Kő András

Vélemény és vita

Háború és béke

Az újraolvasandó könyvek idejét éljük, és sokadszor fedezzük fel a drótszamarat. Két szórakozás, amelyeknek csak előnyeik vannak

Az egyik a test, a másik a lélek tápláléka. Nosza hát, rajta! Állok a könyvespolcom előtt és azt fürkészem, melyik könyvnek álljak ismét neki. Feleki László háromkötetes Napoleonja, a „csodálatos kaland” ágaskodik. Milyen beteg voltam, amikor először olvastam. Később az írótól tudtam meg, hogy szobája asztalán és padlóján valamennyi nagyobb csatát rekonstruált, mert a valóság sodrába csak így tudott bekerülni. A történelmi és művészi hitelesség ked­véért Tolsztoj is megtekintette a borogyinói csata színhelyét, feljegyzést és vázlatot készített, mielőtt nekiállt volna a Háború és békének.

De hol van az én Háború és béke című könyvem? Márai Sándor egy helyütt bevallja, hogy háromszor olvasta Tolsztoj remekét. „Ez a könyv, mely él és van, mint egy ország vagy egy törvény” – jegyzi meg. Milyen élmény volt díszletmunkásként a Vígszínház színpadán végigélni a Háború és béke piscatori feldolgozását. A függöny nélküli nyitott színpadon, a jelenetek között elsötétült a tér, s egy-egy bútordarabot ekkor vittünk be a dobogóra. Kutuzov egyik mondatára ma is emlékszem. Azt mondta: „Én várok…” „Csakis Kutuzov várhatta ki a döntő, végzetes pillanatot, mert egyedül Kutuzov bírta a nép bizalmát, melyre olyan csodálatosan méltónak bizonyult” – írta Puskin. Tolsztoj szerint nincs nagyság ott, ahol nincs egyszerűség, jóság és igazság. Kapaszkodjunk bele a bölcsességbe. De hol is van az én Háború és békém?

A Sport-Világ 1896. november 20-i számában olvasom, hogy „Tolsztoj, ki ez idő szerint hatvanhét éves, engedélyt váltott, hogy Moszkva utcáin biciklizhessen”. Kell ennél nagyobb propaganda? Elképzelem, amint fehér sapkában, nagy szakállal, ahogy szokott, rendszerint délelőtt, végigkerekezik az egykori Belijgorodban, a mai Bulvár körút mentén, a párizsi Saint Germain-negyedre emlékeztető városrészben, ahol a 18–19. század kiváló gondolkodói, írói és művészei laktak. (Nem ment ritkaságszámba, ha egy nap harminc kilométert is megtett. A Moszkvai Kerékpáros Klub 1896-ban tiszteletbeli tagjává választotta, s az író ennek igen nagy jelentőséget tulajdonított.)

De nini! Tolsztoj kerékpárjának a nyerge mögött egy kétkötetes regény lapul – a Háború és béke. Lehet, hogy az én könyvem?!

Ifjú voltam még, amikor kaptam. Gyönyörű bibliofil papíron, jegyzetekkel ellátott kiadás volt, aztán a gimnáziumi évek alatt örökös pénzzavaromban eladhattam sok más könyvvel együtt az antikváriumban; a fényképezőgépemet sem váltottam ki a Kinizsi utcai zálogházból, könnyen jutottam hozzá, könnyen is adtam túl rajta, nem sajnáltam egyiket sem, kivéve a kétkötetes Háború és békét.

Amikor elvesztünk valakit, akkor tudjuk csak meg, mit jelentett nekünk. Így vagyunk a tárgyakkal is. Némelyikkel. A Háború és békét utólag szerettem meg. És most keresem. De hohó, megvan! Látom, amint a gróf Premier márkájú kerékpárján – amelyet a feleségétől, Szofja Andrejevnától kapott – közeledik felém. Heves szívdobogás fog el. „Da zdavsztvujet, Lev Nyikolajevics!” – kiáltom, s ekkor a Napóleont alakító Pálos György köszön vissza a Vígszínház színfalai mögött, egy kerékpár nyergén lovagolva.

(A szerző újságíró)

Kapcsolódó írásaink

Faggyas Sándor

Faggyas Sándor

Karantén (8.)

ĀEurópa még mindig a vihar közepén van, annak ellenére, hogy több ország már lazítja a koronavírus-járvány miatt bevezetett karantént

Szerencsés Károly

Szerencsés Károly

Ha lehetne

ĀPipogya nemzet lennénk, ha hagynánk, hogy megint dilettánsok „menjenek az ország ügyében”

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom