Vélemény és vita

Birodalmi helytartók

Amiért néhány éve még közéleti megkövezés járt, amit idült összeesküvés-elméletnek volt kötelező titulálni, az mára maga a rögvalóság. Ezen a bázison ébredt öntudatra a pénzvilághatalom főhadiszállásának számító Egyesült Államok népének józan többsége

Kezdjük Niedermüller Péterrel és az ő nagy ívet befutott, „legendás” mondatával. Nemrég sajtónyilvánosság előtt elhangzott és azóta el is híresült ballib bölcseletével, amely szerint ő szörnyű képződménynek tartja a fehér, heteroszexuális, keresztény (ez a kulcsa az ügynek) férfiakat, de a nőket is, valamint az ilyen elvekre építő családmodellt. Ezzel tökéletesen leírja azt a világképet, ahogyan ő és társai a jövendő világot – benne Európát – úgy képzelik el, mint a kereszténységet és annak összes attribútumát hevesen tagadó birodalom.

Ebben a világmodellben vajmi kevés szerep juthat fehér embernek, kiváltképpen a férfiaknak, ha heterók és főként még ha keresztények is. A fő szabály alól értelemszerűen kivételt képeznek Niedermüller és társai, hiszen az általuk gyűlölt kereszténység garantáltan olyan távol van tőlük, mint Makó Jeruzsálemtől. (Nem sokkal korábban Dobrev Klára is egyenesen azt nyilatkozta, hogy ő az Európai Parlamentben az európai egyesült államok létrehozásáért ránt kardot.) Mindemellett persze nincs az a sistergő társadalmi nyomás, amely arra késztetné Niedermüllert, hogy kijelentését nyelvbotlásnak állítsa be, bocsánatot kérjen érte, netán vissza is vonja. (Dobrev is többször ráerősített ominózus kijelentésére.)

Szerencsétlenek ezektől a véleményektől nem léphetnek vissza, hiszen a nyilatkozatok nagyon is összefüggnek azzal, és pontosan leírják azt, amire a „láthatatlan világerő” már régóta burkoltan, ma pedig egyre nyíltabban törekszik, ennek érdekében titkos és nyilvános hálózatokat üzemeltetnek, komoly anyagi erőforrások felhasználásával. Dobrev és Niedermüller egymásra épülő nyílt színi állásfoglalása egyértelműen felfogható úgy, mint a világerőnek tett hűségnyilatkozat, amelynek jutalma siker esetén a birodalmi helytartói stallum.

Miközben ők a potenciális helytartói dobogó csúcsára jutottak, a másik, ugyancsak kereszténységfóbiás csapat szorgalmasan készítgeti elő a birodalmi lét társadalmi elfogadásához szükséges szociális véleményklímát, végzik a társadalmi „érzékenyítéseket” abnormális ügyekben, elsősorban az ifjúság körében. Érzékenyítési témaköreik többek között a kereszténység elvetése, a nemzeti lét tagadása, a túldimenzionált nemi szerepek hangoztatása, az általános emberi jogok kiterjedt alkalmazása. Az idősebb, egyben a világ ügyeiben az internet, valamint az okostelefonok népénél jobban eligazodni képes és akaró generációknál viszont merev visszautasításra találnak.

Ezért próbálkoznak rögtön a generációk szembeállításával, amikor arról beszélnek, hogy a földgolyó a „boomerek” (a második világháborút követő évtizedben születettek) – szerintük – kártékony tevékenysége miatt válik hovatovább élhetetlenné, de majd ők rendbe teszik. Minden ki fog zöldülni, még a napfény is zöldben lesz kénytelen ragyogni a fényes jövőben. A birodalmi helytartó posztok várományosa azonban egyértelműen a Dobrev–Niedermüller-csapat, mert nekik ebben már generációkra visszanyúló, azonnal használható hagyományaik vannak, amit a világerő is nagyra értékel – hiszen a baloldalon a „szakértelem” legendás.

A birodalmi helytartói szerepkörre való bejelentkezésnek a magyar történelemben gazdag hagyományai vannak. Országalapító uralkodóházunkat már a kezdet kezdetén és utána számtalan alkalommal kívánták eltéríteni nemzeti küldetésétől. Már Szent Istvánnak is küzdenie kellett ezzel a jelenséggel, és sajnos alulmaradt. Nem véletlen, hogy ebbéli fájdalmában és egyben a valamikori megoldás reményében a halálos ágyán Mária oltalmába ajánlotta országát. A Hunyadiak heroikus küzdelme is csak részsikereket hozott, mindig voltak olyanok, akik birodalmi érdekeket szolgálva keresztbe tettek nekik. Ma még nem egyértelmű, hogy a mohácsi csatát „lekéső”, később a királyi trónra emelt erdélyi vajda Szapolyait milyen motivációk vezették, amikor a török szultánnál, az akkori világ legerősebb hatalmának uralkodójánál kötött ki, tőle várva oltalmat.

A legpenetránsabb birodalmi helytartói szerepeket azonban hazánkban a huszadik században osztották ki. Gondoljunk az utolsó (azóta boldoggá avatott) közös uralkodó által a közös birodalom bomlása előtt pár nappal miniszterelnökké kinevezett, majd önhatalmúlag a népköztársaságot kikiáltó Károlyi Mihályra. Akinek legfőbb tevékenysége rövid hivatali ideje alatt a nagy bajban lévő országot a végpusztulástól megmenteni képes vezetők (például Tisza István) likvidáltatása és
a döntésképes katonai vezetők félreállítása (Szurmai Sándor, Kratochvil Károly stb.) volt. Eközben nagy buzgalommal segítette az ország testét szétmarcangolni kész hatalmak törekvéseit. Károlyit az sem zavarta, hogy egy még agresszívabb birodalom helyi lakájait ölelte a keblére, akik már a kormányának is tagjai voltak, majd a vörös diktatúra prominensei lettek.

A sors fintora, hogy többen közülük éppen Sztálin kivégzőosztagai előtt végezték be ígéretesnek indult pályájukat (Kun Béla, Pogány József stb.). Utódaik (Rákosiék) ott folytatták, ahol Kunék abbahagyták, hűséges helytartók voltak,
és egymást is szorgosan gyilkolgatták.  A legutóbbi, az előbbiekhez viszonyítva igazán light képződmények az 1990 után kétszer is kormányra juttatott balliberálisok, akik két kézzel szórták az ország közös javait a gazdáiknak.

Most arról van szó, hogy a birodalmiak ismét szorgosan munkálkodnak. A komoly „helytartói szakismerettel” büszkélkedők már be is jelentkeztek a stallumra, a segédbrigád pedig végzi a bódítást, amit 1989–90 táján harcos antikommunizmussal, ma pedig a Föld megmentésének messianisztikus ígéretével vélnek elérni. (Hajdani Ludas Matyi-mottó: „Nincs régi vicc, csak öreg ember, egy csecsemőnek minden vicc új.”) Reményeink szerint a buzgó igyekezetük, hogy helytartók lehessenek, hiábavaló. Vegyük észre, hogy országok és népek hosszú sora ébred nemzeti létének tudatára, és nem kér a világpénzuralmi rendszerből. Amiért néhány éve még közéleti megkövezés járt, amit idült összeesküvés-elméletnek volt kötelező titulálni, az mára maga a rögvalóság.

Ezen a bázison ébredt öntudatra a pénzvilághatalom főhadiszállásának számító Egyesült Államok népének józan többsége. Kár lenne elfeledkezni Izraelről, ahol szintén elválni látszik egymástól a pénzvilághatalmi és a nemzeti szempont. Az országlakók a földet, ahol élnek, és sokan már ott is születtek, hazájuknak, végleges otthonuknak érzik. Említést érdemel a nem elhanyagolható Brazília népe, ugyanúgy, mint a katonai elrettentésben a világerővel egyensúlyt tartani képes Oroszország. A világuralmi rend kezd megdőlni az eddig etalonnak számító Németországban is. Türingiában minden jajveszékelő mantra ellenére eredményesen összefogott a nemzeti oldal az eddig hengerlő baloldal (zöld, vörös) ellen.

A helytartójelöltek még megbízóikat is siettetik. Hátha itt sikerül váratlanul áttörni. Kóbor migránskommandók tartják nyomás alatt határainkat. Hála a szerbeknek, ahol a nemzeti érzület soha nem hunyt ki, és sorsközösségi összetartozási érzésük velünk szemben is feltámadt, felsültek. Elbizakodottságra nincs ok, éberségre viszont nagyobb szükség van, mint valaha.

(A szerző közgazdász)

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Greta, a legismertebb

ĀFricska. Az nagyjából eddig is világos lehetett minden józan ember számára, hogy Greta Thunberg nem a legélesebb kés a fiókban

Korompay Csilla

Korompay Csilla

Hősök és pojácák

ĀA magyar gyerekek mindegyikének meg kell tanulnia: vannak hőseink. Akkor tisztán látják majd, hogy vannak pojácáink is

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom