Szerencsés Károly

Vélemény és vita

Az időgép

Boldog, aki nem foglalkozik az idő múlásával, nem is érzékeli, csak nagyon boldog: a gyermek

S persze vannak örök gyermekek, akik megőriztek ebből az isteni adományból valamicskét felnőtt, sőt szép korukra is. Én nem tartozom közéjük. Túl sokat bíbelődtem életemben a múlt idővel, s nem tudtam semmit sem elválasztani éles vonalakkal, főleg múltat, jelent, jövőt. A fontosat és feleslegesnek tűnőt: hivatást és szórakoztató élményt. Játéknak véltem, ami véresen komoly volt, s túl sok figyelmet szenteltem annak, ami figyelmet sem érdemelt. Nincs még vége, ma is így van, hiába küzdök ellene, hiába vágyom végre nemcsak érteni a jelent, de átpártolni is a múlttól a jelenbe, nem könnyű ez annak, aki messziről derengő fényekben látja, sőt szereti is a múltat, s köréje gyűlnek vidám kísértetek, akik már rég túl vannak e földi taposáson, hideglelésen, s derűsen segítenének. Mindenféle szellemek, bátrak és tűnődők, ártók és gőgösek, simogatásra hajlók és kezüket önkéntelenül ökölbe szorítók. Nem hallom a hangjukat, a szavukat, nem látom a tekintetüket, mozdulataik is szétmállóak, szertelenek. Érinteni nem tudom áttetsző, tiszta, testetlen álomvalóságukat. Csak itt lebegnek a néptelen termekben, az ágyam felett.

Az idővel sok bolondos ember eljátszik az életében. Múltba is vissza-vissza másznának, a jövőbe is vágynának, de valahogyan mindig visszatérnének oda, ahol éppen vannak. Hiszen csodálatos és rémes a múlt és a jövő is, de csak a jelen, ami az élet. S az életnél csak felfoghatatlan dolgok lehetnek jobbak, az üdvösség s megint: az örök élet. Szép dolog a fantázia, a regény, a film, de még szebb a haszon, a honorárium és a hírnév – mondják sokan. Alighanem így volt ezzel Jókai Mór, Verne Gyula, s talán még George Orwell is, s bizony mindegyiküknek számos hívet szerzett valamikor a borzongtató jövő és szerez manapság a beteljesült jóslat. A jóslatok beteljesülése vonzza az embert, még ha ezek a jövendölések nem is igazolódnak be, de olyan jó visszavetíteni mindenféle elképzelést a múltba, mert úgy érezhetjük, hogy megértettünk valamit a világból. Mert az ember képes a jövőbe látni. S a jóslatok beteljesülnek. (Talán még Nostradamusé, a majáké és Kalergié is.) S így a legfőbb és egyetlen értelmes jóslat is. Ami kinyilatkoztatás, ami több, mint prófécia, ami maga az élet, az örök élet.

Nostradamuséhoz, a majákéhoz és Kalergiéhez hasonló jóslatok ezerszámra találhatóak mindenfelé a bolygón. Nálunk is voltak, s bizonyára vannak is. Jókai A jövő század regényében kimerítette fantáziánk összes százvalahány kötetét. Az ichor, amely csak Székelyföldön található, s amelynek segítségével kiűzhetjük 1952-ben a megszálló oroszokat (a Nihil hatalmát), sokkal közelebb áll a lelkünkhöz, mint mondjuk a kryptonit, amely még Supermant is elgyengíti. (S az egésznek különben is fordítva kellene lennie. Ezt nem értik meg sehogy: hogy mi, magyarok éppen fordítva vagyunk. Welcome Mr. Karoly, köszöntött egy ébenfekete ember a párizsi reptéren. Mosolyogtam. A vezetéknevemet úgyse bírta volna kimondani.)

Bolondos dolog az embertől a jövőbe látás. Játék, mint Jókainál. Akkor van baj, ha komolyan vesszük. És mindig van, aki az értelmes tervezést összetéveszti a fantázia fanatizmusával. Aki a kiszámítható folyamatokat összetéveszti az elméje imbolygásával. Az őrület és a fanatizmus közel járnak egymáshoz – egyik sem jó, de csak az előbbi „kimutatható” s talán gyógyítható. Vajon hányan ismerik Péchy Henrik törzsorvos nevét? Pedig könyveket is írt, s szűkebb pátriájában (Szentendrén) ismert és elismert ember volt a múlt század első felében. Paksa Rudolf ismeri s talán még néhány „elvetemült” múltban kóborló. Ez a Péchy bizony meg volt győződve arról, hogy feltalálta az időgépet, amellyel a jövőt képes megmutatni. A meglepett parlamenti képviselőnek, aki egy időközi választás miatt látogatott 1935-ben Szentendrére – szavahihető ember – meg is mutatta azokat a dokumentumokat, amelyek ezt bizonyítják. Megjósolta az első világháború kitörését, lefolyását és eredményét. A dokumentumok hitelesek voltak, mint ahogy Horthy kormányzó kabinetirodai főnökének a levele is, amely szerint a kormányzó számos esemény előre megjósolását igazolva látta.

Mondhatnánk, hogy a háborút, s a kimenetelét megjósolni nem kellett nagy tehetség. „A levegőben volt.” Péchy megjósolta azt is, hogy Magyarország 1938-ban „nemzeti szocialista” rendszerűvé alakul át. Sőt kidolgozta a „történelmi hullámelméletet” – hány ezer van még, köztük a marxizmus a ciklikusságával, amely mindent megmagyaráz –, s persze azt is, hogy egyszer vége lesz, így vagy úgy. Előre hátra, hátra előre. Akkoriban (1937-ben) éppen a nemzetiszocializmus előretörésének megjósolásához nem kellett nagy tehetség, de hát így történt.

Mivel a magyar képviselő éppen ennek ellenkezőjében volt érdekelt (miként a kormányzó is), nem vállalta az erre szervezendő párt vezetését. Mindezt persze Sulyok Dezső (a jeles nemzeti demokrata) már nem Magyarországon vetette papírra, hanem emigrációban, de hát maga a felkérés is eléggé kínos lehetett számára. Minthogy ennek a pártnak a vezetője Szálasi Ferenc vezérkari őrnagy lett. Ő biztosan hitt a jövendölésben: „1938 a miénk!” Sulyok meg ebben az évben próbálta ellehetetleníteni Szálasit örmény származásának feltárásával és állampolgárságának megkérdőjelezésével. Nagy botrány volt a parlamentben meg a sajtóban is. (Imrédynél bejött, gondolhatták.)

Sok ezer plakátot nyomtattak az előző év végén ezzel a szöveggel: „1938 a miénk!”, és elárasztották vele Budapestet s a nagyobb városokat a nyilasok. Nem lett igaz, Szálasit börtönbe is csukták, de a fanatizmusán nem esett csorba. Ez az év még nem az övék, inkább a miénk volt. Az utolsó békeév. Szent István-év, az Eucharisztikus Világkongresszus, Trianon békés revíziója etnikai alapon. Igaz, már fenyegető német szomszédság, faji kórság. Péchy Henrik nem jött zavarba, világos „hullámokat” látott a történelemben 128 évenként, a magyarban 69 és 138 évenként. Legalább nem ragaszkodott a kerek számokhoz. De az ismétlődéshez igen, elvégre a hullámok! A számmisztika híveinek nagyon ajánlom a művét, s azoknak is, akik biztosak benne, hogy 1956, 1968 és 1980 csakis a hullámelmélet alapján magyarázható. (Erről a tizenkét éves hullámzásról Péchy nem tudott.) Csak hát akkor mi volt 1992-ben? És esetleg 1944 is ide tartozik? Milyen kiábrándító, hogy akár meg is lehetne magyarázni. És 1932! Hát persze: 1920 Trianon! Viszont hogy kissé zavart is keltsek, Péchy elmélete szerint e század végefelé egy minden korábbinál fenyegetőbb veszély jelenik meg: a nagy „pigment-háború”. Ajaj?! Nem kezdődött ez már el?

Ennél már csak az lehet riasztóbb, hogy nagyon régóta, s talán ma is vannak emberek, akik nem csak a lelki halhatatlanságban vagy újjászületésben hisznek, hanem a testiben is. Mármint hogy a testünkben születünk újjá valamikor, az ítélet napján, a feltámadáskor. Tán egy időgépen állítja valaki, nem az Isten, hogy mikor és milyen formánkban jövünk fel a sírból, s nem kérdi, nem volt-e jobb nekünk holtan rejtőzni a földben. Egy Fjodorov nevű orosz egész filozófiát kreált e köré, amely szerint a teremtés és a feltámasztás a „közös ügyünk” lenne Istennel. Ez is egy terv. S ez is csak olyan, mint a többi. Nehezen tudok elképzelni rémisztőbbet, mint hogy az örök élet kulcsa, s ha ez mégsem, a feltámasztás képessége az ember vagy valaki hasonló kezébe kerüljön.

Az idő múlásával sokféleképpen lehet foglalkozni, de az időt elfeledni biztosan nem lehet. Az örök élet – rejtett paradoxon – az élet ellen való. Pusztán a feltámasztott generációk nem alkothatják a jövő szép kapcsolódását az örökkévalóhoz. Ezért foglalkozzunk inkább a jövővel, ha van hozzá alkotni képes erőnk s elbúcsúzni kész nyugalmunk. Egy teljes élethez mindkettő hozzá tartozik, mint a napfelkelte és a naplemente. Milyen kevésszer láttam életemben! Pedig akkor mindig boldog voltam, mint egy gyermek. Amikor az idő egy szép percre tapinthatóvá vált, s nem moccant a kezeim között.

(A szerző történész)

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

A rettegés foka

ĀFricska. Ebben az országban mindenki el van nyomva. A ballib értelmiségiek, antifák, megélhetési zöldek, demokratikus bajkeverők pedig teljesen

Faggyas Sándor

Faggyas Sándor

Brüsszeli gizgazok

ĀAki nem engedelmeskedik a brüsszeli diktátumoknak, azzal szemben persze jön a „fakenewsozás”, a politikai nyomásgyakorlás, a jogi és pénzügyi szankciókkal való fenyegetőzés