László Tamás

Vélemény és vita

Az illegális hulladéklerakók felszámolása (2.)

Hogy mutathat az ország környezeti közállapota lesújtó képet, amikor az önkormányzatoknak közterület-felügyelők, mezőőrök hada, térfigyelő kamerarendszerek állnak rendelkezésükre?

Miért hunynak szemet a hihetetlen mennyiségű visszaélés, sok esetben bűncselekménynek minősülő eset láttán? A hatóságok renyheségét a rendszerető lakosság nem érti és károsnak tartja. Alig van hatékony szabálysértési eljárás, ilyen „macerákkal” nem szívesen foglalkoznak a hivatalok, elnézik a kisebb szemetelést, ám ezzel valójában az illegális hulladéklerakók szaporodását támogatják.

Miből lehet majd finanszírozni a programot? Az önkormányzatok egyenként tíz- és százmilliókat, országosan milliárdokat költenek az illegális hulladéklerakók felszámolására. Ha ennek az összegnek a felét a felderítés hatékonyabbá tétele, a gyors intézkedések érdekében vetnék be, már az is félsiker volna. Az eszközök technikai téren rendelkezésre állnak: ahogyan például drónokkal végzik a parlagfűvel borított területek megfigyelését, ugyanezek a drónok részt vehetnének az illegális lerakók felderítésében. Ehhez egységes – állami fennhatóság alatt működő – rendszerre lenne szükség, egységesíteni kellene a végrehajtásban résztvevők felelősségi és hatáskörét, intézkedési jogát és kötelességét. Ameddig a felelősség túlságosan széttagolt – külterületen más a felelős a földútért, más az erdősávért, más a mezőgazdasági parcella széléért, belterületen más a buszmegálló környékéért, más a lakóépület előtti járdáért, más a bolt előtti szakaszért –, addig mindenki egymásra mutogat és elsikkad a lényeg: a gyors és hatékony cselekvés.

A közelmúltból egy konkrét példa: az egyik fővárosi lakótelep melletti kiserdő megtisztítását, amelyet a 2010 előtti időszakban elleptek a hajléktalanok, kilenc éve elhatározta az akkori fideszes polgármester. A feladatot a Máltai Szeretetszolgálattal karöltve hajtották végre. Mindez a liberális média heves tiltakozását váltotta ki, viszont a rettenetes helyzetet látva a „jogvédők” megfutamodtak. Az egész mindössze ötmillió forintba került, a több mint hatszáz köbméternyi szemét bezsákolásával és elszállításával együtt. Ebből látszik, hogy az ügy kevésbé pénz, mint inkább akarat kérdése. A folyamattal párhuzamosan a polgármester biztatta a helyi közösségeket, hogy vegyék újra birtokba a területet: menjenek sétálni, sportolni, piknikezni.

Erre a kétirányú – megtisztítási és birtokba vételi – folyamatra van szükség ahhoz, hogy a végeredmény tartós legyen. Tanulság és kérdés is egyben: ha egy sok hektáros értékes erdőterületet veszni hagyunk, akkor vajon milyen jogcímünk lehet a kisebb jelentőségű ügyekben felszólalni?

Kikre lehet építeni a programot? Arra a hallgatag többségre (nem kivételre!), amelynek tagjai rendet tartanak, szépítik a kertjüket, felsöprik a portájuk előtti járdát, a gazdaszemléletet kiterjesztik a közterületekre, de az erdőkre is, a szelektív gyűjtést fegyelmezetten végzik, komposztálnak, közelítenek a hulladékmentes követelmények felé.

Az illegális hulladéklerakás – az össznépi szemetelés – visszaszorítása érdekében a fő felelősséget viselő önkormányzatok kössenek szövetséget valamennyi szereplővel, a polgárokkal, a hatóságokkal, az oktatási intézményekkel, a civil szervezetekkel, az üzletek tulajdonosaival, bérlőivel, a vállalatokkal. Mindegyik szereplővel részletesen és kölcsönösen megfogalmazva a környezettel szembeni kötelezettségeket: az önkormányzat a szükséges felújításokat, fejlesztéseket, a másik fél a pontosan meghatározott terület fenntartását, gondozását, tisztán tartását, szépítését vállalja. Ez mindkét fél számára a közjó szolgálata, hiszen mindenkinek jó a tiszta, barátságos környezet, ezáltal az ingatlanok értéke nő, az üzleti forgalom növekedhet. Természetesen kilátásba kell helyezni a karbantartás, gondozás elmaradása esetén a büntetést is, és ehhez biztosítani kell a rendszeres ellenőrzést, annak személyi és intézményi feltételeivel együtt. Ma ez is teljességgel hiányzik.
Ugyanakkor nemcsak büntetni kell, hanem a rendszerető többséget támogatni is a törekvéseiben. Ennek számtalan eszköze lehet, például a közterületek, előkertek szépítési versenyei, vagy olyan programok, pályázatok, amelyek a közterület közösségi tervezésben és részvétellel történő fejlesztését célozzák. De az önkormányzat speciális szolgáltatásokkal is támogathatja a lakosságot.

Egy konkrét példa: az illegális hulladéklerakók általában a negyed-, ötöd-, tizedkonténernyi építési és egyéb hulladékot jelentenek, ennek megelőzésére indíthatnak olyan szolgáltatást, amely jutányos áron elszállítja ezt a kisebb mennyiséget az ingatlantulajdonosoktól, hogy az ne a patak partján, az erdőszélen, vagy a töltés tövében végezze.

A hatóságok akkor teljesítik a leginkább a polgárokkal vállalt szövetséget, ha a jelzéseikre nagyon gyorsan reagálnak. Ma leginkább ezt hiányolják az emberek: hallgat a hivatal, nem történik semmi, ez pedig aláássa a bizalmat, ebből alakul ki és erősödik a közömbösség. Ehhez egy gyors reagálású központi és sok helyi szervezetet kell kialakítani, amelyik a jelzésekre azonnal válaszol, a megoldásra záros határidőt vállal, és ezt be is tartja. Ehhez az is kell, hogy ne csak a hatóságok emberei – lényegesen nagyobb létszámban, mint eddig  – de a lakosság is nyitott szemmel járja a környezetét. A kezünk ügyében lévő mobiltelefonnal egyszerűen és gyorsan készíthetők fényképek a káros jelenségekről, ami időponttal és helymegjelöléssel azonnal eljuttatható a hatóságok helyi portáljaira. Ehhez persze többet kellene sétálni, kiszállni az autóból.

Egy példa a valóság megismerésére: egy műszaki főiskolán az volt a feladat, hogy haladjanak végig gyalog, nyitott szemmel a lakásuk és az iskola közötti útvonalon, fotózzák le, hogy mit látnak útközben. A feladatot a diákok értetlenkedve fogadták, de a képriporttal a kezükben megdöbbenésüknek adtak hangot, hogy mindennap erre jártak, de nem vették észre, hogy a járda össze van törve, a lábazat le akar dőlni, a villanyoszlop a járda közepén áll. A valósággal való szembesülés mindennemű változás alapja.

Tudnunk kell természetesen, hogy ez a munka soha véget nem érő feladat, az egyes érdekcsoportokkal együtt kidolgozott, visszacsatolásokkal és gyors reagálással szentesített folyamatokat napi rutinná kell tenni.

Kapcsolódó írásaink

Bogár László

Bogár László

Vírus és pánik

ĀA járvány járulékos kárai magánál a járványnál is nagyobbak lehetnek, de ez a médián múlik

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom