Vitéz Ferenc

Vélemény és vita

A Kristályprizma Könyve

Jókai kristályprizmájában megnyílik fantáziájának „izzó kohója” – ahogy Herczeg Ferenc fogalmazott; a világirodalmi zsinórmértéknek tekinthető Borges is úgy érvel, hogy az emlékezet és képzelet meghosszabbítása a könyv

„Régi pogány népek szokása volt, hogy midőn sírjába tették a halott vezért, fegyvereket és drágaságokat, a hatalom és gazdagság jelvényeit temették melléje. Midőn Jókai Mór tíz esztendővel ezelőtt meghalt, mi is melléje temettünk valamit a magunkéból, valamit, ami drága volt nekünk: egy darabot mindannyiunk ifjúságából.” Herczeg Ferenc Jókai-portréja indult e mondatokkal 1914-ben, még innen a Nagy Háborún; s nekem, régi könyveim között lapozva, épp a Jókai születésnapjára emlékező február 18-i magyar szépprózaünnep másnapján került kezembe a portré.

Wass Albert-napot is rendeztek Debrecenben az ünnepen (az író 1928 és 1931 között hallgatója volt itt a mezőgazdasági akadémiának). Az esti telt házas műsoron az is elhangzott, hogy Wass már korai versében Jókai előtt tisztelgett, és A funtineli boszorkány Nucája Jókai Lisandrájára emlékeztet a Kiskirályokból. Fölmerült Krúdy és Móricz neve: Wass mágikus realizmusa (ezt mi elsősorban a latin-amerikai irodalomból ismerjük) Krúdy álomi-látomásos és Móricz szociografikus realizmusa közé helyezhető (már Pilinszky észrevette, hogy ennek az érzékeny és szemlélődő léleknek a „mondatai az álom varázsával hatnak”). A századforduló és a 20. század írói elsősorban Jókaihoz képest kívánták kijelölni a helyüket, alakítani írásművészetüket. Krúdy és Móricz mellett érvényes volt ez az attitűd Mikszáthra, Bródyra, Gárdonyira, az erdélyi és anyaországi mesemondó írók szinte mindegyikére. A kísérleti prózatörekvések (Babitsnál, Szerbnél vagy épp Füst Milánnál, Márainál, majd Németh Lászlónál, Szabó Magdánál), a romantikát lélektani ábrázolással fedve, a Jókai-ideálhoz képesti távolságot is érzékeltették.

Mert ő volt az írófejedelem, a fejedelemnek pedig követői vagy vetélytársai vannak. Ezt az új viszonyítási mértéket fölfedezzük említett íróinknál; de a (poszt)modern próza mértékpontja nem Esterházy vagy Nádas, mint inkább Krasznahorkai vagy Kontra Ferenc, illetve a Krúdy-, Móricz-, Márai-, Németh- és Szabó-örökség, nem beszélve az erdélyi írók hagyatékáról.

Jókai kristályprizmájában megnyílik fantáziájának „izzó kohója” – ahogy Herczeg Ferenc fogalmazott; a világirodalmi zsinórmértéknek tekinthető Borges is úgy érvel, hogy az emlékezet és képzelet meghosszabbítása a könyv. S bizony, ha az emberekből (különösen a fiatalabb generációkból) egyaránt hiány­zik az emlékezet és a képzelőerő, mi sem lehet természetesebb, mint irodalmi műveken keresztül edzeni őket. Még akkor is, ha Jókait megint temetnék – nem tudván, hogy Jókai kristályprizmája akkor is újabb titkokat vetít elénk, mikor az őt eltemetők már régen eltemettetnek. S találó Herczeg metaforája, hiszen a kristályba zárt szépség motívuma többször fölbukkan Jókainál, kinek „mesemondó mohósága olimpusi szarkaként keringett az élet fölött, és ha odalenn valami fényeset látott, arra lecsapott, azt fölkapta és fölvitte a felhőfészekbe”.

Vajon vannak ilyen fészkei a virtuális felhőnek? S tudják-e vajon a műveltség sírásói, hogy gyilkos indulataikkal a szépséget, tehát a jót és igazat is széttörik a kristályprizmával együtt? Ha nem tudják, nemhogy kristályba, de még tükörbe sem néztek.

De ha tudják, úgy ez tényleg egy megtervezett háború.

(A szerző irodalomtörténész)

Kapcsolódó írásaink

Rab Irén

Rab Irén

Migrációs válság élesben

ĀA migráció Orbán-mánia, jelentette ki magabiztosan a Demokratikus Koalíció EP-képviselője, Molnár Csaba

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom