Vicc, ami nem vicc

Aztán elköszöntünk a szocializmusnak nevezett valamitől, de a vicc pár év múltán új életre kelt, s némi változtatással velünk maradt: „Mi az uniós csatlakozás? – Szívós harc a nehézségek ellen, amelyek különben nem lennének.”

Nos, a vicc igazságtartalmáról gondoljon mindenki, amit akar, én is ezt teszem. Már csak azért is, mert a világ eseményeit befolyásoló erők és azok cselekedetei mindmáig azt bizonyítják számunkra, hogy az emlegetett vicc fején találta a szöget, azaz szembetaláltuk, mi több, minden áldott nap szembetaláljuk magunkat olyan nehézségekkel, amelyek nagy valószínűséggel nem lennének, ha az úgynevezett globális erők ősidők óta tartó erőszakossága nem nyilvánulna meg ma is elemi erővel.

Igazán csak néhány példával szolgálok erre, kizárólag az elmúlt napok hírei között tallózva. Kezdjük azzal, hogy amióta csak beléptünk az unióba, napirenden vannak George Soros és az általa pénzelt álliberális szervezetek támadásai. A minap újból levélben fordultak az uniós tagállamok vezetőihez a Soros-hálózathoz köthető szervezetek, azt követelve, hogy az uniós források elosztását kössék a jogállamisághoz. Mármint ahhoz, hogy az az állam, amelyik szerintük nem jogállam, ne kapjon támogatást. Régi nóta, bár csatlakozásunk időpontjában valószínű, nem sokan gondolták azt, hogy e kritériumot Soros és bandája fogja felülvizsgálni. Márpedig – nyilván sok pénzért – ők a vizsgálóbiztosok. Sokan megírták már – csak éppen nem történt semmi –, hogy alapítványok, multinacionális cégek és bankok átláthatatlan hálózata tevékenykedik egy mindenek feletti hatalom létrehozása érdekében. Joggal kérdezhetjük, miféle joga van jogállamiságot vizsgálgatnia egy gátlástalan spekulánsnak az Európai Unióban? Nem inkább a magának vindikált jogokat s azok igazságtartalmát kellene vizsgálgatnia?

No, de menjünk tovább azon nehézségek felsorolásával, amelyek valószínűleg nem lennének, ha nem csatlakozunk az úri társasághoz. Itt van például az a tény, amelyet el sem tudtunk volna korábban képzelni: iskolaőrség létrehozása vált szükségessé Magyarországon a tanintézetekben elkövetett sorozatos erőszakos cselekedetek miatt. Szégyenletes és szomorú, hogy az álliberalizmus térhódítása miatt az erőszak az iskolában is mindennapossá vált, és nincs ellene hatásos jogszabály. S itt a hatásos szón van a hangsúly. Sikerült igazodnunk Európához. Bravó! Európa és eszményei elpusztítása e téren is elkezdődött. Vajon gondolta-e valaki a belépésünk idején, hogy Európa önmagukra oly büszke s másokkal igencsak fennhéjázó modorral viselkedő államainak ma azzal kell szembenézniük, hogy saját rendőrségük nem képes megbirkózni sem a bevándorlók lakta külvárosokban élők randalírozásaival, sem a bűnözési adatok folytonos emelkedésével, sem pedig a munkavállalók adott esetben jogos tüntetéseivel? S valószínű, hogy még álmainkban sem tudtuk elképzelni, amit lapunk egyik kitűnő külpolitikus szerzője a minap írt meg, miszerint a franciák korábbi elnöke, a szocialista Hollande a betegágyánál látogatott meg egy bűnözőt, aki még a kórházi ágyon is hazudott neki, mondván, rendőri erőszak áldozata lett. Nincs tehát tekintélye a rendőrségnek Amerika után immár Európában sem, s ez bizony újabb nehézség, amit az unió álliberalizmusának „köszönhetünk”. Magyarán a szélsőségek és az erőszak támogatása, a migránssimogatás mindennapossá vált.

Végül, de nem utolsósorban visszaidézve a régi viccet, csatlakozásunk ténye, amely elhozta és kikényszeríti „szívós harcunkat a nehézségek ellen, amelyek különben nem lennének”, a minap azzal a hírrel is megnehezült, miszerint halálos fenyegetés érte Matteo Salvinit. Azt üzenték neki, hogy fejjel lefelé akasztják fel büntetésként bevándorlásellenes nézeteiért. Ezt állítólag az embercsempészetből meggazdagodó maffiózók üzenték neki, de mindegy is. Végtére, ha jól emlékszem, a maffiaellenes küzdelmet is megígérte az unió. Amely oly kényes a törvényre meg az igazságra, hogy egyszersmind fütyül a törvényre éppúgy, mint az igazságra.

A fentebbi példákat egyetlen nap hírei közül válogattam. Lényegében mind azt bizonyítják, hogy harcban állunk. Európa normális és még nem teljesen elbutított lakói Európa igazi értékeiért küzdenek, nem sok sikerrel. Mi itt, Közép-Európában a megmaradásunkért a nagyhatalmak harcai közepette. Isten adjon erőt a küzdelemhez!

Mert ez tényleg nem vicc. Véres valóság.

(A szerző újságíró)