Vélemény és vita

Ha majd a jognak asztalánál…

A kormány ki akar törni a politikai korrektség béklyójából, mert ráébredt, a bűnözők lázadása a börtönviszonyok ellen nem más, mint provokáció

Igen. Arról szeretnék írni, milyen jó is lenne, ha majd a jognak asztalánál mindenki egyaránt foglalna helyet. Miként Petőfi Sándor is megírta eme óhaját A XIX. század költői című szép költeményében. Szép álom, ám egyelőre távol van megvalósulása. Olykor az az érzése az embernek, hogy nagyon távol. Manapság olyan világban élünk, amely némiképpen átrajzolta a bűn fogalmát, s ezzel jogálommá tette, avagy fokozta le a jogállamot, magyarán azt a társadalmi berendezkedést, amelyet oly sokszor elhúztak orrunk előtt, mint mézesmadzagot. Amelyre pedig sokan áhítozunk.

A jogállam – legalábbis ahogy én látom – nem létezik a világban. Ez idő tájt biztosan nem. S persze nálunk sem. Kormányunk végre ébredezik, hogy sikerüljön kitörnie az ostoba pc, azaz politikai korrektség béklyójából, de nyilvánvaló, hogy nem lesz könnyű dolga. Végre ráébredt, hogy a súlyos bűntetteket elkövetők lázadása a hazai börtönviszonyok ellen nem más, mint provokáció. Provokáció a normális jogérzék ellen, és sanda szándék egy olyan berendezkedés megvalósulásáért, amelyben az ártatlanul szenvedők elhanyagolhatók, a közönséges bűnelkövetők pedig sokmilliós „végkielégítéssel” távozhatnak a börtönből, mert állítólag ott nem voltak megfelelők a fogvatartási viszonyok.

Vajon milyen erkölccsel, lelkülettel rendelkeznek azok az ügyvédek, akik ezeknek a közönséges lincselőknek a „hívéül” szegődnek? Vajon tudják-e, hogy hány magyar család él roppant szegény körülmények között önhibáján kívül, s nem azért, mert nincs kedve dolgozni? Jártak-e vajon egyszer is Olaszliszkán? Látták-e a virágerdőt, amelyet az agyonvert Szögi Lajos halálának helyszínén helyeztek el a hozzám hasonlóan jogállamot követelő emberek? Vagy nincs bátorságuk odamenni? Mert akkor megtudnák, hogyan gondolkodik a „nép”. És megnézhetnék azt is, hogy a gyilkosságot elkövető csoport milyen körülmények között él. Mert én megnéztem. És azt láttam, amit az ország sok-sok pontján látok.

A magyar népesség egyes csoportjainak a munka ismeretlen fogalom. A segélyt, azt jól ismerik. És kapnak is segélyt. Kéretik tanulmányozni a jelenleg éppen botrányhősnek kikiáltott Gyöngyöspata gondjait. Minden fáradságot megér! Persze az ott lakókat is meg kellene kérdezni. S azt is ajánlom, nézzék meg azt a filmet, amelyet Simon János egyetemi tanár, politológus és társasága által évekkel ezelőtt megvalósított cigány filmfesztivál egyik roppant tehetséges stábja (a filmkészítők cigányok) készített pár évvel ezelőtt, mégpedig a rendkívül sikeres nyíregyházi Huszár-telepi iskola sorsáról. Az iskolát a „jogvédőink” éppoly dühödten támadták, mint manapság a gyöngyöspatai eset szereplőit.

Nos, a szabolcsi nagyvárosban rendkívül sikeres volt a felzárkózás, merthogy külön programot indítottak a képzésben lemaradt cigány fiatalok számára. És a cigány szülők tömegesen fogtak össze és megakadályozták, hogy megszüntessék az iskolát, olyan sikeres volt a felzárkózás. Talán a hozzájuk hasonló szülőket is meg kellene kérdezni Gyöngyöspatán, nem pedig lázítani mindenkit, aki csakis az álliberális sajtóból tájékozódik. Merthogy ez idő tájt büntetendő, aki fel akarja zárkóztatni a lemaradottakat. Vajon hogyan számolnak el lelkiismeretükkel – amellyel ez idő tájt nyilván nem rendelkeznek – azok a jogvédők, akiknek ötletük semmi, csak a lózungokat ismételgetik, megoldási javaslat nélkül? Mi történne, ha csak egyetlen Gyöngyöspata ellen háborgó jogvédő hétvégi házát tennék földdel egyenlővé a munkát nem igazán szerető honfitársaink, mint ahogy ezt megcselekedték pár esztendeje a mátraaljai falu lakosainak házacskáival.

S akkor „ugorgyunk”, miként Pósalaki úr mondá a Légy jó mindhalálig című csodálatos regényben Nyilas Misinek. Mert van másik! Mármint kifogásunk a jogállamot illetően. Csak egyetlen nap hírterméséből tallózunk. Még mindig nem tudjuk, honnan származik és mi a története Simon Gábor MSZP-exelnökhelyettes sokmilliós, külföldi bankokban fialtatott pénzének. De nem kell banki ügyletekre gondolnunk, ha maradunk a jogállamiság számunkra vágyálomként létező követelményeinél, együtt érezve a Szögi- és a Cozma-ügy kárvallottjaival, valamint sok-sok devizaügyben átvert honfitársunkkal. Továbbra is csodálkozva látjuk, olvassuk, hogy tengeri kígyóként tekergőznek – némi képzavarral élve – azok az ügyek, amelyekre évek óta nem került pont. S akkor még nem is emlegettük föl azt a sok jogtalanságot, ami – egy részében biztosan honi hazaárulóinknak köszönhetően – az Európai Unióban történik a mi, azaz a renitens magyarok kárára. Ez már a jogállamiság fájó hiányának másik fejezete. Szóltunk már számosan erről is.

A politika és a közjog világában tehát egyre sürgetőbb a rendcsinálás. Ameddig ez meg nem történik, addig álmodunk tovább. Lehet, olyasmiről, amely földi életünkben már nem valósul meg. Jogról, igazságról, méltányosságról. A bőség kosara még messze van, s meggyőződésem, legtöbben nem is erről álmodozunk. Sokkal inkább arról, hogy a jognak asztalánál egyaránt foglaljunk helyet.

 Vagy legalábbis törekedjünk erre. Nem kiszolgáltatva a magukat mindenkor önhatalmúlag kinevezett jogvédőinknek. Az már persze a kellemetlenebb és fájdalmasabb része a dolgoknak, hogy „addig folyvást küszködni kell”.

Kapcsolódó írásaink

László Tamás

László Tamás

Úrmutató

ĀA szeptember 13–20. közötti, budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak köszönhetőena lelki megújulás éve is lehet 2020. Ennek kapcsán idézek fel a közelmúltból és a távolabbi korokból néhány történést

Dippold Pál

Dippold Pál

Börtönbiznisz

ĀIsmét összeállt a balliberális sikoltókórus embervédelmi tagozata

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom