Vélemény és vita
Karácsony bosszantó tesztjei
Napi negyvenezer gépjármű és legfeljebb két-háromezer kerékpáros gurul végig átlagosan a Nagykörúton a forgalomszámlálási adatok szerint
álláspont
Budapest eme frekventált szakaszán korábban sem volt éppen gyors az áthaladás az autósok számára, így varázsgömb nélkül is megjósolható, hogy a gépkocsiktól a járvány idején elvett sáv egyre drámaibb helyzetet idéz elő a szokványos élet visszarendeződésével, azonban a főpolgármester sem a számoknak, sem a saját szemének nem hisz. Karácsony a minap megtekintette a körutat a felfestett biciklisávval, és közölte, esze ágában sincs visszavonni az intézkedést, „szeptemberig tartó kísérletről van szó”, és majd a tapasztalatok birtokában határoznak. Azt is mondta, „a járvány okozta forgalmi visszaesés esélyt adott arra, hogy különösebb érdeksérelem nélkül tudjunk új biciklisávokat kialakítani”. Megállapította továbbá, hogy nem alakult ki dugó.
Karácsonynak sajátos elképzelései lehetnek mind a dugók, mind az érdeksérelmek mibenlétéről. Ugyanis a gépjárművek mozdulatlanul állnak járó motorral, szentségelő sofőrökkel, mellettük a szinte üres kerékpársávban néha elteker egy-egy pizzafutár, a biciklisek jó része pedig a járdán cikázik a gyalogosok között.
Az autósokkal folytatott kísérlet másik színtere a pesti alsó rakpart, amelyet minden hétvégén a gyalogosoknak és kerékpárosoknak adna szeptember végéig a főpolgármester, ezzel az észak-déli gépkocsi-közlekedés újabb lehetőségét szüntetve meg (a Hungária körút ellehetetlenítésére sebességkorlátozás szerepel a mestertervben). Kérdés, hányan sétálgatnak majd a rakpart árnyék nélküli, felforrósodott betonján a nyári kánikulában. A teszt sofőrbosszantó része mindenesetre biztosan sikeres lesz. Karácsonynak láthatóan csak az álló autó a jó autó, hiszen a parkolási bevételekhez mindenekfelett ragaszkodik. Senkinek nem okozhat meglepetést ugyanakkor a városvezető szakmaiságot, sőt a józan észt is nélkülöző ötletelése, hiszen pontosan ugyanilyen teljesítményt nyújtott a XIV. kerület élén. Mondhatnánk azt is, mi előre szóltunk.
Nemrég bejelentette: közösségi tervezést indít a zöldebb Budapestért, ahogy Zugló polgármestereként tette. Az úgynevezett „közösségi tervezés” egyik gyöngyszeméről annak idején részletesen beszámoltunk: ez volt a Puszi és Pá-zóna az egyik kerületi iskola előtt. A sokmilliós támogatású „civil” projekt úgy zajlott, hogy egy Facebook-oldalon ötletbörzét, majd online szavazást rendeztek, tartottak pár lakossági fórumot, amiről a környékbeliek többsége nem is tudott, az érintett iskola vezetésének számtalan ellenérvét pedig nem vették figyelembe. Ezután szórólapokon tájékoztatták az autósokat a forgalmi változásokról, és felfestették a korlátozásokat jelző piktogramokat. Bár már a kísérlet legelső napján kiderült, hogy az elképzelés működésképtelen, azért végigcsinálták a tesztidőszakot, mint mondták: hogy lássák, min kellene változtatni. Kísértetiesen ismerős szituáció, nem?
De felidézhetjük a Pillangó park ügyét is, mint a zöldterület fejlesztésének antimintaprojektjét. Azon kívül, hogy a kivitelezés fél évet csúszott, az ár pedig a tervezett háromszorosára emelkedett, kivágtak csaknem száz fát, a még teljesen jó állapotú járdákat – a lakossági tiltakozás ellenére – feltörték, a zöldfelületek helyére sok helyütt térkő került, s az új térkősétányok nyomvonalába eső fákat körbeburkolták – ezek lettek Karácsony „járdafái”. A „ha visszamegyek Zuglóba, akkor ott engem elásnak” - polgármester munkásságát fémjelzi a parkban a világon egyedülálló, szögletes futókör is.
Megannyi színes ötlet. Kacaghatnánk is, ha lenne hozzá kedvünk.
(A szerző főmunkatárs)