincet törte meg).

Most az amerikai – és európai – nagyvárosokban zajló agresszív tüntetések és fosztogatások jelzik, hogy vérszemet kapott a „kísértet”, amiről azt hittük, hogy nem is létezik, holott itt kísért a házainknál, bekúszik az ajtóréseken. Nemcsak pusztít, de kelleti is magát, egyre szebb ígéretekkel kábít el. A legcsábítóbb illat az, amit „feltétel nélküli alapjövedelemnek” (FNA-nak) hívnak, mert ne hagyjuk magunkat elkábítani, ez ugyanaz, mint az előbb felsoroltak.

Sőt ennek az ígéretnek a jegyében tűrte el a nép a vasfüggönytől keletre, a szovjet járom alatt a diktatúrát, hiszen mintegy mézesmadzagként a kommunizmus újra és újra hangoztatott ígérete így szólt: mindenkinek egyenlően jár majd a közösből, mégpedig nem a teljesítménye, hanem a szükségletei szerint. Ennek jegyében volt a gyárakban a kapukon belüli munkanélküliség, az össznépi és eltűrt lopás, „ami mindenkié, az az enyém” felkiáltással. Ma ennek jegyében lehet betörni a kirakatokat, felgyújtani a kifosztott boltokat. Mert „eznekedjár”, ahogyan azt a parfümreklám is mondja…

És itt kapcsolódik össze a Kommunista kiáltvány és a liberalizmus.

A FNA-nek már sokéves története van, csak néhány állomás: Svájcban 2016-ban tartottak népszavazást róla – a lakosság háromnegyede elutasította; Finnországban 2017-ben egy véletlenszerű mintavétellel kiválasztott kétezer főnél kísérletképpen bevezették, ami azonban teljes kudarccal végződött. Év eleji hír: az Európai Bizottság nyilvántartásba vette az egész Európára érvényes FNA érdekében indított polgári kezdeményezést, amelynek egyik legfőbb harcosa Gyurcsányné Dobrev Klára!

A legfrissebb: a szocialista kormány Spanyolországban 2020. június 15-től vezette be a feltétel nélküli alapjövedelmet, ami egyszemélyes háztartás esetén 160 ezer, többszemélyes háztartás esetén fejenként további csaknem ötvenezer forintnak megfelelő összeggel nő. A spanyol szélsőbal szerint új szociális jog született. A negyvennyolcmilliós országban ez egyelőre 2,3 millió főt érint. Ez egy csapda, kicsiben kezdődik, a későbbiekben a harc azért folyik majd, hogy tovább szélesítsék a jogosultak körét, és növeljék az összeget.

Mi is ez az FNA? Már a neve hazugság, hiszen a feltétel nélküliség a munkától való függetlenséget jelenti, vagyis semmit nem kell tegyél magadért, a közösségért, egysze­rű­en­­ lépj csak oda a más által megterített asztalhoz és vedd el róla, ami megtetszik. Ahogyan Czakó Gábor írja: ez az „áldozat irányának megfordítása – más szóval nem adni a sajátunkból Istennek és a közösségnek, hanem elvenni tőlük, és a magunk javára bitorolni”.

Az emberi méltóság jegyében hirdetik, ezzel szemben az eredendő emberi méltóságot szüntetik meg. A közösség jegyében vezetnék be, holott minden eddig felépült, organikusan rendezett közösséget vernének szét. A FNA mint emberi alapjog mindennek a tagadása, amit az emberiség eddig elért. Az élethez való jog, a nemzeti közösséghez való tartozás nem alapjog, viszont a munka nélküli örök segélyezést alapjogként követelik a balliberálisok.

Mivel járna az FNA bevezetése? Egy német parlamenti szakbizottság 2013-ban megállapította, hogy „az alapjövedelem bevezetése jelentősen visszavetné a munka iránti társadalmi motiváltságot, miközben súlyos kihívást jelentene az adóbevételekre, a társadalombiztosításra és a nyugdíjrendszerre, rá­adásul a migráció és a szürkegazdaság növekedését is okozná”. Rendkívüli hitelfelvételekkel, adóemelésekkel, új adók bevezetésével járna, aminek a munkahelyteremtésben és –megtartásban hihetetlenül negatív következménye volna.

Az „ingyen reggelivel, ebéddel, vacsorával” szemben mi pontosan tudjuk, hogy egy esti terített asztal, amit nagyszülők, szülők és gyerekek ülnek körbe, hogyan jön létre! A család minden tagjának benne van a munkája a főzéstől az asztal közös megterítésén át; benne van az asztali áldás is, amiben a Teremtőnek és mindenkinek hálát adunk a terített asztalért.

Ernst Schumacher írja a Jó munkát! című könyvében (amit minden középiskolában kötelező olvasmánnyá kellene tenni), hogy „a munkának alapvetően három rendeltetése van: az egyénnek lehetőséget ad képességei hasznosítására és fejlesztésére; képessé teszi az egyént a vele született önközpontúság legyőzésére azzal, hogy más emberekkel összefog egy közös feladat elvégzésére; létrehozza azokat a javakat és szolgáltatásokat, amelyekre szükségünk van a szerény megélhetéshez.”

Ezzel szemben mit tanítanak jelenleg a munkáról? Egy sarkos vélemény: „A nevelés valódi feladata nem a munkára nevelés, hanem a szabadidő felhasználására való felkészítés.” Mintha fiatal, érdeklődő lelkeknek ezt mondanánk: „Amit valójában célul tűzök ki eléd, az az, hogyan lehet az időt agyonütni, ha nincs semmi hasznos teendőd” (és az idő agyonütése után, mint látjuk, egymás agyonütése következik). Elődeink tudták (Aquinói Szent Tamás is megírta): nem lehet az életben öröm a munka öröme nélkül; a lustaság, ezt is tudták, a lélek szomorúsága.

Egy történet: egy érdeklődő odamegy a katedrálisépítésen dolgozó kőfaragókhoz, mindegyiktől megkérdi, hogy mit csinál? Az egyik dühösen üti-veri a követ, azt válaszolja, hogy nincs más lehetősége, mint ez a koszos munka; a másik kedvetlenül kalapál, azt mondja, hogy el kell tartania a családját; a harmadik jókedvvel és tehetségtől megáldva faragja a kődíszeket, és azt válaszolja: „Ember, nem látja, katedrálist építek!” A munka alkotás, még a nehéz kőfaragás is az. Azzal kellene törődni, hogy a jó, az alkotó munkára neveljen az iskola.

A fejlettnek mondott Nyugat kacérkodik a fosztogatástól a feltétel nélküli alapjövedelemig terjedő kísértettel, mert nem tudja, hogy egy vadállattal van dolga, és az ördög sohasem volt szebb, mint manapság…

Mi viszont Közép-Európában már átéltük azt, amit ez a kísértet jelent, legalább mi legyünk résen és ne engedjünk ennek a Kommunizmus 2.0-nak. Egyszer s mindenkorra űzzük el a kísértetet, és építsük tovább a munkaalapú társadalmat.

(A szerző építész, volt országgyűlési képviselő)