Kondor Katalin

Vélemény és vita

Gerincesek

Mára már minden kétséget kizáróan kijelenthetjük, demokrácia az, amit a „művelt nyugat” vezetői annak tartanak

Tisztesség az, amit ők annak neveznek. Isten meg az, amit ők pénznek hívnak és mindenek felett hódolnak neki. Ilyenkor az sem számít, hogy saját szabályaikat szegik meg. Gondoljunk csak arra a lapunk szerzői által is emlegetett, és sokakban megbotránkozást keltett német intézkedésre, amely szerint a Romániában is éppen felfelé ívelő járvány idején képesek voltak megegyezni a románokkal, hogy vírus ide vagy oda, különjáratokkal szállítsanak munkáscsapatokat Németországba, mert a mezőgazdaságnak szüksége van rájuk.

A kényes német kezek ugyanis ezekre a munkálatokra már hosszú-hosszú esztendők óta nem alkalmasak. Mi lenne a színtiszta és tisztességes demokrácia, ha nem ez? A román, meg más kelet-európai munkásokat rabszolgaként (államközi megegyezéssel) elhurcolni járvány idején vajon a tisztesség kategóriájába tartozik? Aligha. A német mezőgazdaság urai viszont megnyugodhattak. A járvány átmeneti időre kiiktatva, a nehéz munkát megvető németek asztalán meg ott a spárga és az összes primőr. Szép az élet, ezt is megoldották – német alapossággal.

Persze nem hinném, hogy spárgahiány miatt választásokat lehetne veszíteni bármely részében is a világnak, ám azon már kissé csodálkozom, hogy Európa uralkodó vezetői szünet nélkül, ima­malomként ismételgethetnek olyan veszélyes gondolatokat, amelyek miatt nézetem szerint rég meg kellett volna bukniuk. S talán azért nem buktak, mert egy-egy cseles intézkedéssel, vagy magyarázattal elaltatták az agymosottak s nem szívesen gondolkodók seregét.

Idézhetnénk Angela Merkel számos kijelentését a „multikulti” dicsőítéséről és erőltetéséről, arról, hogy nem hagyhatjuk cserben a menekülteket (ja, csak a tisztességes európaiakat), arról, hogy méltányos és igazságos módon kell elosztani őket a tagállamok között (csak éppen nem tudjuk, szerinte mi a méltányos és igazságos). Ennél azonban súlyosabb és felháborítóbb az a szinte parancsként elhangzott mondat, melyet – Merkel asszonnyal osztozva a gondolaton – már a londoni főpolgármester is bátran kijelent, miszerint a terrorizmus a modern világ velejárója, s hosszú távon együtt kell élnünk vele. Tényleg? Csak azért, mert ő, avagy bármelyik bölcs vezére Európának vagy a világnak ezt állítja?

Miért is kellene együtt élnünk terroristákkal? Kinek a parancsa ez? Létezik, hogy ezt egy politikus kimondhatja, minden következmény nélkül? S nem azt mondja, hogy minden áron megvédjük polgárainkat a veszedelmektől? Sajnos bizony létezik, hiszen hallhattuk, hogy ezt mondta, és nem is értjük, hogyan lehet ilyen emberekre egyáltalán szavazni. A londoni főpolgármesterről persze tudjuk, hogy muszlim vallású politikus, s abban a világban meglehet, természetesnek tűnik együtt élni a terrorizmussal. Mifelénk azonban cseppet sem természetes. Bár azt azért megjegyezhetjük, hogy vajon miért nem gondolt arra, hogy szavai akár biztatásul is hangozhatnak. Mármint a terroristák számára.

Az is érdekelne bennünket, vajon a londoni főember miért nem ezzel a véleményével kampányolt a választások idején?  Kíváncsi lennék, akkor hányan szavaztak volna rá. A bevándorlókon és a terroristákon kívül. Éppen ezért van okunk feltételezni, kissé furcsa, hogy az eddigi terrorista rémtettekben sosem volt érintett egyetlen politikai vezető sem, az ő jól őrzött munkahelyeik, lakásaik úgy látszik tökéletes védettséget biztosítanak számukra. Közben meg szaporodnak a no-go zónák szerte Európában, meg tán másutt is.

A világ vezetőinek ilyen-olyan kijelentései (sajnos a magyarokéi is, gondoljunk csak Gyurcsány korábbi fejtegetéseire, miszerint jogos a trianoni békediktátum, s a külhoni magyaroknak semmi közük a magyarsághoz) immáron azt bizonyítják, felelősség nélkül hordhatnak össze mindent és annak ellenkezőjét is. Ha csak a londoni főember fentebb emlegetett szavait ízlelgetjük, egy normális világban azt mondanák ennek a gazembernek, éljen együtt ő a terrorizmussal.

Hogy a „fehér” emberek világából végképp kipusztulóban van az erkölcs, nem kétséges. Tovább folyik érzékenyítésünk is, amely arról szól, fogadjunk el mindent, ami egy normálisan és tisztességesen gondolkodó ember számára elfogadhatatlan. Hiába lóg ki a lóláb a migránsbizniszből  már régen, mégsem változik semmi. Sikerült immunissá tenni (vagy gyávává) sokakat. Már nem érdekli őket, mennyit szenved Görögország, csak azért, mert ott van, ahol. Már jórészt közömbösen nézik, milyen erőfeszítéseket tesz évek óta a magára hagyott, ám folyton kioktatott Magyarország, az európai hatalmi és civil luxusfészkekből szemlélve mindez nem számít. Ha éppen arra van gusztusuk, onnan kiabálják ki tanácsaikat, gőgös elbizako­dottságukban abban bízva, őket semmi baj nem érheti. Pedig elkezdődött már az ő „Trianonjuk” is, és erre előbb-utóbb kénytelenek lesznek rájönni.

Tudományos cikkekben már évek óta olvashatjuk, újabban pedig szinte hetente jelennek meg erről szóló írások, hogy számos emberi tevékenység hatására több száz gerinces állat kipusztulásának folyamata gyorsult fel napjainkra. Több száz szárazföldi gerinces már korábban kihalt, eltűnt, de jóval több áll ez idő tájt a kipusztulás szélén. Fájdalmasan sokan vannak. Az embert a biológia a gerincesek közé sorolja. A főnévből melléknév is keletkezett, a gerinces jelző átvitt értelemben szilárd jellemű, erkölcsi elvekhez igazodó és ragaszkodó embert jelöl, olyat, akit csábítással nem lehet megingatni. Ha ezen szempontok alapján vizsgálódunk, nem lehet kétséges, hogy az emberek világában is pusztulnak a gerincesek. Ugyancsak számos emberi tevékenység hatására.

(A szerző újságíró)

Kapcsolódó írásaink

Rab Irén

Rab Irén

A ramadán vége

ĀA ramadán vége és a járványügyi lazítások Németországban szinte egybeestek