Jaj…

Hallottak már férfit jaj-jal válaszolni? Hallottak már nőt egyértelmű igent vagy nemet mondani? A női „igen”-ben sokkal kevesebb „nem” van, mint amennyi „igen” van a női „nem”-ben.

A jaj őszinte megnyilvánulása az érzelmeknek.

A riporter kérdez, és a szeretett személyért aggódó hölgy így kezdi a televízióban: Jaj… „Jaj, ne menj ki Lászlóm, jaj ne menj ki szentem: / valami hidegség úgy borzogat engem” – írja Arany János is Az egri leány című versében. Ha a nőt öröm éri, elröppenti a jaj-t, ha a nőt bánat éri, nyomában ott lapul a jaj. A jaj indulatszó. Az öröm és bánat mellett ijedtség, megdöbbenés, bosszúság, félelem, meglepetés, csodálkozás és még seregnyi érzés kísérője. „Jaj, de megöregedett a tekintetes úr!” – olvashatjuk Mikszáth Kálmánnál.

A jaj őselem, mint a levegő, a víz, a jaj úgy tartozik hozzá a nőkhöz, mint a két nem egymáshoz. Akárki is a nő: miniszter, munkás asszony, orvos, pedagógus vagy sportoló. Ezt a szót nem szégyen kimondani. Vállalni kell és lehet is bármikor: esőben, hóban, szélben, napsütésben, fagyos éjszakákon és márciusi fényben. A jaj sohasem lehet hazug.

Íme, egy szó, amely mindig igaznak hangzik.

Íme, egy szó, amelyet kisajátított a női nem.

Bárha költőink is szeretik használni. Különösen Ady. „De jaj, nem tudok így maradni, / Szeretném magam megmutatni…” (Sem utódja, sem boldog őse…)

Maga a szó nőiességet hordoz, azt, ami a korunkban élő nőnek seregnyi tennivalója között a legnehezebb: arra is gondolni, hogy nőnek született.

A jaj már nem is szó, nemcsak három betű. A jaj támasz és menedék, segéderő, fogódzó, csendesen simuló társ, észrevétlen útitársa a nőnek. Megnyugvás van a szóban, de báj is, varázs is, hangulat is.

A leírt jaj azonban egészen más, mint mikor elhangzik. A kimondott jaj seregnyi mondatról árulkodik, mert nem zárja ki a gondolatot. A jaj nem sért és nem öl. Visszavonható, ellentétben más szavakkal. A jaj nem tör csontot. Sőt, gyógyszer és terápia. Az életünket nem bonyolítja. Nem kell szégyenkeznie miatta a nőnek. Tulajdonképpen gesztus. Ahogy a népköltésben olvassuk: „Jaj be szennyes maga inge gatyája!” Nemzetközi. A nők a jaj-ba egy egész szótárt képesek belesűríteni. Van mögötte valami, ami hol hallatszik, hol nem hallatszik. Változó a hangsúlya, változó a hanglejtése. Egyetlen jaj-nak sok a jelentése. Elmondja, amire a szavak képtelenek. Minden jaj valódi tartalmat takar. Jobbnak tűnik, mint a hallgatás. Ezernyi dolog akad, aminek kimondatlannak kellene maradnia, mert ha egyszer szavakba öntik, a magasztos és titokzatos voltuk oda. A jaj rejtőzködő, a nők privilégiuma. Az okos férfi kevés jaj-ból is ért. „Oda van! vége van! jaj, jaj! sikoltának / Minden ablakából a pesti utcának.” (Arany János: Toldi estéje)

A jaj véletlenül elejtett szó, de sokszor éppen a legfontosabb. Többféle módon tud viselkedni, attól füg­gően, hogy ki, mikor, hol, hogyan, kinek és miért mondja ki. De soha nem lehet elcsépelni. Hát ilyen a jaj! Sokféle arca van.

„Odavetett egy szót nekem / Ő már rég feledte / Engem azóta rág e szó / Ő nem tudja, hogy kiejtette” – áll Páskándi Géza költeményében.

Alighanem jaj fogadja majd a virágszálat, ha a nők ünnepén kitárom a kaput.

(A szerző újságíró)