Boros Imre

Vélemény és vita

Kozmopolita és patrióta gazdasági rend

Kemény munkával és bizonyos kezdeti eredményekkel a bankokat is rá lehetett döbbenteni, vége a spekulatív üzletelésnek a háztartások, a kis- és középvállalkozások kárára, amit a devizaalapú hitelekkel folytattak

Vannak jelenségek, amelyek megértetéséhez el kell jönnie a megfelelő pillanatnak. Lehet valaki bármilyen éles elméjű, ha korszakos felfedezését azelőtt adja a közönség tudtára, mint az befogadni képes. Könnyen válhat ünnepelt felfedező helyett üldözött vaddá. A korszakos felfedezések szinte mindig váratlanul jönnek, és nagyon meglepők, ellentmondanak korábbi, dogmává merevedett nézeteknek. A múltból számtalan természettudományi felfedezés vált a rossz időzítés miatt felfedezője kálváriájává. Leonardónak titokban kellett boncolnia, hogy művészi kiteljesedése okán alaposan megismerje az emberi testet. A középkorban kiátkozás járt azoknak, akik nem vallották, hogy a Föld az akkor ismert világ közepe. Darwin nézeteivel máig sokan nem békültek meg.

Ha az objektív törvényeken alapuló természettudományos evidenciák elbeszélése kiválthatott zsigeri tiltakozást, akkor még gyakoribb ez a társadalomtudomány terén, amelynek most egy szeletét, a gazdaságról szóló tudás körülit, az egymásnak homlokegyenest ellentmondó nézeteket vizsgáljuk. A kozmopolita-komprádor és a patrióta gazdasági megközelítés erről szól.

Kezdjük a kozmopolita megközelítéssel, mert az elmúlt három évtizedben – ami alatt egy generáció felnőtt, egy másik cseperedik – hazánkban szinte nem is hallottunk másról. Arról viszont mindig méltató tálalásban. Akik ennek ellentmondtak, megnézhették magukat, a sikeres ellenszegülésnek pedig semmi esélye nem volt. Ezért kitörő öröm övezte 1990-ben a tényt, hogy végre mi is a világpiac rendszerébe integrálódhatunk. A kérdés, hogy miként, sokáig fel sem vetődött.

Tanácstalanságunkban minket a „világpiac” beillesztett érdekeltségi rendszerébe, és nem mi illeszkedtünk be a saját érdekeink mentén. Nem egy másik ország rendszeréhez illeszkedtünk, mint az 1867-es kiegyezéskor Ausztriával, ahol voltak nekünk nem kedvező döccenők bőven (például csak 1878-ban lettünk részese a közös jegybanknak, ami nekünk nagyon sokba került), de voltak kedvező fejlemények is.

A világpiachoz illeszkedés 1990 után a gyakorlatban azt jelentette, hogy egyetlen külországhoz közvetlenül sem köthető, nemzetek feletti pénzhatalomhoz illeszkedtünk annak igényei szerint. A további illeszkedések mind ennek voltak alárendelve. Az illesztőnek pedig mi más is lehetett a szándéka, mint hogy az illesztettből (hazánkból és más, hasonló sorsú nemzetállamokból) mielőbb, minél kisebb ráfordítással minél több profitot kinyerni, és ennek lehetőségét a lehető leghosszabb távra biztosítani.

A rendszerváltás körüli euforikus öröm hatalmas cselekvő erőt szabadított fel a demokratikus társadalom intézményi attribútumai sikeres kiépítéséhez. A társadalom távlatos anyagi működtetéséhez szükséges törvényeket, intézményeket viszont forráskritika nélkül „sikerült” a beillesztők útmutatásai szerint életre kelteni. Így fordult elő, hogy a friss demokrácia valódi demokratikus körülmények között ásta meg a saját jövendőbeli jólétének sírját.

Sírásóként a beillesztőkkel a hazai kozmopoliták működtek – haszonközösségi alapon – közre, ki mivel tudott. Abszolút piaci szabadságot hirdető pártokba tömörültek, túlhajszolt állampolgári szabadságot ígértek, gyenge államhatalmat követeltek. (Nem egészen ez volt a menetrend a térség más országaiban). A piac nyomasztó kényszereit valóban örököltük a kommunista rendszerből, ezt úgy nevezzük, hogy krónikus eladósodottság. (Negatív vagyon, ami nem hozzáad a nemzet jövedelméhez, hanem elsőként markol ki abból.) Ehhez már csak a valóságos és a működő vagyon kellett, a hozzá csatolt munkáskezekkel együtt, hogy ez is az illesztőknek fialjon. Erre szolgált a privatizáció. A nemzeti adóssággal terhelt nemzeti vagyon olcsón került az illesztő technikusok kezébe, hiszen a hazai kozmopolita-komprádor csapat minden igyekezetével tolta a szekerüket pártostul, médiástul, akadémiástul.

Tudták, merték és tették – és még arra is rábeszélték őket internacionalista barátaik, hogy előbb magyar állami (adófizetői) költségen tegyék rendbe a vásárra kerülő portékákat, és csak azután adják el partnereiknek töredék áron (lásd bankkonszolidáció és az azt követő bankprivatizációk). A „baloldali közgazdász ikon”, Bokros volt bankja is többmilliárdos állami dotációval kelt el.

A demokratikus eufória még azt is eltűrte és eltakarta, hogy markáns kettős mérce valósuljon meg a fejlett demokráciákban szentségként kezelt tulajdonjogban. A kommunizmusban elkonfiskált vagyonért csak szerény kárpótlás járt, míg a sebtében bagóért megszerzett új vagyonokat a tulajdon szentsége védte. (Rossz nyelvek szerint az egyik pénzügyminiszter mindjárt az elején azt mondta, hogy erre a hülyeségre, mint a kárpótlás százmilliárd forintom van csak.) Ezzel a lépéssel három évtizedre sikerült az egyébként a régióban sikeresnek számító hazai mezőgazdaságot és az arra épülő élelmiszeripart jégre tenni. És egy sor kis- és közepes vállalkozás sem tudott az elvett javakból tőkéhez jutni, mert nem kapta vissza.

Az olcsó hitelcsapok zártságáról pedig a legfontosabb kozmopolita-komprádor intézmény, az MNB gondoskodott. Megbízható hazai számok nem elérhetők a kozmopolita-komprádor réteg kártéteményei­ről. Mindent megtettek annak érdekében, hogy a tényeket „jótékony homály” fedje. Gazdaságtörténészeink máig nem látták indokát sürgős feltárnivalóknak, pedig a nemzetközileg elismert Tax Justice Network mintegy 650 milliárd dollárnyi kártételről szól, ami ellen semmiféle heves hazai, de kozmopolita tiltakozás sem volt. Helyette maradt inkább a mély hallgatás.

A patrióták védelmében ezért szükséges az elterjedt sztereotípia cáfolata. Nem igaz, hogy a patrióta gazdaságpolitikus mucsainak címzett, maradi elzárkózásra törekszik. Arra viszont igen, hogy a külvilággal a kapcsolatrendszert a kölcsönös előnyök alapján maga rendezze be. Erről szólt az unortodoxnak elkeresztelt gazdaságpolitika. A patrióta gazdaságpolitika jegyében történt egy korrekció, egy új beilleszkedési megegyezés, a jut is, marad is elvet alkalmazva.

De 2010–2011-ben okafogyott volt a nyugati határra kiállni, és szomorú szívvel búcsúztatni azokat, akik kivonultak. Mert nem ment senki, de a másik irányból sokan jöttek, és jönnek azóta is. A váltás óta évtizedes kozmopolita-komprádor dogmák dőltek meg. Kiderült, hogy egyszerre lehet dinamikus gazdasági fejlődés és pénzügyi egyensúly. A lendületes béremelések sem okoztak inflációt. Új munkahelyeket is lehet százezrével teremteni, és ezek a munkahelyek nem „vatták”, hanem értéket termelők.

Fény derült arra is, hogy az Euró­pai Unión kívül is van számtalan gyümölcsöző gazdasági lehetőségünk. Hatalmas átalakuláson mentek át egyes hazai gazdasági intézményeink is. A nagyon szemléletes példa okán csak a jegybankot emelném ki. Néhányan korábban azt mondtuk az intézményről, hogy a nevében szereplő egyetlen szó sem igaz (magyar, nemzeti és bank). Százmilliárdos veszteségei pótlásáról az adófizetőknek kellett gondoskodniuk – ma viszont vastag csövön fizetnek a közösbe, idén éppen 250 milliárd forintot. Kemény munkával és bizonyos kezdeti eredményekkel a bankokat is rá lehetett döbbenteni, hogy vége a spekulatív üzletelésnek a háztartások, a kis- és középvállalkozások kárára, amit a devizaalapú hitelekkel folytattak. Mindez a patrióta gazdaságpolitika eredményeiből a népjólétet szolgálja, dinamikusan növekvő bérekkel, értékálló nyugdíjakkal.

Időközben hatalmasat gyarapodott a nemzet közös vagyona is, amit kozmopolita-komprádoraink bagóért áruba bocsátottak. A gazdaság működéséhez és a háztartások rezsiköltségeinek észszerű szinten tartásáért felelős művek mind nemzeti tulajdonban vannak, és nem sarcolják a háztartásokat. Arra is bőven jut, hogy a több évtizede elhanyagolt családok segítségére siessünk, eddig nem látott kedvezményekkel megtámogatva lakhatáshoz és elemi családi közlekedési lehetőséghez juttassuk őket. Gondoskodva ölelhetjük magunkhoz a száz éve tőlünk elszakított nemzettestvé­reinket is.

És időközben jelentős mértékben átalakult a hazánkba települt idegen tőke jellege is. Ma már nem a nagyon alacsony bér a befektetői vonzerő, amit a komprádorok hirdettek, hanem az egyre képzettebb, innovatívabb munkaerő, amiért többet is kell fizetni, ha meg akarják tartani a munkavállalókat, nem csoda, hogy a multik is beszállnak a munkaerő képzésébe. Vegyük észre azt is, hogy a dinamikus béremelésre sem kellett őket nógatni, megértették az idők szavát, hogy jut is, marad is bőven így is.

Abban, hogy a média nagy része folyamatos fanyalgással viseltetik a patrióta gazdaságpolitika tényei iránt, és folyamatosan a közeli bukását jósolja, nincs semmi furcsa, hiszen ők is a kozmopolita-komprádorokhoz vezető köldökzsinórok foglyai. Ne tévesszen meg bennünket egyes kozmopolita-komprádorok buzgólkodó szövege a hogyan tegyük kérdésében. Rájuk is igaz, amit hajdan a görögökre mondtak: akkor is légy óvatos, ha ajándékot hoznak.

Az viszont igényel némi magyarázatot, hogy a hivatalos hazai gazdaságtudomány felkent intézményei, egyetemek, akadémiai intézetek sora miért nem biztosít legalább alternatív lehetőséget patrióta gazdaságpolitikai műhelyek működésére? Nekik vajon nem szóltak? És vajon erre még hosszú éveket kell várni?

(A szerző közgazdász)

Kapcsolódó írásaink

Faggyas Sándor

Faggyas Sándor

Kenyértörés

ĀJézus búcsúzóul így biztatta tanítványait az első nagycsütörtök estéjén: Ne nyugtalankodjék a szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem… Ezen a világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot

Kondor Katalin

Kondor Katalin

Kézmosás

ĀEgyszerűen szégyenkeznem kellett, amikor a minap megláttam azt a fényképet, amely arról a videóról készült, amelyen Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke mutatta be, hogyan kell hatékonyan kezet mosni

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom