Szólások-mondások

Ilyen például Kovács László szocialista politikus programadó mondata, melyre valószínű sokan emlékeznek: „Merjünk kicsik lenni.” Megmaradt bennünk, pedig csak egy hosszabb beszéd része volt, amelynek lényegéről ma már kevesen sejtik, hogy mindössze annyit akart kifejezni, vállaljuk magunkat. Végtére is tényleg nem rendelkezünk világbirodalmi méretekkel.

Hogy miért, milyen szándékkal biztatott erre bennünket a volt külügyminiszter, azt nem tudom. A legszellemesebb magyarázata erről Békés Márton történésznek volt nemrégiben, aki szerint Kovács László úgy beszélt, mint egy olyan férfi, aki az impotenciájára büszke. Ebből a megfejtés is adódott: ezek szerint a szocialista politikus azt szerette volna, hogy országunk ne dicsekedjen valaha volt nagyságával. Nyugodtan mondhatjuk, valóban korszakalkotó kijelentés volt az övé, mert bizony jó darabig mertünk kicsik lenni. Nem esett jól, s azért is maradt meg tán bennünk a felszólítás, mert senki sem szeret kicsi és impotens lenni. Másrészt viszont az a mondás is lehet igaz, miszerint kicsi a bors, de erős, bár ezzel Kovács László nem biztatott bennünket.

Kósáné Kovács Magda, ugyancsak szocialista politikus is mondott olyat, amire sokan emlékezünk: „Nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani.” Remélem, helyesen idéztem őt, s a mai politikai életet elnézve azt kell mondjam, igaza volt. Egy látszatvilágban, azaz a maiban, ha valaki tisztességes, akkor annak a látszatát is meg kell teremteni. Méghozzá úgy, hogy ha igaztalanul vádolnak, akkor a jog segítségével be kell bizonyítani igazunkat, azaz meg kell védenünk tisztességünket. Sajnos nemigen látunk erre példát. Aligha felejtjük Antall József miniszterelnök mondását sem, mely így szólt: „Tetszettek volna forradalmat csinálni.” Ez szintén emlékezetes, és talán meg is kellett volna fogadnunk, de nekem mégsem igazán tetszett a felszólítás, és azóta is azt gondolom, vigyázni kell a szavakkal. Tudom persze, ez nem könnyű feladat ez. Ugyanis az antalli felszólításra nekem az lett volna a válaszom: tetszett volna az élére állni. A kilencvenes évekre teljesen kizsigerelt emberek erre akkor már nem voltak képesek.

Horn Gyula miniszterelnöktől egy nagy igazságot idézek. Egyik beszédében ugyanis azt mondta: „Fényűzés az országnak, hogy dilettánsok vezessék.” Erről az igazságról vitatkozni sem lehet.

Orbán Viktor a 2006-os választások Fidesz-veresége után imigyen szólt szavazóihoz: „Vereséget szenvedtünk, de nem győztek le! Nem eszméik, hanem pénzük vert meg minket. Bár a pénznek nincs szaga és színe, gazdájának azonban van. A sok pénz legyőzte az igazságot.” Eltelt tizennégy esztendő, és az idézett mondatok sosem voltak talán igazabbak, mint a mai világban. Szent-Györgyi Albertnek is megvolt a maga véleménye és mondása: „A politikus a következő választásra gondol, az államférfi a következő nemzedékre. Az emberek a legjobb politikusokra szavaznak, aztán csodálkoznak, hogy rossz államférfikat kaptak.” A gondolat éppoly bölcs, mint amilyen a megfogalmazója volt.

A kimondott szavak, mondatok közül tehát sok megragad bennünk. Oly sok okos és kevésbé okos ember mondatait citálhatnánk még, hogy sosem érnénk a végére. Egy azonban biztos, a szó veszélyes fegyver, s e mondás igazságát sokan megtapasztalták már. Saját bőrükön. Sokszor, túl sokszor volt tragikus következménye a szavaknak. Sajnos többnyire csak az igaz szavaknak. A történelem – a magyar is – számtalan példát szolgáltat arra, hogy az emberek, még ha egy nyelven beszéltek is, képtelenek voltak arra, hogy megértsék a másik szempontjait, és képesek legyenek a dolgokat az ő szemszögéből látni. Így van ez ma is. Csakhogy éppen azért, mert a szó veszélyes fegyver, sérteni, bántani és ámítani is lehet vele. Mára elérkeztünk oda, hogy szinte mindenki (hangsúly a szinte szón van), beszélhet össze-vissza, ígérhet mindent, vádolhat, fenyegethet, akárhány pálfordulást végrehajthat, nem történik semmi. Legfeljebb annyi, hogy a tisztességes emberek még rosszabbul érzik magukat a világban.

S most végre előállok azzal, miért is jutott eszembe szólásokról, mondásokról írni. Nem tudok ugyanis túljutni Gyurcsány Ferenc minapi „évértékelőjének” azon mondatán, melyen pedig már egyszer „kicsodálkoztam” magam, miszerint: „Ha nyerünk, borzasztó időszak jön.” Alighanem velem van a baj, mert mire véljem, hogy alig kérte ki magának ezt az alávaló fenyegetést az elmúlt napokban? Tényleg minden fenyegető, vádló, avagy hazug, becsületsértő, rágalmazó mondatot, kijelentést el kell fogadnunk? Mi tűnt el az életünkből? A bátorság? Az erkölcs? Mind a kettő?

Nos, ha így van, igaza lesz a minősíthetetlen stílusú bukott miniszterelnöknek. Tényleg borzasztó idők jöhetnek.

(A szerző újságíró)