Vitéz Ferenc

Vélemény és vita

A Minőség Könyve

A számos biztosítás között létezik egészség-, élet-, vagyon- és utasbiztosítás

Van olyan is, amelyet előírnak (a nagy értékű műtárgyakat külön is biztosítani kell), szigorú szabványok szerint történik a minőségbiztosítás (tanúsítványai a bizalomkeltést szolgálják, a jó minőség ígéretét), és ne feledkezzünk meg a felelősségbiztosításról, amely az okozott kár, az anyagi felelősségvállalás terhét részben vagy egészében veszi le rólunk. A minőségbiztosítási rendszerben ott van az emberi tényező (az emberi minőség) és az emberi felelősség is, ám olyanról nem hallottam, hogy az ember saját magára kötne minőségbiztosítást. Az első emberpárra is a Teremtő kötötte azt, de mivel belekódolta a bűnt is, csalódott. Az elveszített Éden óta hozzá fordulunk biztosításért, ha a minőséget szeretnénk garantálni, megfeledkezve arról, hogy a minőségi élethez szükségünk van minőségi, az elfolyó mindennapokból kiemelkedő megszentelt időre is.

Az emberi minőségről (az ember minőségéről) eszünkbe jut Tamási Áron ismert bölcsessége, amely szerint aki, amíg embernek hitvány, magyarnak nem alkalmas. Legutóbb tavaly találkoztam e gondolattal – Bertha Zoltán irodalomtörténész a magyarság, emberség, hitvallás ügyében idézte Tamásit, Wass Albertről értekezve, aki 1940-ben, Észak-Erdély visszacsatolása idején írta meg a Nyugatban, mit jelent számára magyarsága. „Mint ember, vérség és lelki alkat szerint egy családhoz tartozom, s ezt a családot szeretem erényeivel és bűneivel együtt, s javáért munkálkodni életem értelme ezen a földön. Tehát ember vagyok, s ezáltal magyar. Mennél jobban sikerül embernek lennem, annál igazabb, tisztább és termékenyebb lesz magyarságom is […] egységes a magyarság akkor, ha minden magyar emberebbé lenni igyekszik, hogy ezáltal magyarabbá váljon.”

Wass Albert ezzel is hitet tett magyarsága és humanizmusa mellett, kapcsolódva íróinkhoz, akik felülemelkedve a kataklizmákon, „erkölcsi nemzeteszményt” képviseltek, „az emberség és a magyarság – ethosz és ethnosz – feltétlen (hit- és minőségelvű) értékösszefüggése nyomán alakították a morális nemzetfogalmat”. Szabó Dezső az élősködőket nem, de a dolgozó embert, a verejtékező „gladiátort” magyarnak tartotta, Ady embertelenségben küzdő embere: „Magyar az űzött magyarságban”. „Adj magyarságot a magyarnak” – fohászkodott az emberséges emberért kiáltó József Attila, Németh László pedig így fogalmazott: „mennél mélyebben vagyok magyar, annál igazabban vagyok ember”. Utóbbi életművében nemcsak műveltség és minőség kapcsolódott össze, hanem minőség és erkölcs is, a „cselekvő irodalmat” a filozófiai helyett világnézeti alapokra helyezte.

Béládi Miklós szerint Németh Lászlónak az a nemzeti–társadalmi válságperiódus adta a történelmi, emberi és irodalmi felszólítást, amely a nemzeti létezés és azonosság, az erkölcsi értékrendszer, az irodalom feladata és jövője kérdései mentén fogalmazódott meg. Már 1934-ben úgy foglalt állást, hogy az írónak minden körülmény között érdemes cselekedni, s ezzel világnézeti filozófiát képviselt. Ember szól az emberhez, személyiség fordul a személyiséghez, életművének vezérgondolatai (példaember, minőségi társadalom, öntudatra ébredő nemzet) „ebből a személyiséghez fordulásból nyerik világnézeti tartalmakon átütő morális vetületüket”. A magyar modell nem politikai program volt, inkább művelődési idea és erkölcsi eszmény. A minőség forradalma azt jelentette, hogy csak úgy lehet előnyös helyzetbe kerülni Európában, ha művelt emberfők élnek minőségi életet. Az 1933 elején egyszemélyes folyóirata, a Tanu 3. kötetében megjelent A minőség forradalma, az 1940-ben kiadott kötet címadó esszéjében olvassuk: „Korunk nyilvános élete ijesztően alacsony, a szellemi élet mégis inkább fokozott, a találékony­ság nagyobb, az egyéni problémakör tágabb. Nem munka és szenvedély hasadása magyarázza meg korunknak ezt a paradoxonát? Ha az új tudományt, új irodalmat nézzük, a nagy kultúrösszhang hiánya ellenére is feltűnik, milyen izgatott, bonyolult, sokirányú a szellemi élet, ha a közösség arcát figyelem, elhülyült mosoly fogad.”

Morális érzékenysége, műveltségszomja, emésztő transzcendenciavágya egyaránt azt üzente: a szellemi országalapításhoz szükséges minőségnek az életmódból és az erkölcsből kell fakadnia. „Kikezdhetetlen tisztasága és puritanizmusa még az ellenfeleit is megejtette – s így folytatja Béládi –, mintha Pascal és Gandhi lelke költözött volna protestáns vidéki magyar bőrébe, olyan emberébe, akiből Ady magyarságtudatának szenvedélye tör elő, összefonódva az erkölcsi kényesség és vívódás érzületével.” A már idézett Bertha szerint a mindentudás igézetével fölfegyverkezve úgy kívánt hatni a nemzet műveltségére, eszményeire, gondolkodás- és viselkedésmódjára, a mindezt tükröző irodalmára, hogy „a nyugatos műveltségideál és a nemzeti-erkölcsi mélységtapasztalat, nyitottság és kötődés, európai és magyar ihletettség – a hűség és az emelkedés üdvösségtani dimenziói” forrtak össze benne. A Minőség Könyve így Pascal és Gandhi, Németh László és Tamási vagy Wass Albert nevét is tartalmazza, természetes helyük van ezért egy minőségi nemzet alaptantervében is.

Kapcsolódó írásaink

Petrin László

Petrin László

Lucifer misszionáriusai

ĀÚgy látszik, bő fél évszázaddal ezelőtt még nem elmeroggyantak ültek az ENSZ-ben

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom