Kondor Katalin

Vélemény és vita

Ki kicsoda?

Egyszóval az unió politikusainak többsége bizonyíthatóan nem hasonlít azokhoz a személyekhez, személyiségekhez, akiknek elvárásaink szerint be kellene tölteniük ezeket a fontos, felelős, bár egyre inkább eljelentéktelenedni látszó posztokat

Régi székely vicc: „– Kegyelmed nem a Gál Mózsi, Korondról?! – Nem, én Vas Gerő vagyok, Tordáról. – Mindjárt gondoltam, mert nem is hasonlít ám rá egy szikrát sem!”

Elnézést kérek, de ez az ősrégi vicc jutott eszembe a minap többször is, amikor a tisztelt Európai Unió funkcionáriusai – ki így, ki úgy – felébredni látszottak téli–tavaszi álmukból. Akármelyikük tevékenységéről esett is szó, mintha fogalmuk sem lenne arról, kik is ők valójában. Nem látszik, hogy tudnák, milyen megbízással vették át azt a posztot, amelyet betöltenek, nem érzékeljük, hogy volnának gondolataik a jövőről, viszont ami a szellemiségüket illeti, abban inkább csak megerősítették őket a karanténos napok, ahelyett hogy megváltoztatták volna. Szóval nemigen hasonlítanak egy felelősségét komolyan vevő, vezető posztot betöltő emberhez. Szikrát sem.

Donald Tusk, az Európai Polgári Platform párt társalapítója és más, fontos politikai pozíciók betöltője például, előbújva rejtekhelyéről, oly szemérmetlenül nácizza le – bizonyítékok nélkül – Orbán Viktort, hogy abba egy nürnbergi ítész is belepirulna. Egyszóval az unió politikusainak többsége bizonyíthatóan nem hasonlít azokhoz a személyekhez, személyiségekhez, akiknek elvárásaink szerint be kellene tölteniük ezeket a fontos, felelős, bár egyre inkább eljelentéktelenedni látszó posztokat. Vírusinvázió ide vagy oda, ők bizony az egymás elleni csatákkal vannak elfoglalva, és ez – civil véleményem szerint – a világ szégyene.

Nem lehetünk meghatódva Von der Leyen asszonynak, az Európai Bizottság fontos, elnöki posztját betöltő első emberének bocsánatkérésétől sem. Ő ugyanis csak a minap jött rá, hogy bocsánatot kellene kérnie az olaszoktól. Mégpedig azért, mert nem segítettek a járvány kitörésének elején az európai vírusgócponttá vált Olaszországnak. Késő bánat, kérdésünk pedig csak az: miért, másnak segítettek?

Azt sem tudjuk, hol jártak éppen, miközben nem a vírussal, hanem azzal voltak elfoglalva, hogy Magyarországról terjesszenek álhíreket, például hogy nálunk a rettenetes orbáni diktatúra miatt nem ülésezik a parlament. Ülésezett persze. Bár azt egyáltalán nem értem, hogy amikor ez a vád elhangzott, miért nem küldte el valaki perceken belül a mi parlamentünk józanabb tagjai közül akár mobiltelefonon is az üzenetet az uniós álhírterjesztőknek, mondjuk egy kis videó formájában, amely – a technika mérhetetlen fejlődésének köszönhetően – mindig mutatja a dátumot, órát, percet, mikor is történik az esemény.

No, de mindegy is, a minap végre megértük, hogy nem hónapokat kellett várnunk a mindenható unió döntésére, miszerint bűnösök vagyunk-e bizonyos jogszabályok betartása ügyében, vagy sem, mert az ítélet megszületett. Maga Věra Jou-
rová, az Európai Bizottság alelnöke volt szíves beismerni – köszönhe­tően Varga Judit igazságügyi miniszternek –, hogy országunk eddig nem hozott olyan jogszabályt, amely ellenkezne az uniós jogrenddel. Bravó!

Igaz, hogy napokon át ezen csámcsogott a fél világ, nyilván sokaknak jól jött a műbalhé, a fontosabb dolgokról legalább elvonta a figyelmet. Aztán nagy nehezen kiderült az igazság. És hallott valaki bocsánatkérésről ez ügyben? Legalább annyit, hogy tévedtünk, mert napokig igazságtalanul „diktatúráztuk” Magyarországot. Én nem hallottam bocsánatkérést. Ez nekünk ugyanis nem jár. Mint ahogy nem jár feddés a rólunk szüntelenül hazudozó honi hazaáruló ellenzéknek sem.  
Az a fő tehát, hogy az Európai Unió úgy gondolja, talpig jogtisztelő szervezetként működik. Arra persze bizonyára nem csak én vagyok kíváncsi, hogy Von der Leyen asszony bocsánatkérése Olaszországtól, amiatt, hogy nem cselekedtek időben, vajon mit takar? Mi a mentség, mi a magyarázat arra, hogy nem segítettek? Továbbá miért kér a mi nevünkben is bocsánatot? Ugyanis lehet, ez sokak figyelmét elkerülte, de ő a bocsánatkérést Európa nevében tette meg. Milyen jogon? Mi nem vétettünk semmit. Ez ügyben sem. Tehát nincs is miért bocsánatot kérnünk. Viszont imádkoztunk értük, mert mást nem tehettünk.

Közben özönlenek az unióból érkező, lényegében értelmezhetetlen közhelyek. Ilyenek például: „összehangoltabbá és hatékonyabbá kell tenni az európai kormányzást a demokrácia és az állampolgárok jogainak védelme érdekében”. Már megint az a megfoghatatlan demokrácia! Tényleg?

Konkrétan hogyan képzelik mindezt? Bocsánatkéréssel cselekedet helyett? A szokásos fenyegetéssel, azaz uniós források megvonásával? Vajon lesz-e újabb ötletük egyes „renitens” országok megfegyelmezésére, szigorúan az általuk elképzelt demokrácia és az emberi jogok nevében? Mert ez idő tájt, mikor már némiképpen sikerült felébredniük, csak annyit érzékelünk ötleteikből, és „villámgyors” döntéseikből, hogy a vírus után várható gazdasági válság ellensúlyozására a minap bekérték a tagországok szakembereinek véleményét a kilábalás mikéntjéről. Őszintén kíváncsiak vagyunk arra is, mikor fogják az orbáni gazdaságélénkítő terveket a sajátjuknak hazudni, esetleg a demokráciát súlyosan sértőnek kikiáltani.

Sok-sok olyan cikk jelent meg a koronvírus-válság kitörése óta, amely azt jövendöli, a világ és benne Európa nagy változásokra számíthat. Ha ez a gárda marad, amely még véletlenül sem néz ki úgy, mint amely képes lenne az unió eredeti céljait megvalósítani, kizártnak gondolom a változást. A kedvező változást legalábbis.

S ha már a székelyektől vett viccel kezdtem ezt az írást, egy kölcsönvett gondolattal is fejezem be. Winston Churchill néhai brit miniszterelnök szavai ezek: „Egy politikusnak meg kell tudnia mondani, hogy mi fog történni holnap, a következő héten, hónapban vagy évben. És később meg kell tudnia magyarázni, hogy ezek miért nem történtek meg.”

No, ez eddig még sosem jött össze a magasságos Európai Uniót vezető politikusoknak.

(A szerző újságíró)

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Klára mondta

ĀFricska. „Magyarország Orbán uralkodása alatt hatvanhat helyet esett vissza a sajtószabadság területén. Koszovóban és Bosznia-Hercegovinában is nagyobb a sajtó szabadsága. Sehol az Európai Unióban nem olyan rab a sajtó, mint nálunk.”

Bán Károly

Bán Károly

Gyurcsány, a hamis prédikátor

ĀLeszámolásra készül Orbán. A Demokratikus Koalí­ció­ra most éppen a kormány vasökle, az Állami Számvevőszék készül lecsapni, az irodatűzben elégett bizonylatok másolatát nem adja vissza és el sem fogadja

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom