László Tamás

Vélemény és vita

Idősek a járvány viharában (1.)

Minden ország másképpen kezelte a járványt: volt, ahol az időseket tudatosan hátrányos helyzetbe sodorták, a liberális svéd mintaországban lemondtak róluk

„Az öregedés misztérium, titok, mert senki sem tudja, hogyan zajlik majd és meddig tart” – Nemes Ödön jezsuita atya gondolata juthat eszünkbe, amikor a világméretű koronavírus-járvány a társadalom, a döntéshozók figyelmének fókuszába a leginkább veszélyeztetett idős embereket helyezte. Egy fiatal fel sem tudja fogni, mit jelent ez azoknak, akik békés öregkort képzeltek maguknak, és egyszerre egy ismeretlen vírus támadásának kereszttüzében találják magukat, különösen, ha krónikus betegségekben szenvednek.

Minden ország másképpen kezelte a járványt: volt, ahol az időseket tudatosan hátrányos helyzetbe sodorták, a liberális svéd mintaországban lemondtak róluk. Ez a speciális svéd egészségügyi-szociális rendszernek is betudható, ott ugyanis csak a legrosszabb egészségi állapotban lévő idősek vehetik igénybe az intézményi ápolást. A koronavírusban elhunytak kilencven százaléka hetven év feletti, sokaktól megtagadták az intenzív ellátást, még oxigénpalackot sem adtak légzési nehézségeikre.

Egy orvosprofesszor szerint mindez aktív eutanáziával ér fel. Egy ápoló a BBC-nek azt mondta, nem küldhették kórházba az otthonok lakóit, még akkor sem, ha csak hatvanöt évesek voltak és még sok évig élhettek volna. A svéd idősotthonok problémái nem most kezdődtek. Egy mértékadó svéd újság arról írt, hogy az idősellátásban óriási a munkaerőhiány, sok bevándorlót alkalmaznak, akiknek sem megfelelő végzettségük, sem nyelvtudásuk nincsen.

Olaszországot teljességgel készü­letlenül érte a járvány, amelynek eszkalálódásakor nem állt rendelkezésre elegendő lélegeztetőgép, így az egészségügyi dolgozóknak, orvosoknak kellett azt a súlyos – és rettenetes, mert embertelen – döntést meghozni, hogy kinek adnak esélyt a gyógyulásra. Nem az idősek javára döntöttek. A világsajtót bejárta annak a hetvenkét éves papnak az önfeláldozása, aki a hívei által neki vásárolt lélegeztetőgépet átadta egy általa nem is ismert fiatalabbnak, akinek több esélye volt a gyógyulásra. Életét adta érte, krisztusi példát mutatva…

Magyarországon kezdettől fogva különös gonddal kezelték és figyel­tek a hatvanöt év feletti korosztályokra. Az elkülönítésben, az óvintézkedésekben ez a szerető gondoskodás mindvégig érzékelhető volt. A kormány mintaszerű hozzáállása alapján az önkormányzatok, a civilszervezetek, az egyének – közöttük rengeteg fiatal – számtalan módon támogatja, támogatta az időseket: bevásárlással, ételhordással, a folyamatos kapcsolattartással, akár naponta telefonálással. A családi kötelékek a távolságtartással és a kényszerű karanténnal lazulhattak volna, ehelyett a nagyszülőkről való gondoskodás szép és tömeges példáival találkozhattunk.  Ez olyan érték, amit a járvány utánra is meg kell őrizni.

A koronavírus-járvány gócpontjaiként a híradásokban az idősotthonok szerepeltek szerte Európában a legtöbbet. Ez jellemző volt Svédországra, ahol az ország járványgócát jelentő Stockholm környéki idősotthonok több mint felében fordult elő fertőzés. Nálunk egy kirívó eset volt mindössze, a Fővárosi Önkormányzat kezelésében lévő Pesti úti idősek otthona, ahol az ott élő 524 fő több mint fele megkapta a fertőzést és ötvenketten meghaltak. „A Pesti úti otthonból kórházba vitt betegek 97 százaléka dehidrált volt, 44 százalékukon találtak felfekvést. Ez a teljes elhanyagolás jele” – hangzott el a parlamentben.

Ezzel szemben a Magyar Katolikus Püspöki Kar titkára úgy nyilatkozott, hogy az intézményeikben (ahol csaknem négyezer főt gondoznak) mindössze kilencen betegedtek meg, közülük három hunyt el. Ebből látható, hogy ahol a járvány miatti előírásokat betartották, ott sikeresen lehetett védekezni.

Fontos, hogy megkülönböztessük az idősek otthonát a nyugdíjasházaktól. Az idősotthonok Magyarországon a szociális törvény hatálya alá tartoznak. Ezzel szemben a nyugdíjasházakra nem vonatkoznak a szigorú szabályok.

A piaci alapon működő nyugdíjasházakba olyan lakókat várnak, akik nyugdíjaskorúak, jó egészségi állapotnak örvendenek, de szükségük van egy szakirányú intézmény által kínált biztonságra. Ezért alapvetően hatvanhét évesnél idősebb embereket várnak, szemben a szociális ellátórendszerben működő idősotthonokkal, ahová csak olyanok költözhetnek be, akik betöltötték a nyolcvanadik életévüket, vagy az orvos megállapította a középsúlyos demenciát, illetve a napi ápolási igényük meghaladja a négy órát.

Az összesen alig több mint hétszáz – állami, önkormányzati, egyházi, civil fenntartású – nyugdíjasházban és idősek otthonában ötvenkétezer idős ember helyezhető el. Ez a 2,2 millió nyugdíjasnak mindössze 2,4 százalékát jelenti. Ez mutatja, hogy az idősek túlnyomó többsége nem intézményi ellátásban él – ez még akkor is kijelenthető, ha az idősek otthonaiba és a nyugdíjasházakba a jelenlegi kapacitásnál lényegesen többen igyekeznének
(a jelentkezők háromnegyede nem jut be ilyen létesítményekbe).

Az idősekkel foglalkozó intézmények spektruma a luxusnyugdíjasházaktól a rossz állapotban lévő – elfekvő jellegű, nagy kapacitású – idősotthonokig terjed. Az intézményi idősellátás elsősorban jövedelmi, gazdasági, gazdaságossági kérdéssé vált.

Érdemes azt is tisztázni, hogy milyen az idősek részaránya a jelenlegi népességben és mekkora lesz tíz, húsz vagy negyven év múlva, vagyis mire kell készülnie a társadalomnak, az államnak, a döntéshozóknak ezekben az ügyekben? Egy német statisztika szerint a hatvan-nyolcvan év közötti korosztály részaránya a 2010-es 21 százalékról 2060-ra 26 százalékra, a nyolcvan év feletti korosztályoké pedig 5,3-ról 13,2 százalékra nő majd. Reményeink szerint Magyarországon ennél – elsősorban a biztató, de a demográfiai apályt csak lassító családpolitikai intézkedéseknek köszönhetően – valamivel jobb lesz a helyzet, de ugyanez a tendencia várható. Ráadásul az életkor előrehaladtával a demencia megjelenése, súlyosbodása rohamosan jelentkezik. Az idősek otthonai azonban kevéssé vannak felkészülve
a demencia kezelésére.

Folytatjuk

(A szerző építész, volt országgyűlési képviselő)

Kapcsolódó írásaink

Nagy Ervin

Nagy Ervin

Vajon a mi életünk is számít?

ĀA globális kultúra (?) mindent átfonó szövetének köszönhetően megjelent a bűntudatexport, ami az amerikai liberálisok érzületét viszi szerte a világ erre érzékeny lakosságának. Így az elképzelt rendszerszintű rasszizmus rendszerszintű bűntudatot ébreszt

Bencze Izabella

Bencze Izabella

Korózs és a kuruzsló

ĀNem tudom, hogy valóban rasszista indíttatású volt- e a George Floyddal szemben durva túlkapással intézkedő rendőr fellépése, de tragikus és meg nem engedhető voltához nem fér kétség

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom