László Tamás

Vélemény és vita

Erdély-órák (2.)

A Nemzeti alaptanterv új megközelítést, az összevont „science” tantárgyat kínálja a természettudományok tanítására, ebben komplexen lehet tanítani fizikát, kémiát, bioló­giát, sőt földrajzot is

Ennek mintájára lehetne összevont „kultúra” órát tartani, amelyben a földrajz, a táj, a természetes és épített környezet, a történelem, az irodalom, a képzőművészetek, a tudományos eredmények, a zene, a népművészet együtt, kölcsönhatásukban jelennek meg. Ennek jegyében elképzelhetünk komplex Erdély-órákat, amelyekre a diákok készülnek fel tanári segítséggel.

Erdély földrajzát az erdélyi gyökerű Teleki Pálnak (aki nemcsak Magyarország miniszterelnöke volt, de korának egyik legjelentősebb földrajztudósa is) az Erdély helyzete Magyarországon és Európában című tanulmánya alapján ismerhetjük meg, amelynek a hagyományról szóló gondolatai alapvető érvé­nyűek, még ha az állam és a nemzet – a nemzeti hagyomány – el is vált egymástól: „A hagyomány több és átfogóbb és kiirthatatlanabb valami. (…) lassan születő, hosszan fejlődő, közössé erősödő élettartalmak felhalmozódása. (…) életközösség ugyanazon földön, ugyanegy hazában, közös munkában, védelemben, szeretetben egyazon földért, tájért, láthatárért. Hagyomány a mindent kiegyensúlyozó természetnek egyik eleme és egyik eszköze is a korokkal változó és bennük egyoldalúan kihangsúlyozott értékek és egyoldalú értékelések elleni időtlen harcában.” Ezt a definíciót a fiatalságnak ismernie kell.

Erdély történeti hivatását Fráter György, Bocskai István, Bethlen Gábor és a Rákó­cziak nyomdokain Hóman Bálint így fogalmazta meg: „Budavárának eleste és az alföldi részek török uralom alá kerülése után az önálló állami életre kényszerült Erdély lett a magyar királyság nagy hagyományainak és történeti hivatásának fő örökösévé. A német és török hatalom között másfél századon át az egyensúlyozó szerepét töltötte be a régi nagy magyar királyok korára emlékeztető kiváló politikai művészettel, s bár a török hatalommal kénytelen volt megalkudni, sohasem szakította el, sőt inkább megerősítette az erdélyi népet és művelődést a Nyugathoz fűző erős szálakat. Sohasem szűnt meg a nagy magyar közösség tagja lenni. A három nemzet – magyar nemesek, székely-magyarok és szászok – rendi unióján nyugvó erdélyi fejedelemségben talált otthonra a Buda elestével hontalanná vált renaissance-művészet és humanista tudomány, a protestáns és katolikus iskola, a magyar reformáció minden hajtása s a felekezeti türelem és vallásszabadság Európa-szerte idő előtti eszméje. Erdély volt másfél századon át a magyar nemzeti királyok nemes hagyományainak és törekvéseinek ébrentartója. A török befolyás ellenére is Erdély keleti határa – a régi keleti magyar határ – maradt a nyugati világ bástyája a rajta túl kezdődő idegen világgal szemben.”

Erdély művészetét Gerevich Tibor írja le: „Ha más adat vagy emlék nem maradt volna fenn az erdélyi magyarság kultúrájáról, fejedelmeik, nemzetségeik nagyszerű alkotásairól…, a műemlékek maguk messzehangzóan hirdetnék az erdélyi magyar országrész létét, történeti nagyságát, kiváló szerepét a magyar történetben és művelődésben. Ezek a műemlékek azt is hirdetik és megingathatatlanul bizonyítják, hogy a magyarság ezen a földön már a Nyugatba kapcsolt és saját nemzeti jelleggel átszínezett művészettel bírt, és magas színvonalú műveltséget létesített. (…) A legszigorúbb történeti és stíluskritikai módszerrel kimutatható magyar műalkotások alapján vizsgáltuk az erdélyi magyar művészet szerepét, s vontuk le következtetéseinket. (…) Amint Erdély története az önálló fejedelemség idején is magyar történet volt, művészete is kiszakíthatatlan része az egyetemes magyar művészetnek: része az oszthatatlan magyar szellemiségnek. Erdély magyar művészete… stílusfejlődésében nemegyszer irányító szerepet játszott. Nélküle csonka a magyar művészet és a magyar lélek.”

Természetesen szót kell ejtenünk az erdé­lyi műemlékek, templomok, az elhagyatott kastélyok, udvarházak sorsáról. Különleges és példamesébe illő az erdélyi főnemesség 21. századi „palotaforradalma”, hogy a trianoni döntéstől kezdve vesszőfutásra kényszerítve megpróbál újra gyökeret verni ott, ahonnan kiebrudalták. A magyar történelmet, kultúrát, gazdaságot évszázadokig alakító családok kerekedtek föl néhány éve, hogy elkobzott birtokaikért, pusztulásra ítélt kastélyaikért perbe szálljanak a román állammal. Ez a harc egyszerre tűnik reménytelennek, hősiesnek és erőt adónak a kisebbségi magyarság szemé­ben. A Tiltott kastélyok sorozat rövidfilmjeiben megjelennek a fugadi Bánffyak, az uzoni Mikesek, a küküllővári Hallerek, a marosvécsi Kemények, a keresdi Bethlenek, a marosújvári és a gernyeszegi Telekiek és mások történetei, kastélyaik sorsa az erdélyi kisebbségi lét szívszorító dokumentumai. Diákságunknak látnia kell ezt a példamutató küzdelmet.

Erdély szobrászatának kiváló reprezentánsa, Szervátiusz Tibor művészetét a középkori Kolozsvári testvérek Szent György-szobrából eredezteti. Az anyaországba hazakerült életműve: a Dózsa, a Krisztus, a Petőfi, a Mádéfalvi veszedelem, az apa és fia közös alkotása, a Tamási-síremlék Farkaslakán erdélyi gyökerűek. Szervátiusz Tibor élete végéig erdélyi székely arcokat faragott monumentális emlékműveibe, miniatűr Madonna-szobraiba. A sor minden művészeti ágban hosszan folytatható.

Hamvas Béla Az öt géniusz című esszéjében írja le azt az öt ősalakzatot, amelyek a magyarságra hatással vannak, ez a négy égtáj szerinti jellemzők – a Dél: az oldottság, derű, életélvezet, a Nyugat: civilizáltság, munkaethosz, tanulás, az Észak: természetközeliség, lazaszociális kapcsolatok, melankólia, a Kelet: szabadságvágy, indulatok, ellenkezés, ideig­lenesség – és különös módon az ötödik: Erdély. Ezt így írja le Hamvas röviden: „szakadékosság…, mély ellentétek és azok áthidalása, humor, sokrétűség, gyakorlatiasság, magas életigény.” A magyarság ennek az öt archetípusnak az egységéből él, ebből kell élnie, és nincs más lehetősége, csak hogy ebből az ötből éljen, Erdély már csak ezért sem hiányozhat…

A módosított Nemzeti alaptanterv jó alkalmat kínál Trianon századik évfordulójának évében arra, hogy a kultúránkat, a Teleki Pál által megfogalmazott hagyományainkat az oktatásban is újra egységben lássuk, így valósítva meg a Kárpáthaza „magasban történő kulturális egyesítését.”

(A szerző építész, volt országgyűlési képviselő)

Kapcsolódó írásaink

Bencze Izabella

Bencze Izabella

Nemzetgyalázás

ĀAkik leírják, hogy az Alaptörvény preambuluma, a nemzeti hitvallás a magyar történelem egy sajátosan eltorzított narratívája, azok a történelemhamisítás húrjait pengetik

Veczán Zoltán

Veczán Zoltán

Kecske és káposzta

ĀVolna itt egy lehetőség, a Székely Nemzeti Tanács által elindított kezdeményezés a nemzeti régiókról, hogy azokat a térségeket is támogassák, ahol az elszakított nemzetrészeink élnek

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom