László Tamás

Vélemény és vita

Történelem az alaptantervben

Január végén hosszas előkészítést követően jelent meg a módosított Nemzeti alaptanterv, amellyel szemben azonnal dühödt támadások érkeztek a balliberális sajtótól és a pedagógusok egy részétől

A legtöbb elutasítás az irodalmat érintette, de jutott belőle a történelemnek is. Érdemes górcső alá venni a NAT ismeretében (elolvasása után, mert a hozzászólók nagy részéről kiderült, nem ismerik), hogy a sajtóban megjelent állítások mennyiben felelnek meg a valóságnak.

Egyes kritikusok elutasítják, hogy a célok között dominál a nemzettudat, hogy a tanterv kiemelten kezeli a nemzeti identitást. A válaszunk erre az, hogy a tanterv a nevében is jelzi, nemzeti, így van ez 1995 óta. Eddig a magyar és egyetemes történelem aránya ötven-ötven százalék volt, most hatvan-negyven százalékra módosul a nemzeti történelem javára. A legtöbb európai országban ennél is hangsúlyosabb a nemzeti történelem aránya! A tanterv az általános iskola felső tagozatában a magyar történelmet alapvetően folyamatában, az egyetemes történelmet szigetszerűen, a nemzeti történelmünk felől közelítve mutatja be. Amit el lehet mondani magyar példákon keresztül, azt nem elvont, külföldi modellek alapján tanulja majd meg a tanuló 2020 szeptemberétől. Példa erre a témakör címe: „A középkor világai: élet egy várban, élet egy kolostorban” (egy magyar vár és uradalom, pl. Visegrád, egy magyar kolostor, pl. Pannonhalma bemutatásával).

Bajnak tartják, hogy a NAT kötelező ideo­lógiai normákat ír elő, és szerepel benne a normakövető magatartás. A dokumentum vitatott mondata így szól: „a tanulóban alakuljon ki a társadalmi felelősség, szolidaritás és normakövetés, amely alapvető értéknek tartja a közösség iránti elköteleződést, valamint az egyéni választási lehetőségeket”. A mondatot végigolvasva egyetlen felszólítást vagy kitételt sem találunk (de a dokumentum többi részében sem!), ami ideológiai normákat írna elő, vagy határozna meg, így tehát ez az állítás durva és rosszindulatú csúsztatás. A szöveget értelmezve teljesen egyértelmű, hogy itt társadalmi viselkedési normákról van szó. Például normakövetésnek tekinthető a társadalmi konvenciók, az együttélés elemi szabályainak betartása, így az idősek tisztelete, a környezet megóvása, a másik ember megbecsülése vagy a teljesítmény iránti tisztelet. Az, hogy a diákokat arra próbáljuk nevelni, hogy ha felnőnek, fizessék be az adót, tartsák be a törvényeket, becsüljék meg embertársaikat, az nem kötelező ideológia, hanem alapvető viselkedési norma, amit ma sajnos tanítani kell.

Kifogásolják továbbá azt is, hogy a megújított NAT nem elég kompetencia- és forrásközpontú, valamint hogy az elbeszélés és az ismeretek hangsúlyosan jelennek meg. Csakhogy ez sem állja meg a helyét. Ezzel a sommás megállapítással szemben a történelem tantervben négy, kompetenciákat elváró fejlesztési területbe szervezve – ismeretszerzés és forráshasználat, tájékozódás időben és térben, szaktárgyi kommunikáció, történelmi gondolkodás – összesen hetvennyolc tanulási eredményt találunk. Hangsúlyozandó, hogy ezek alkotják a tanterv nagyobbik hányadát, szemben a tartalmi elemekkel. Azaz ez is durva csúsztatás.

Arról nem is beszélve, hogy történelemből jelentős tananyagcsökkentés következett be, így jóval több idő jut a kompetenciák fejlesztésére. Például a kilencedik évfolyamban eddig harminchét téma, azaz lecke szerepelt, az új kerettanterv húszat határoz meg. Eddig egy téma feldolgozására jutott egy, legfeljebb két óra, most átlagosan három jut egy leckére. Azaz lesz idő forrást elemezni, vitát szervezni, gyakorolni, akár múzeumi órát tartani. Több teret kap mindaz, ami élményszerűvé teheti a történelmet, az ismeretmennyiség csökken, a készségfejlesztésre szánt idő nő, ezen túlmenően modern pedagógiai elemek jelennek meg. Ilyen például a mélységelvű témák bevezetése, ami annyit jelent, hogy minden iskola félévente egy-egy – helyben eldöntött – témát mélységében dolgoz fel a tanulókkal. Például a magyar huszárhagyományokat évi nyolc órában dolgozhatják fel a diákok, összefogva akár más tantárgyakkal. Így a tíz-tizennégy évesek tanulhatnak a huszárok fegyverzetéről, híres csatáikról, nótáik­ról satöbbi. A projektmódszer alkalmazása is komoly előrelépés, erre egy másik példa: lehet Erdély-témahetet tartani, ahol Tamási Áron, Nyirő József novellái éppúgy megjelenhetnek, mint az erdélyi fejedelemség történelme, művészeti öröksége. Mindez mondjuk a Határtalanul program keretében megvalósított székelyföldi tanulmányi kirándulás tapasztalataira is felépíthető. Ez az elavult történelemszemlélet? Szerintünk inkább esély az élménypedagógiára.

Hangsúlyosan elutasított az a kitétel is, hogy „ezentúl csak a győztes csatákat lehet majd tanítani történelemből”. Ez talán a legdurvább hazugság a NAT történelem fejezetével kapcsolatban. A tanterv valójában kiegyensúlyozott nemzettudat átadására törekszik, győztes és vesztes csaták egyaránt vannak benne, IV. Béláról is van szó, ez ténykérdés, de felvállalja, hogy fontos a pozitív nemzettudat kialakítása. Például a honfoglalás és a kalandozások témakörében nemcsak a vesztes csaták jelennek meg, hanem a magyar szempontból győztes pozsonyi csata is.

A NAT készítői arra törekedtek, hogy a gyerekeknek a 8. vagy 12. tanév végére ne az legyen a végső következtetése történelemből, hogy mi egy „örök vesztes”, „örök bűnös” nemzet vagyunk (erre épült a marxista történelemfelfogás), hanem árnyaltan lássák a történelmet. Azaz a hibákból lehet tanulni, a sikerek pedig építenek minket. Ez történelmileg így hiteles! Pedagógiai szempontból katasztrofális következménye lehet annak, ha csak a negatív elemeket hangsúlyozzuk a múltunkból. Az a gyerek, aki csak ilyeneket hall, nem fog kötődni a hazához, és gyorsan utat talál külföldre.

Porogi András, a NAT történelem bizottságának vezetője fogalmazott így egy történelemtanári konferencián: „Nem kell elhallgatni a negatív történéseket, de pozitív nemzettudat kialakítására kell törekedni, hogy a diákok szeressék ezt a hazát, minden nehézségével együtt.” Így például a 8. tanév végére bekerült a kerettantervbe egy új téma: Lábnyomaink a nagyvilágban. Ebben a következő témák szerepelnek: Világjáró magyarok (utazók, felfedezők), tudósok és feltalálók (például informatika, autóipar), világraszóló sportsikerek (magyarok az olimpiákon), magyar művészek a világban.

Vannak, akik a változásokból azt a következtetést vonják le, hogy ez a hazafias szemlélet nacionalista, elavult. Szerintünk viszont komoly előrelépés az új tanterv, a megfogalmazott vádak pedig – amellett, hogy nem állják ki a valóság próbáját – ultraliberális szemléletet tükröznek.

(A szerző  építész, volt országgyűlési képviselő)

Kapcsolódó írásaink

Bencze Izabella

Bencze Izabella

Ne kérdezzük, hol az Isten!

ĀVegyük elő a józan eszünket, hagyjunk fel emberi gyarlóságainkkal, szálljunk le a magas lóról, és adjunk hálát a Jóistennek, hogy van egy felelős kormányunk

Nagy Ervin

Nagy Ervin

Egy nemzet vizsgázik most

ĀÖnzetlennek kell lennünk, szeretnünk kell felebarátainkat. Kerülnünk kell a pánikkeltést, és nem élhetünk vissza azzal, hogy a mellettünk élő kiszolgáltatottá válhat

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom