Domonkos László

Vélemény és vita

Kupcsenko kurta kocsmája

Amikor 2006 februárjának végén Moszkvában 81 éves korában elhunyt Mihail Kupcsenko, semmitmondó neve ellenére nem akárki szenderült jobblétre

Mihail Kupcsenko az 1988 májusában leváltott pártfőtitkár, a több mint három évtizeden át Magyarország helytartójának mondható Kádár János tolmács-testőre volt.

Az Úr 1956. évében már úgy szolgált a magyarok megszállt országában, hogy elvégezte a szovjet hadsereg főiskoláján a magyar szakot (merthogy ilyesmi is létezett ám akkoriban), s a szolnoki főhadiszálláson osztották be Kádár elvtárs mellé, aki éppen Moszkvából tért vissza, Kárpátalján át. A nagy októberi szocialista forradalom 39. évfordulóján, november 7-én együtt utaztak egy páncélozott szállító járművön Budapestre, ahol Kupcsenko az első perctől a pártvezető elvtárs szolgálatába állt. Mindenhová követte, mint az árnyék, ételét, italát kóstolta, miként ez már minimum a Borgiák kora óta dukált, figyelte, óvta, vigyázta, no meg tolmácsolt neki. (Csak remélni lehet, hogy fordította a főnökének bizonyos Ivan Alekszandrovics Szerov elvtársnak Kopácsi Sándorhoz intézett szavait is, miszerint Budapest legmagasabb fájára fogja felakasztatni Budapest rendőrfőkapitányát.)

Kupcsenko az 1957. május elsejei nagy MSZMP-megkönnyebbülésig tölt be Kádár mellett ilyen szoros és komplex beosztást, de kapcsolatuk azután is megmarad, sőt, egyre meghittebbé, kifejezetten barátivá válik. Kupcsenko rendszeresen úgy próbálta oldani a fő-fő vazallus gyakori gyötrelmeit, súlyos belső feszültségeit, szorongásait, hogy gyengéden – feltehetően jó vagy legalábbis tűrhető magyar kiejtéssel, tiszta, érthető tagolással – szegény ártatlan Petőfi Sándorunk Falu végén kurta kocsma című versét szavalta a gondoktól gyötört, cigarettáról cigarettára gyújtó első számú muszkavezetőnek.

Igen. „Falu végén kurta kocsma, /Oda rúg ki a Szamosra, / Meg is látná magát benne, / Ha az éj nem közelegne. / Az éjszaka közeledik, / A világ lecsendesedik, / Pihen a komp, kikötötték, / Benne hallgat a sötétség.”

Jaj, dehogyis hallgat, istenem, dehogy.

Az éjszaka pedig közeledik (ha éppen nincs Magyarországon akkor már vagy tizenkét esztendeje), Kupcsenkót később visszahelyezik a hadseregtörzshöz, ahol nemsokára ezredes lesz.

Magyar tárgyú felkészültsége azonban nem marad felhasználatlan: a nyolcvanas évek elején a belvárosi Semmelweis utcában lévő Bajkál teázóról nevezetes Szovjet Kultúra és Tudomány Házának igazgatóhelyettese. Hazatérése után mindvégig intenzív magánlevelezésben marad őrzött-védettjével. (Emlékiratait sajnos nem írta meg – ellentétben a nagyfőnök Szerov elvtárssal, akinek memoárját alig három és fél éve Moszkvában a kezembe foghattam, óriási kár, hogy magyar fordításban máig nem elérhető.)

Íme viszont a magyar irodalom útjai, miként az Úréi, kifürkészhetetlenek. Szerettem volna hallani Kupcsenko előadásában, mondjuk, a költemény ama versszakát, hogy „Ördög bújjék az uradba, / Te pedig menj a pokolba! / Húzd rá, cigány, csak azért is, / Ha mindjárt az ingemért is!”, közben esetleg látni született Csermanek János arcát… És hátha jól szavalta volna ez a Mihail Arany János A walesi bárdok című balladáját is… Igen. „Falu végén kurta kocsma, / Oda rúg ki a Szamosra, / Meg is látná magát benne...”

Vajon meglátta?

(A szerző író)

Kapcsolódó írásaink

Őry Mariann

Őry Mariann

Mérlegen a Merkron-terv

ĀHolnap mutatja be a koronavírus-válság kezelését célzó csomagját Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke. A német politikusnak ismét egyensúlyteremtésre kell törekednie

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom