László Tamás

Vélemény és vita

…azután építész szemmel

A válság, krízis kínai írásjele két elemből, dimenzióból tevődik össze, ez a veszély és az esély

E kettő ellentétpárként viselkedik, ami önmagában feszültséget hordoz. Valójában a válságból való kilábalás két lehetséges irányát is felvázolja ez az összetett szimbólum: vajon a veszélyeket konzerváljuk, vagy az esélyeket nyitjuk meg?

Már jelenleg is számos műhely, az egyénektől a kormányokig dolgozik azon, hogy mi lesz majd a mostani válság, a koronavírus-járvány elmúltával. A legtöbb előrejelzés hosszú lecsengési időszakról beszél.  A járvány utáni helyzettel foglalkozik a közgazdász, a társadalmi kérdések iránt érdeklődő, a pedagógus-, az orvos-, a lelkész-, de az építész-, városépítész-szakma is. Egy neves építész magazin a közelmúltban összeállított egy listát arról, hogy miben változhat meg a lakásokkal, városokkal kapcsolatos szemlélet a jövőben. Hét pontban taglalják a szerintük szükséges változásokat.

Az első pontban szembeállítják a nagy lakótömböket és az egyedi, családi házakat. A magas, soklakásos lakóépületek esetében a higiénés biztonság kevéssé volt tervezési szempont. Egy világjárványnál viszont, mint látható, minimálisra kellene csökkenteni az érintkezéseket a terjedés megakadályozása érdekében, a lakótömbökben azonban nagyon sok mindent használ sok ember: a liftet, a liftgombokat, a kilincseket, a kaputelefont, a falfelületeket – és természetesen a szomszédokkal is sűrűn összefuthatunk. A nem túl nagy lakásokból sokan ki szeretnének menni egy nagyobb térbe, parkba, közterületre. A lap szerint a járvány után sokan kívánják majd a lakótömbben lévő lakásaikat családi házra cserélni.

A második pont a járvány kezdetekor fellépő felvásárlási láz egyenes folytatásaként extrém megoldásként bunkereket, dugig töltött tárolókat vizionál. A harmadik javaslat tovább feszíti az elzárkózást a saját víz- és energiatermelés biztosításával. A negyedik pontban – szintén a járvány hatásaként – azt jósolják, hogy tömegesen válnak igénnyé a víz- és levegőszűrő rendszerek, fertőtlenítő eszközök. Szintén az önellátás biztosításaképpen ötödikként a városi konyhakertek tömeges elterjedéséről vizionálnak, aminek nemcsak a család élelmezésében lenne nagy szerepük, de a kertészkedés jótékony mentális hatására is gondolnak.

A hatodik pontban az otthoni munkavégzés tömegessé válását propagálják, ami a koronavírus-járvány idején a korábbinál gyakoribbá vált, az otthon tanulás úgyszintén – viszont az ahhoz szükséges helyigény és komfort biztosítása nélkül. Azt jósolják, hogy ez tömeges elvárássá válik majd. Javaslataik között szerepel a pincei élelmiszer-termelés és -feldolgozás is.

A hetedik pontjuk azon a felismerésen alapul, hogy Kínában a járvány alatt leállították a tömegtermelést, valamint az otthoni munkavégzés miatt lecsökkent az autóforgalom, ennek hatására elképesztő mértékben javult a levegő minősége. Ez sokakat rádöbbenthet arra, hogy a környezet érdekében fontos a környezetet kevésbé terhelő megoldások, eszközök vagy akár anyagok használata, ide tartozik a tömegtermelés radikális leállítása is.

Ezt a hét pontot érdemes egy kicsit megvizsgálni. Először is kijelenthető, hogy a javaslatok megvalósítása csak az elenyésző kisebbség számára lehetséges. A második észrevétel az, hogy ezek individuális megoldások, amik javarészt a veszélyhelyzet tartósítását, a minél tökéletesebb elkülönülést jelentik. A túlnyomó többség számára a javaslatok nem reálisak, ezért nem is követhetők. Mi lehet akkor a mi javaslatunk, akik az egész társadalomért – beleértve a lakótelepeken élőket, az időseket, a gyermekes családokat, a szegényeket – felelősek vagyunk?  

A teljesség igénye nélkül néhány javaslat – nem feltétlenül az előbb idézett hét pontra adott válaszként. A családi ház kontra tömbházak (hatalmas lakótelepek) vitában nem kívánunk állást foglalni, mivel mindkettő realitás és a lakosság jelentős része tömbházakban lakik. A megoldás az lehet, hogy ezekben az épületekben az egyébként is szükségessé váló rehabilitációt, sőt értéknövelő fejlesztést úgy kellene végrehajtani, hogy nagyobb lakásválasztékot érjünk el, a szabad térhez – saját kis kerthez – jutást számtalan eszközzel teremtsük meg, viszonylag nagy erkélyek, teraszok létesítésével, de a földszinteken akár nagyobb kertek épülethez csatolásával. A lakások átalakítása során érdemes megfontolni a tárolás, az otthoni munka, digitális tanulás hely- és infrastruktúra igényét. Felértékelődnek a ma még csak viszonylag kis számban előforduló közösségi kertek, új elemként jelenhetnek meg – a Távol-Keleten már nem utópiaképpen megvalósult – városi kertek, tetőkertek, amelyek akár zöldségtermelésre is alkalmasak.

Az egyéni önellátásra való berendezkedés helyett a megoldást abban látjuk, hogy helyreállítjuk a falu–város hajdan természetes módon létezett szimbiózisát. Ezt elsősorban piacszervezéssel lehet elérni, a városi lakóközösségek számára a közelben lévő termelőket és az idényjelleget figyelembe véve hatékonyabban kell szervezni a valódi termelői piacokat a jelenlegi lánckereskedelem helyett. A rövid ellátási láncoknak rendkívül kedvező hatásai vannak a vidék életképességére, a termékek árára és minőségére, a fogyasztók egészségére. Ez utóbbinak a fontossága kiemelt, hiszen számtalan kutatás erősíti meg azt, hogy a kényszerérlelt és ki tudja, honnan származó, távolról érkező élelmiszernek a tápértéke csekély, és ez okozza az immunrendszerünk romlását.

Az izolációval szemben a megoldást a közösségi közlekedés fejlesztésében képzelhetjük el, amelybe beleérthetjük a különböző autómegosztó rendszereket is. De ide tartozik a járvány idején tömegesebbé váló kerékpározásnak közösségi közlekedésként való elismerése és nagymérvű, hálózatszerű fejlesztése is, a hozzátartozó kiszolgáló infrastruktúrával.

A koronavírus-járvány ráirányította a figyel-met az egyéni, a lakás-, az épület-, sőt a városhigiéné fontosságára. Mint ahogyan az elmúlt évtizedekben a közbiztonságot szolgáló térfigyelőkamera-rendszerek szinte közművekké váltak, most a városüzemeltetésnek egy eddig lenézett ágazata – a takarítás – válik kiemelt fontosságúvá. Ez egybevág a kormánynak az illegális hulladéklerakók felszámolására irányuló tervével, de ennél sokkal többről van szó: az általános és a lokális higiéné fokozásáról. Az okosváros koncepciókban a különböző (levegő-, víz-, talaj-) szennyezések mérését és publikálását is be lehetne vezetni.

A teljesség igénye nélkül felvázolt javaslatok mindegyike közösségi indíttatású, ebben különbözik gyökeresen az idézett cikkben szereplő individualista, az elzárkózást konzerváló megoldásoktól. Ne a veszélyérzetet tartósítsuk a járvány után (természetesen a józan mértékű veszélyre mindig gondolni kell), hanem a közösségi megoldásokra koncentráljunk a járvány utáni időre figyelő jövőműhelyekben, bármilyen szakmai kört, ágazatot érintően. A veszély helyett az esélynek adjunk tágasabb teret, lehetőséget!

(A szerző építész, volt országgyűlési képviselő)

Kapcsolódó írásaink

Veczán Zoltán

Veczán Zoltán

Dilemmák

ĀVajúdik a világ: leendő önmagát szüli meg kínkeservesen, életet jelző felsírás helyett haldoklók lélegeztetőgépre kötött, búcsútlan hörgésével

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom