Kondor Katalin

Vélemény és vita

Egy üzenet margójára

Sokan gondoljuk, jó ideje már a harmadik világháborúban vagyunk kénytelenek élni. És ez a háború már tényleg olyan, hogy nincs hová menekülni előle

Nem tudom, felfigyeltek-e arra a hírre, amelyből arról értesülhettünk, hogy háborút jósol Gorbacsov, a szocialista országok „rendszerváltó” politikusa, aki a kilencvenedik életévébe lépett a minap. Azt üzeni a világnak – annak a világnak, amely ez idő tájt a világon senkire sem hallgat, csak saját „önfejére” –, hogy le kell állni a felelőtlen, konfrontatív politikával, és össze kell fogni a világot fenyegető közös fenyegetettséggel, a koronavírussal szemben. Üzenetét a világ vezetőihez intézi, akik szerinte felelőtlen viselkedésükkel egyre közelebb hozzák földünket egy újabb globális háborúhoz. S azt is hozzáteszi, bebizonyosodott, mennyire törékeny a globális világ, s ráadásul egyre többet hallani a háború szükségességéről szóló hangokat.

Az idős politikus szavaival nyilván minden józan ember egyetért, kivéve talán a koronavírussal szembeni összefogást sürgető szavait, hiszen innen, Magyarországról nézve ez már megvalósulni látszik, bár nálunk éppen az örök ellenzéki ágálások teszik lehetetlenné nemcsak a koronavírussal szembeni küzdelmet, hanem minden más, józannak mondható cselekvést is. Gorbacsov intelmei azonban jórészt igazak. Különös, amikor egy olyan ember szólal meg a világ dolgairól, aki maga is átélt mindent, ami a politikában megtapasztalható – gyermekként még a második világháborút is –, s időskorára bölcsebbé válik. A háborúk és a világháborúk kitörését nem feltétlenül előzik meg politikusi figyelmeztetések, jóslatok. Többnyire lopakodóknak mondhatók azok a veszélyek, amelyekből még egy politikától távol lévő ember is érzékel valamit. Így vagyunk ezzel napjainkban is, amikor sokan gondoljuk, jó ideje már a harmadik világháborúban vagyunk kénytelenek élni. És ez a háború már tényleg olyan, hogy nincs hová menekülni előle. Talán még a brazil őserdő mélyén is ránk talál. Érdekes lesz majdan – ha lesz még egyáltalán ember, és lesz emberi arcuk, hogy Nagy László költőt idézzem – azt olvasni, hogy a harmadik világháború kitörését a koronavírus-járvány előzte meg. Van összefüggés? Mert mi, „egyszerű” emberek gondolunk ilyesmire is. Gorbacsov talán csak sejteti. Annyiban viszont tovább megy a harmadik világháború jelenlétét a migránsáradattal s annak kezelésével kapcsolatosan emlegetőknél, akik azt is szokták mondani, hogy ezt a háborút nem fegyverrel vívják, hanem népvándorlással, migránsözönnel, hogy ő a fegyvereknek is szerepet szán jóslatában. „A vadászgépek egyre közelebb kerülnek idegen országok határaihoz, katonai rakéták polgári repülőket találnak el, Washington kilép a fegyverkezést korlátozó egyezményekből.” Ezek a tények tehát neki okot adnak arra, hogy borús jóslatot fogalmazzon meg. Ez idő tájt nehéz lenne vitatkozni vele. Mint ahogy azzal a közkeletű mondással is, hogy az emberiség története a háborúk története. Ami viszont már réges-rég szemünk előtt zajlik, az a szintén régi római mondás igazsága, miszerint „ha békét akarsz, készülj a háborúra”. A készülődéssel maximálisan elégedettek lehetünk, hiszen mióta élünk, azóta hallunk a hatalmas „védelmi” kiadásokról, a fegyverlobbi nyomásgyakorlásáról, uralmáról. S nem mi döntünk abban sem, hol legyen háború.

Fejünk fölött játszódik tehát minden. Biológiai fegyverekkel való kísérletezésről viszont – s ez tény – már az első világháború óta tudunk. Magyarország is kísérletezett ebben az időszakban ilyesmivel. S szerte a világban ma is folynak ilyen kísérletek. Emlékeznek még a neutronbombákra? Nem is volt olyan régen, ugyanis civilként a hatvanas évek elején értesülhettünk erről a fegyverről. Aztán ha igaz, betiltották a használatát. Ennek állítólag az volt a lényege, hogy kevéssé rombolja le a tárgyi dolgokat, a fizikai környezetet, az épületeket például, viszont az embereket megöli.

A fegyverekhez nem értek, és sokakhoz hasonlóan nem tudom, mostanában mi folyik a boszorkánykonyhákban. Kísérleteznek-e biológiai fegyverekkel vagy sem, mekkora az atom szerepe a fegyverkezési versenyben és így tovább. Azt viszont tudom, mert sokat lehet olvasni róla, hogy a háborúkat szinte mindig gazdasági válság előzi meg. Azt, amiben most benne vagyunk, ugyancsak gazdasági szükségszerűséggel magyarázzák és magyarázták, azaz be kellett hívni Európába a migránsokat a már sokszor emlegetett munkaerőhiányra hivatkozva, másrészt meg minden kétséget kizáróan egyszercsak túl sokan lettünk ezen a Földön. A magunk, azaz az emberiség hibájából. S ilyenkor két dolog szokott „közbeszólni”. A természet, amely fellázad (megtörtént) és a háború terve, amely – legalábbis Gorbacsov szerint – a politika mély bugyraiban már érlelődik. Némi bizonyítékot szolgáltat erre az a frissnek mondható hír is, miszerint a napokban elfajult a vita a nagyhatalmak között a világjárvány miatt. Kína azzal állt elő, hogy a koronavírust az amerikai hadsereg vitte Vuhanba. Egyelőre szópárbaj van, a többit majd meglátjuk, innen a karanténból is. Európa vezetői mindenesetre már a járvány okozta gazdasági válságról, károkról beszélnek. S persze arról is szó esik, hogy a legnagyobb vesztesek a gazdasági élet szereplői közül a kis- és középvállalkozások lesznek. S a valóban okos emberek azt is hozzáteszik, az említett vállalkozások tönkremeneteléből a multik gazdagodnak majd. S végleg kiteljesedik a multivilág, az úgynevezett s már régen emlegetett egypólusú világbirodalom.

Az egyik barátom azt mondta a minap, hogy a vírus átmenetileg visszahozta a rendet. Elgondolkodtató mondat, s van benne igazság. Ám az is kétségtelen, hogy a rendellenesek nem adják fel. Naponta acsarkodnak, támadnak, hazudnak, álhíreket gyártanak. Úgy viselkednek, mint aki meg van győződve arról, hogy beavatott, tehát neki nem eshet baja, előtte a fényes jövő. Ez bizony messze nem az áhított rend egyelőre.

Mind Gorbacsov véleménye, mind a gondolkodó civil emberek meglátásai jóslatok. Nem tudjuk még, hogy a megvalósultak közé tartoznak-e majd, vagy nem teljesednek be, mert messze állnak a valóságtól. Mindenesetre az Európát s persze a világot tönkretenni és kizárólag a maguk képére formálni szándékozó, közösségellenes politikusok és a hozzájuk húzók feltűnően hallgatnak. Nem reagálnak az idős politikus véleményére, és jóslásokba sem bocsátkoznak. Lehet, majd megteszik, ha ők is megöregednek. Feltéve, ha megérik. Csakhogy, ha jól alakulnak a dolgok, akkor már senki sem lesz kíváncsi rájuk.

(A szerző  újságíró)

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Lamperthék világa

ĀFricska. Szokták mondani, hogy a hűséges kutyák egy idő után felveszik a gazdájuk szokásait, és azok is hasonlítani kezdenek négylábú társukra

Putsay Gábor

Putsay Gábor

Üdvözlendő lépések

ĀHa pillanatnyi helyzetértékelést kell adni piaci szempontból, a fekete péntekhez hasonlíthatnánk az elmúlt néhány napot, különösen a szerdát a tőzsdéken és a világgazdaságban